tag:blogger.com,1999:blog-17608419377199266982023-11-15T18:43:41.304+01:00Útinapló ÁzsiábólAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.comBlogger41125tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-4996712547457481582013-03-25T05:36:00.001+01:002013-03-25T05:36:28.833+01:002013.02.12-14 Luang Prabang<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A hajónk délután 5 körül, még világosban kötött ki Luang Prabang városkában, ahol egyből szálláskeresőbe indultunk. A belváros a Mekong és egy kisebb folyó által határolt "félszigeten" fekszik, és ugyan itt szinte minden ház vendégház, szabad szobát sehol sem találtunk. A napokban volt ugyanis a kínai újév, ennek örömére elözönlötték a kínaiak a várost. Végül kis szerencsével találtunk egy nagyon egyszerű, wifi-mentes szobát, de legalább olcsón. Jól tettük, hogy beköltöztünk, ugyanis később rengeteg szálláskereső turistával találkoztunk, egyszerűen megtelt a város. A legtöbbször hallott kérdés, a "Tudjátok mikor mennek el a kínaiak?" volt. Mindig a kínaiakkal van a baj, egyszerűen túl sokan vannak, ráadásul mindig nagy csapatokban járnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lepakoltuk a hátizsákjainkat és vacsorázni indultunk. A félsziget fő utcáját délután 5 fele lezárják és két oldalt illetve középre is árusok telepednek két végeláthatatlan "folyosót" képezve.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-Qdpqbih3u_E/UUcCHzVGl7I/AAAAAAAAddY/Km1-7y87FIg/s1600/IMG_3823.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="480" src="http://1.bp.blogspot.com/-Qdpqbih3u_E/UUcCHzVGl7I/AAAAAAAAddY/Km1-7y87FIg/s640/IMG_3823.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Night market <br />
A kép a netről van, a fényképező "otthon" maradt, vagy csak elfelejtettünk volna fotózni?</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A piros színű ponyvák alatt mindenféle szuvenírt, kézműves termékeket, ruhákat, táskákat, lámpásokat, kígyó viszkit árultak, előttük hömpölygött a tömeg. Egy mellékutcában egy asztalra sok féle ételt pakoltak, itt kivárva a sort (egy kínai lány úgy érezte ez a szabály rá nem vonatkozik, miután felhívták a figyelmét a tolakodására sem jutott eszébe visszaállni a helyére. A vége az lett hogy Balázs elmagyarázta a többi sorbaállónak, hogy a kínai lány biztosan rettenetesen éhes, ezért a nagy tolakodás. Jól kiröhögte mindenki, majd zavarában azzal állt elő, hogy őneki Ausztrál férje van.) mindenki addig púpozta a tányérját, ameddig csak bírta, majd az egészet egy serpenyőben összesütötték, mindezt 10.000 kip-ért (300 Ft). Balázs előző este utánajárt, hogy a helyi sör, a BeerLao rizsből készült, úgyhogy a vacsorát én is sörrel öntöttem le. Sosem söröztem, nem vagyok az ízéhez szokva, a felét szinte mindig a Balázsnak adtam, de szorgalmasan tanultam sörözni.:) A bazárból kikeveredve, modern éttermekkel szegélyezett utcácskákon sétáltunk haza, nem tetszett, hogy ismét egy turistagettóban vagyunk, amik mindenhol ugyanúgy néznek ki. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-UnE9zlCclMc/UUcDpi5gFJI/AAAAAAAAddk/ETC9tWr5wfw/s1600/P2135317.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-UnE9zlCclMc/UUcDpi5gFJI/AAAAAAAAddk/ETC9tWr5wfw/s640/P2135317.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Luang Prabang</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap gyalog fedeztük fel az egykori fővárost, melynek 22.000 lakosa van, ezzel a negyedik legnagyobb város a 6,5 millió lakosú <a href="http://kabalazsia.blogspot.com/2013/03/beerlao.html" target="_blank">kommunista</a> országban, 26 fő/km<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: x-small; line-height: 16px; text-align: left;">² </span>népsűrűséggel. Amennyi kisgyereket erre láttunk, ezek a számok hamarosan biztosan növekedni fognak. Luang Prabang-ot 1995 az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, a legkellemesebb város címet is megkapta párszor, és a statisztikák szerint a világ 10 leglátogatottabb városa közt szerepel. Évekkel ezelőtt tényleg kellemes lehetett, de a Lonely Planet-effektusként és a kínai újév miatt a várost elözönlő turistáktól szinte nem látszottak a helyiek. