Beerlao

Laoszban senki nem mondja ki, a Laosz szó végén az sz betűt, mindenki csak Laózza az országot. Amúgy is összevissza írnak mindent, kimondani meg semmit nem tudnak rendesen.

Szóval Laó nemzeti büszkesége a Beerlao néven elhíresült sörital. Fontos bevételi forása az államnak (állam alatt a hatalmat gyakorló kommunista pártot, az LPRP-t kell érteni) a Beerlao gyártása, hiszen a termék piaci részesedése 99% Laóban, és még Kambodzsába és egy csomó másik országba is exportálnak belőle. A 99%-ot úgy lehet elérni, hogy az összes többi sör sokkal drágább, ezért mindenki a Beerlaót issza. Egy kommunista diktatúrában ugye ez a fajta árszabályozás könnyen megtehető, ergo a Beerlao ára szinte mindenhol 10.000 kip, kivéve ha akciós, mert ott 9.000, és a drága éttermekben nem átallanak 15.000 kipet is elkérni érte, de mi olyan helyekre nem járunk. A 10.000 kipes ár a 650ml-es üvegre értendő. A Beerlao egy rízssör, ezért Katalin is megihatja, egyébként nagyon finom is, a Time Magazin szerint Ázsia legjobb söre, és nagyon praktikus, hogy soha nem kell gondolkozni, hogy milyen sört is kérjen az ember. A cimkéje a sörfanatikusok egyik kedvence, a 70-es évek óta nem változott a design. 1990-ig a Beerlao-t az állami sörgyár a volt szocialista országok, elsősorban a Szovejtúnió segítségével gyártotta, de miután a szovjetek szétestek, nem maradt serfőzési tanácsadójuk. Ekkor jött a képbe egy csehszlovák úriember, aki teljesen átalakította a főzési eljárást, és megszületett a Beerlao mai formája. Nem kell mondanom, hogy a csehek serfőzésben egész profik. 2006-ban aztán a Beerlao-t gyártó cég 50%-át eladták a Carlsberg-nek, ott biztos hogy valaki nagyot szakított.

Laóban elég furcsa kommunizmus van, mert egy részről megvan a rengeteg szegény ember - kevés gazdag ember modell, ami általában a diktatúrára jellemző, más részről olyan nyilvánvaló elemei sérülnek a kommunista eszméknek, hogy nem is értem hogy tudják beadni a népnek, hogy ez kommunizmus. Ha valaki épít pl. a falu végén egy rozoga fahidat a folyóra, akkor simán hídpénzt szed érte, ott kint ül valaki egész nap egy kunyhóban hídpénzt szedni. A traktoros erre átgázol a folyón, mert nem akar hídpénzt fizetni. A motorosok a fizetős híd helyett egy tákolt pallón egyensúlyznak át, egyszer úgyis leszakad az egész, plusz beleesik valaki. A klasszikus kommunizmusnak az lenne a lényege, hogy minden közös, legalábbis eddig úgy tudtam. Mindenesetre egyenruhás rendőrt nem látam, viszont rengeteg a titkosrendőr. Legalábbis ezt beszélik. De lehet hogy ők is titkosrendőrök és ezt terjesztik magukról, hogy mindenki azt gondolja, hogy rengetegen vannak, szóval nem lehet tudni kinek mikor mit mondhat az ember. Rengeteg a titkosrendőr.

Valahogy működik a történet, mert az egyik szállásadónk nagyon megörült, hogy magyarok vagyunk, egyből tudta, hogy ott kommunizmus volt, és mondta is hogy az milyen jó volt, UGYE? Mondtam neki, hogy szuperjó ez a kommunizmus, de nézzen körül, az emberek csomó helyen fakunyhóban laknak, annyira nincs pénz. Azt mondta erre, hogy pénz az nincs, de a kommunizmus az jó, és mosolyogva folytatta a villanyszerelési munkálatokat. A villanyszerelés az úgy megy hogy összecsavarja kézzel a drótokat, és betekeri szigszalaggal. Minden 23-szor összevissza van toldozva. Ezek után nem kérdeztük meg, hogy mi lehet az étlapon a "Happy pizza" meg a "Happy shake" nevű tétel. Furcsa mód ezek 2x annyiba kerültek, mint a többi piza vagy sék. Nem tudom, hogy a kommunizmus áldásos hatása-e, de Laóban úgy működnek a szállások, hogy becsekkoláskor adnak egy füzetet, és minden fogyasztásodat abba kell beleírnod. Ha kaját akarsz, beleírod a füzetbe, és besétálsz vele a konyhára. Az italok, hatalmas Beerlao készlet csak simán oda van téve egy hűtőbe, kiveszel egyet, beírod a füzetbe. Nagyon otthonos, nem kell várni a kiszolgálásra, és a tulajnak sincs gondja egész nap a vendégekkel, nyugodtan szunyókálhat. A végén össze kell adni az egészet, és azt kell fizetni. Jobb összeadni helyettük, mert ha nekik kell, akkor minimum fél óra, és tuti elrontják. Számolásban nem jobbak, mint a nepáliak.