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-aKTskBsrAM4/UUcGYXIqcJI/AAAAAAAAdd4/tciMwxkWZYI/s1600/P2135255.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-aKTskBsrAM4/UUcGYXIqcJI/AAAAAAAAdd4/tciMwxkWZYI/s640/P2135255.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egy wat a sok közül</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A félszigeten a francia stílusú házak közt wat-ok láthatók, a Mekongba torkolló folyón kis bambuszhídon lehet átkelni. Az egyik wat egy dombon áll, ahonnan remek kilátás nyílik a környékre. A felfelé vezető lépcsők mentén helyi asszonyok felháborító módon befogott madárkákat árultak szabadon eresztés céljából.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-6UZEMputFq8/UUcHJL19KGI/AAAAAAAAdeA/erRpEAUDxAU/s1600/P2135296.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-6UZEMputFq8/UUcHJL19KGI/AAAAAAAAdeA/erRpEAUDxAU/s640/P2135296.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Engedd szabadon a madárkát!</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A wat népszerű naplemente-néző hely, annyira, hogy a tömeg miatt meg sem vártuk azt, inkább elmentünk vacsorázni, majd a hajóúton megismert kanadai Dennis-szel söröztünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap robogót béreltünk és elmotoroztunk az innen 30 km-re fekvő Kuang Si vízeséshez. mielőtt megváltottuk volna a belépőt, a parkolóban isteni sült halat reggeliztem - Balázs korábban már evett egy bagett-szenvicset, három hónap után végre igazi pékárut ehet, nem is kíván mást reggelire. A bejárat után egy medve-mentő parkon át vezetett az út, a lefülelt medvecsempészek mackói laknak itt, akik talán már nem alkalmasak az önálló erdei életre. Egy erdei ösvény vezetett az vízeséshez, aminek a vize gyönyörű fürdésre is alkalmas türkiz színű medencékbe hull alá. A legszebb vízesés, amit valaha láttunk, nem is maga az 50 méteren lezúduló víztömeg miatt - én különben sem vagyok nagy vízesés rajongó, engem a kövek, sziklák nyűgöznek le - hanem a rengeteg, hihetetlenül kék vizű lépcsőzetes medence volt meseszép. Ugyan itt is nagy volt a tömeg, de a többség a bejárat felőli ösvényt használta csak, egy kis hídon átkelve a túlparton szinte egyedül lehettünk a dzsungelben a víz partján.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-plmpntSllSw/UUcM8uPYZ7I/AAAAAAAAdek/GkmjiHQo6Go/s1600/P2145470.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-plmpntSllSw/UUcM8uPYZ7I/AAAAAAAAdek/GkmjiHQo6Go/s640/P2145470.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>További képek <a href="https://picasaweb.google.com/107044452415009115374/20130214LuangPrabang02?authuser=0&authkey=Gv1sRgCM70vdap0PblTg&feat=directlink" target="_blank">itt</a>.</i></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-62209010011056959662013-03-19T17:51:00.001+01:002013-03-19T17:58:10.990+01:002013.02.11-12 Hajózás a Mekongon<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Chiang Khong-ban mire a határállomás reggel 8-kor kinyitott, mi már a Mekong parton voltunk, megkaptuk a kilépő pecséteket és egy csónakkal áthajóztuk a laoszi oldalra. Kicsit sajnáltuk, hogy nem közúton léptünk be az országba, igazán kiváncsiak lennénk egy olyan határra, ahol az egyik oldalon jobb, a másikon pedig bal oldali a közlekedés. Az oldalváltás megfigyelésére talán még lesz lehetőségünk Hong Kongban (ha eljutunk odáig), ott ugyanis baloldali közlekedés van, Kína többi részén pedig jobb oldali. Egyébként a világ lakosságának 66%-a vezet jobb oldalon, a többiek bal oldalon vezetnek. Ez a <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Right-_and_left-hand_traffic">jobb oldali - bal oldali közlekedés</a> nagyon érdekes dolog, korábban például nem is tudtunk róla, hogy Szamoa nem is olyan régen, 2009-ben állt át jobb oldali közlekedésről bal oldalira, mégpedig azért, hogy lehessen importálni Ausztáliából, Japánból, és Új Zélandról használt autókat. Szamoa a dátumválasztó vonalon fekszik, ezért ott még az is előfordulhat, hogy előbb jövünk el onnan, minthogy odaérnénk. Mellesleg Szamoa 2011-ben UTC-11-ről UTC+13-ra váltott, ezért abban az évben december 30-ika kimaradt a naptárukból, 29 után egyből 31-edike következett. Ezt az országot még egyszer meg kell majd néznünk magunknak. További érdekesség a közlekedéssel kapcsolatban, hogy Bolíviában jobb oldali közlekedés van, kivéve a <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Yungas_Road">Yungas útat</a>, ahol bal oldalon vezetnek, mégpedig azért, hogy jobban lehesen látni az út szélén guruló kereket, és kissebb eséllyel zuhanjunk le a szakadékba.<br />
A laoszi határfalut, Huay Xai-t a turisták zöme mind hajóval hagyja el déli irányban és ez csak a reggeli órákban lehetséges, ezért egyszerre érkezik ide mindenki, a kialakult káoszban azért viszonylag hamar sikerült megszereznünk a vízumot és az újabb pecsétet az útlevélbe.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-aJPtWf600cU/UUY2-wbxoHI/AAAAAAAAdcw/T3ZHbKhbSw8/s1600/P2115142.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-aJPtWf600cU/UUY2-wbxoHI/AAAAAAAAdcw/T3ZHbKhbSw8/s640/P2115142.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Thai - lao határ</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vettünk fel pénzt, maximum 1 millió kip-et (ami 28 ezer Ft-ot ér) ad egy alkalommal az automata, az első napokban minden utazónak problémát okozott a váltás, és persze rengeteg poénra is okot adott a sok nulla az összeg végén. További kalamajkát okoz, hogy a legnagyobb címlet a 100.000 kipes bankó, ami kb. 3.000 forintot ér csak, ezért egy hosszabb nyaraláshoz szükséges összeg már nem fér bele az emberek pénztárcájába. Ha valaki itt lakást vesz, akkor szó szerint egy zsák pénzzel kell érkezni.<br />
Gyorsan körbejártuk az utazási irodákat és ott vettük meg a jegyünket az ún. slow boat-ra (lassú hajó), ahol a legolcsóbban árulták azt. Mivel az egésznapos hajóúton nincs lehetőség étkezésre, bevásároltunk, sült csirkét, óriási bagett-szendvicseket és gyümölcsöt. Laosz francia gyarmat volt, innen a jobb oldali közlekedés és az „igazi” pékáru, amivel itt találkoztunk először utunk során. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-1pl6fnv5pIc/UUY3JP_-43I/AAAAAAAAddM/H0_mavORu68/s1600/P2145349.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-1pl6fnv5pIc/UUY3JP_-43I/AAAAAAAAddM/H0_mavORu68/s640/P2145349.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">One tuna sandwich, please</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Az utazási iroda előtt vártuk a transzfert a kikötőbe, egyszer csak szólt a lány, hogy indulás, így is tettünk, viszont útközben egy másik csoporthoz keveredtünk. Ez persze csak fél óra múlva derült ki, annak a csoportnak a sofőrje értelemszerűen minket nem akart kivinni a kikötőbe. Szaladtunk vissza az utazási irodába, kicsit megijedve, hogy lekéssük a hajót, de a lány nyugalomra intett minket, a sofőr már úton volt visszafele értünk. Negyed óra múlva már tényleg a songtojon ültünk, majd felszálltunk a hajóra, amin a székek mind autóülések voltak. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-aLZUEtAM2rk/UUY3C62wqRI/AAAAAAAAdc8/MjZEU3_F3X8/s1600/P2115143.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-aLZUEtAM2rk/UUY3C62wqRI/AAAAAAAAdc8/MjZEU3_F3X8/s640/P2115143.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Slowboat</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Kiderült, hogy felesleges volt aggódnunk afelől, hogy lekéssük az indulást, azt szerintem itt lehetetlen, még délben is a kikötőben álltunk. Lassú hajó – lassú indulás. Végül nagy nehezen megkezdtük a két napos hajóutat Luang Prabang felé. Gyönyörű szikla-parttal szegélyezett szakaszon haladtunk, néhol feltűntek a hatalmas homokpadok, amiket az esős évszakban halmozott fel a partra a folyó. Elöl ültünk, így egész úton figyelhettük, ahogy a kapitány ügyesen navigált a sziklák közt, a legénység kis poharakból <a href="http://kabalazsia.blogspot.com/2013/03/beerlao.html">Beerlaót </a>iszogatott. Az utasok 97%-a külföldi volt, alig pár helyi utazott a hátsó részen. Kár érte, a bennszülöttek mindig érdekesebbek, mint a hozzánk hasonszőrű hátizsákosok.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/iujmQwHGjyg?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sötétedés előtt kötöttünk ki félúton Pakbengben, ahol az éjszakát töltöttük. Hamar találtunk szállást, én gyorsan kimostam a ruháinkat, majd csatlakoztam Balázshoz, az ajtónk előtt lévő étkezőben. Vacsoráztunk, fizettünk és még ott maradtunk kicsit internetezni. Közben megjelent a srác, akitől kivettük a szobát, először ki akarta fizettetni velünk másodszor a vacsorát, hiába állítottuk, hogy a kollégánál már rendeztük a számlát, felhívni sem volt hajlandó. Mikor rájött, hogy vezetjük egy kis füzetben a kiadásainkat, úgy tűnt elfogadta, hogy biztosan nem fizetünk kétszer. Miután a maradék thai batkánkat sem váltottuk át nála kip-re, természetesen a rossz árfolyam miatt, kezdett ingerülté válni, felhozta, hogy alkudtunk a szobára. Persze, hogy alkudtunk, hisz Ázsiában a fehér embernek mindig legalább háromszoros árat mondanak, hátha kifizetik azt. Alkudtunk, megegyeztünk az árban, hogy ezek után elégedetlenkedjen valaki, ilyennel még sehol sem találkoztunk. Utolsó próbálkozásként egy ígéretet próbált meg kicsalni belőlünk arra, hogy másnap ott helyben reggelizünk. Természetesen nem ígértük meg, a valószínű meg kevés volt a srácnak, dühbe gurult, a levegőbe csapkodott és felkapta az asztalról a kulcsunkat. A kulcsunkat, amit Balázs aközben kapott meg, mikor én még a szobában voltam, onnan kijőve pedig nem mentem vissza bezárni az ajtót, mivel ráláttunk arra. Az első alkalom, mikor nem zártuk be a szobánk ajtaját és mekkora szerencse. Csaphattunk volna egy nagy balhét, hogy felébredjen a többi vendég és valahogy visszaszerezzük a hátizsákjainkat. Azért az szép volt, mikor leesett a srácnak, hogy elszámolta magát, megértette miért nem reagáltuk le, hogy elvette a kulcsunkat, hisz nyitva volt a szobánk. Újra a levegőbe csapott, de mi rávágtuk az ajtót és bezártuk azt. Reggel már összepakolva hagytuk el a szobát és a szomszédban reggeliztünk. Ha nincs az esti incidens, biztosan ott ettünk volna... Az első rossz élményünk, három hónap után, az első éjszakánkon Laoszban. Persze ez nem Laosz hibája, csak éppen egy rossz ember rossz napját fogtunk ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fél 10-kor már a hajón voltunk, folytattuk az utat tovább a csodaszép Mekongon. Bár Balázs a második nap már unalmasnak találta a semmittevő hajókázást, engem még mindig lenyűgözött a gyönyörű környezet.</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-kcSA7YGbMaU/UUY3GCfejlI/AAAAAAAAddE/b9tQXx2lv3k/s1600/P2115163.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-kcSA7YGbMaU/UUY3GCfejlI/AAAAAAAAddE/b9tQXx2lv3k/s640/P2115163.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mekong</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i>
<i>További képek <a href="https://picasaweb.google.com/107044452415009115374/20130214LuangPrabang02?authuser=0&authkey=Gv1sRgCM70vdap0PblTg&feat=directlink" target="_blank">itt</a>.</i></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-14764852215421969182013-03-18T18:55:00.001+01:002013-03-18T19:42:24.256+01:002013.02.03-10 Chiang Mai és a Mae Hong Son Loop<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
A vonaton kényelmesen átaludtuk az éjszakát, sőt, 9 óráig tudtunk szundítani, itt Thaiföldön nem óbégatnak az árusok pirkadattól a vonatokon. A szomszéd ágyakon alvó hollandok is jól aludtak, mert este sikerült betermelniük 2 üveg viszkit az étkezőkocsiban, ami éjszakánként diszkóvá alakul, és egy nagyon meleg fiú a pultos. Olyan 50-esnek nézhettek ki a hollandusok, otthon hagyták az asszonyt, és eljöttek dorbézolni meg golfozni 2 hónapra, úgy viselkedtek mint aki osztálykiránduláson van.<br />
Az étkezőkocsiban reggeliztünk, majd a délután 3 órás érkezésig volt időnk figyelni a tájat (errefelé északon ritkább a csapadék, így a növényzet sem olyan zöld) olvasgatni és blogolni.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-1uD9wO8zJF8/UUXL3jhjhoI/AAAAAAAAda4/gs349wqsGSE/s1600/P2034469.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-1uD9wO8zJF8/UUXL3jhjhoI/AAAAAAAAda4/gs349wqsGSE/s640/P2034469.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Éjjel ágy - nappal ülés</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A 150 ezer lakosú Chiang Mai belvárosába érve kiderült, hogy épp valami fesztivál van a városban, emiatt minden vendégház ajtajában kint volt a megtelt tábla. Fél óra keresgélés - mivel egymást érik a szállások, ezalatt rengeteg helyen jártunk - után egy étterembe ültünk be kávézni és az interneten kerestünk és találtunk szabad szobát. Pakoltam ki a táskákat, mikor hallottam, hogy Balázs magyarul beszélget valakivel. <a href="http://mitfogszottcsinalni.blogspot.com/2013/02/nullanal-is-kevesebb.html" target="_blank">Gergő</a>, akiről kiderült, hogy régebben egy helyen - csak más projekten - dolgozott Balázzsal. Tüzifa helyett repülőjegyet vett a télre, így kereszteztük egymás útját ebben az észak-thaiföldi városban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap egész nap a városban bóklásztunk, az óváros egy másfél km oldalú négyzetben fekszik, vizesárok veszi körül és néhol még a városfal is látható. Belváros helyett inkább kertváros jellegű, a főbb utat kis kanyargós utcácskák kötik össze. Rengeteg wat, azaz buddhista templom a látnivaló, párat felkerestünk közülük. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-PczRm1uxlMg/UUXMddtsOuI/AAAAAAAAdbA/ikZPgcvzM3Q/s1600/P2044498.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-PczRm1uxlMg/UUXMddtsOuI/AAAAAAAAdbA/ikZPgcvzM3Q/s640/P2044498.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egy wat a sok közül</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A vizesárkon átkelve elsétáltunk a helyi IT plázába, tettünk még egy kísérletet a netbook akksijának megjavítására, vagy pótlására, de most sem jártunk sikerrel. Ez az üzletközpont külsőre inkább hasonlított a 90-es évek szombathelyi Borostyánkő áruházára, mint a csillogó-villogó bangkoki plázákra. Útközben lefoglaltunk egy motort a következő napokra, ugyanis a legendás <a href="http://wikitravel.org/en/Mae_Hong_Son_Loop">Mae Hong Son</a> körtúrát terveztük megcsinálni, amely 1864 kanyart tartalmaz. A sok kanyarhoz jól jön egy motor, mert azzal remekül lehet döntögetni.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szállásunkra visszaérve ismét összefutottunk Gergővel, akinek nagyon megjött a kedve a motorozáshoz, de a Mae Hong Son-ra nem tudott velünk eljönni, mert az minimum 4 nap, ezért elhatároztuk hogy másnap a környéken gurulunk egyet együtt, amúgy sem árt tesztelni a gépet mielőtt hosszabb útra indulunk. Így hát gyorsan aludtunk sokat, és reggel Gergő is szerzett egy motort a kissé hiperaktív Mr. Beer-től, majd északi irányban elhagytuk a várost. Egy útszéli "étteremben" reggeliztünk grillcsirkét paradicsommal, majd felkerestük a bogárállatkertet. Láttunk rengeteg érdekes bogárpreparátumot, sok-sok gyönyörű lepkét, a kezembe adtak egy élő skorpiót, egy százlábút és egy falevél bogarat is. Bíztam benne, hogy nem nyújtanák felém őket, ha félnem kellene tőlük, így egy életem - egy halálom, összebarátkoztam a skorpióval. :) Balázs nagyon sokáig fényképezte a pillangókat, alig akart elindulni.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-FyHbdtp0H2w/UUXNVVoZ5NI/AAAAAAAAdbI/tg-lNxtV05U/s1600/P2054522.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-FyHbdtp0H2w/UUXNVVoZ5NI/AAAAAAAAdbI/tg-lNxtV05U/s640/P2054522.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Skorpió</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Miközben kis helyi falvakon motoroztunk keresztül, felkerestünk egy kilátópontot, ahova a kilátót elfelejtették megépíteni, így nem láttuk messzire, egy vízesést, aminek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, ahol megcsobban egy kicsit a víz, azt már vízesésként hirdetik errefelé. Visszaérve Chiang Mai-ba egy burmai étteremben szerettünk volna vacsorázni (rengeteg a burmai vendégmunkás és a menekült errefelé), de azt kitartó keresgélés és kérdezősködés után sem sikerült megtalálnunk, de így is remekre sikerült ez a nap.</div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap délelőtt a kis hátizsákkal - a két nagyot a szálláson hagytuk - nekivágtunk a közel 600 km-es Mae Hong Son Loop nevű népszerű körútnak, most déli irányban hagytuk el Chiang Mai-t. Egy darabig egy folyó partján motoroztunk, végre láttunk friss, üde zöld rizstáblákat. A legszebb zöld a rizsazöld!</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-4IIQDXD8YqM/UUXOJ27ApPI/AAAAAAAAdbQ/_I3Mg_48NG8/s1600/P2064826.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-4IIQDXD8YqM/UUXOJ27ApPI/AAAAAAAAdbQ/_I3Mg_48NG8/s640/P2064826.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Rizs</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rengeteg wat mellett is elhaladtunk, de nem álltunk meg egyiknél sem, úgy éreztük láttunk már eleget. A thaiföldi watok a mi szemünknek inkább érdekesek, mint szépek, a lényegük, hogy minél cifrábbak, csillogóbbak, aranyabbak legyenek, telezsúfolva sok-sok Buddha szoborral. A tibeti buddhizmus az egyszerűségével sokkal közelebb áll az ízlésvilágunkhoz. Kb. 80 km után nyugatra fordultuk a Doi Inthanon Nemzeti Park irányába, és megálltunk a Mae Klang vízesésnél, aminek nem csak a marketingje volt jó, tényleg érte a belépő árát. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-wOp__dtmjv4/UUXQ3DpkNWI/AAAAAAAAdbg/ST1xMTSJCOE/s1600/P2064835.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-wOp__dtmjv4/UUXQ3DpkNWI/AAAAAAAAdbg/ST1xMTSJCOE/s640/P2064835.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mae Klang vízesés</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A vízesés felett az egy km-es ösvényen tettünk egy sétát, a vízből kiálló köveken lezúduló folyó mentén a lemenő nap aranyló fényeinél. Az műút mentén megint grillcsirkét vacsoráztunk, majd hosszú idő után először magunkra húztuk az aláöltözőket és a kabátokat, ezer méteres magasságon sötétedés után a motoron, elkelt a meleg ruha. Az első, a vízeséssel azonos nevű apró faluban éjszakáztunk, kicsit nepáli hangulatom is támadt, a nyugalom, a hegyek és a hűvös kapcsán. Egy nagyon furcsa embernél vettünk ki szobát, aki először mutatott nekünk egy hatalmas hodályt, volt ott vagy 8 ágy nem értettük az egészet, mert láthatta hogy csak ketten vagyunk. 1000 batkára taksálta a pajtát, de mondtuk hogy 500-nál többet semmi esetre se vagyunk hajlandók fizetni. Már majdnem eljöttünk, amikor valahonnét a sötétből előbukkant egy másik csávó, akinek volt egy minimális méretű agya, és kiadta nekünk a 12 tök üres kis házikó közül az egyiket. A domboldalban sok-sok lámpa világított, először azt hittük egy templom, vagy Buddha szobor lehet az, de később kiderült, hogy a virágföldeket éjszaka lámpákkal tartják melegen. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-IeDKr4PMbew/UUXTX9upHUI/AAAAAAAAdbo/hRqpX_MydqU/s1600/P2074913.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-IeDKr4PMbew/UUXTX9upHUI/AAAAAAAAdbo/hRqpX_MydqU/s640/P2074913.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Dzsungel</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hajnalban indultunk tovább, egy gyönyörű erdőben kanyarogva értünk egy óra múlva Thaiföld legmagasabb pontjához, a 2.565 méter magas Doi Inthanonhoz. Ide is elfelejtettek kilátót építeni, ezt a helyet nem a kilátás miatt keresik fel a thaiok, hanem az időnként előforduló hajnali fagy és az ezzel járó zuzmara miatt, amit Thaiföldön egyedül csak itt lehet megtapasztalni. Tettünk egy rövid sétát a gyönyörű erdőben, majd hol kopár, kiégett, hol zöldellő táj mentén motoroztunk, néha megálltunk inni egy-egy jegeskávét. Sötétetés előtt értünk a hangulatos 6 ezer lakosú Mae Hong Son városkába. A kis piacon vacsoráztunk finom szusit egy földre terített pokrócon, a bennszülöttek is ide járnak, mellettünk egy helyi család ült két kisgyerekkel. A városka közepén lévő tó körül nyugis éjszakai bazár működik, ittunk egy-egy jeges turmixot, hallgattuk az utcazenészeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/C1pWmUoMtGc?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<span id="goog_1347515059"></span><span id="goog_1347515060"></span><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Következő reggel felkerestünk egy karen törzsi falut, ahol a zsiráfnyakú asszonyok élnek. Főleg én szerettem volna megnézni őket, emlékszem mikor gyerekkoromban láttam róluk képeket, nem gondoltam volna, hogy egyszer lesz lehetőségem látni őket. Mikor kiderült, hogy a falvakban belépőt kell fizetni és a thai állam fizet nekik amiatt, hogy hordják a hagyományos nyakgyűrűt, felmerült bennünk a kérdés, hogy ez hagyományőrzés vagy humánállatkert? Ezek a karenek Mianmarból menekültek Thaiföldre, itt kaptak földet, ahol békésen éldegélhetnek, cserébe turisztikai látványosság lettek. A mellékút egy idő után földútként folytatódott, a falu határában kifizettük a belépőt és beléphettünk a faluba. Nem azt a falut választottuk, mint ahova a buszok hordják a turistákat, így rajtunk kívül csak két látogató volt ott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-4GWPDB-mQDQ/UUXa3etqCPI/AAAAAAAAdb4/In_gsv5vwFE/s1600/P2084950.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-4GWPDB-mQDQ/UUXa3etqCPI/AAAAAAAAdb4/In_gsv5vwFE/s640/P2084950.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Karen asszony</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az út mentén kétoldalt álló fa-pálmalevél házikók előterében népviseletbe öltözött asszonyok árulták az állítólag helyben készült szuveníreket, de szerintünk, mint mindent, ezeket is Kínában gyártják. Azt állították, hogy éjszaka is hordják a 4 kilós nyakgyűrűt, amint eredetileg talán tigrisharapás ellen viseltek, de nem lennénk meglepve azon, ha amint a turisták kiteszik a lábukat a faluból, azonnal levetnék azt. Egy egykilós "előkét" az én nyakamba is tettek, hát nem volt könnyű, kényelmes viselet. A karen nőket ábrázoló fabábuk nagyon tetszettek, de azt meg nem tudtuk volna hova tenni, így lemondtunk róla és illendősségből vásároltunk egy kulcstartót.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kávészünet utáni következő megállónk a Fish Cave (hal barlang) volt, ami ugyan gyönyörű környezetben fekszik, mégiscsak egy átverés, mert a barlangból semmit sem lehet látni, csak egy kis üreget. Különlegessége, hogy ez a kék színű barlangi halfaj csak itt él a világon. Innen egy óra alatt értünk a következő, a Nam Lod nevű barlanghoz, ahol befizettünk egy túrára.</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-pHk6Qc5hi74/UUXcIbuXkmI/AAAAAAAAdcA/M0tj_CQse5k/s1600/P2085012.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-pHk6Qc5hi74/UUXcIbuXkmI/AAAAAAAAdcA/M0tj_CQse5k/s640/P2085012.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A néni a lámpással</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy néni volt a vezetőnk, egy bambuszcsónakkal hajóztunk a barlangba, ott többször kiszállva követtük a nénit, aki az érdekesebb cseppkövek formájának angol megfelelőjét mondogatta idegenvezetés gyanánt, de ezen a pár szón kívül semmit sem értett angolul, ha mondtunk neki valamit, nevetett. Gyorsan szaladt volna végig a barlangon, de nem nagyon hagytuk magunkat sürgetni. Vajon hányszor teszi meg ezt az utat naponta a néni? A vigyorgós néninek csodaszép karbidlámpája volt, ami úgy működik, hogy kalcium-karbidot és vízet összekevernek, ebből acetiléngáz fejlődik, amely fényes lánggal ég, mégpedig úgy, hogy az égés során újra víz keletkezik. Az acetiléngáz fejlődése mellett a kalcium-karbid és a víz érintkezése során égetett mész is keletkezik, amely a szükségszerűen ott lévő vízzel reakcióba lépve rögvest oltott mésszé alakul át.</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-4A8-ZERH6C4/UUXcmZ2DNPI/AAAAAAAAdcI/h1QwhGXmWxw/s1600/P2085059.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-4A8-ZERH6C4/UUXcmZ2DNPI/AAAAAAAAdcI/h1QwhGXmWxw/s640/P2085059.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nam Lod barlang</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A közeli Cave Lodge-ban szálltunk meg, ismét gyönyörű helyen, egy folyóparton álló bungalóban, de nem sokáig élveztük, mert reggel ismét útra keltünk. Pai településen álltunk meg legközelebb, ahol indokolatlanul nagyon sok turista volt, ez egy látnivaló nélküli turistagettó, vendégházak, éttermek, ajándék és ruha árusok váltogatták egymást. Továbbhaladva letértünk a főútról és egy mellékúton motoroztunk, errefelé nem sok külföldi kanyarodhat, ugyanis ellentétben az országban eddig tapasztaltakkal, amerre jártunk a helyiek mind integetve köszöntöttek minket. Thaiföldön tényleg mindenhol vannak turisták, Balaton-part fílingje van az egész országnak, a lakosok már rég hozzászoktak az ide utazó tömegekhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-Eg7dJjMxs-o/UUXdkP7TlfI/AAAAAAAAdcQ/LvvTWe122fA/s1600/P2095083.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-Eg7dJjMxs-o/UUXdkP7TlfI/AAAAAAAAdcQ/LvvTWe122fA/s640/P2095083.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gyűjtögető életmód eredménye</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy Chiang Mai előtti falu szállójában töltöttük az éjszakát, itt szokásunkkal ellentétben bekapcsoltuk a tévét, szombat este lévén a Csillag Születik helyi verziója ment, szinte értettem a zsűri értékelését.</div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel felvettük a hátizsákjainkat, motorunk a kölcsönző előtt párszáz méterrel állt meg, pedig még lötyögött benne egy kevés üzemanyag. Mindenhol üres tankkal adják oda a motorokat és azzal is kell leadni, a teli tankos rendszernél nem lenne lehetőségük a felesleget lecsapolni és újraértékesíteni. Harcolunk az ilyenfajta lehúzások ellen, ahogy tudunk, most nem volt szerencsénk. Buszra szálltunk, három órát utaztunk egy Chiang Rai előtti településig, ahol a Wat Rong Khun, a buddhista fehér templom, egy művész alkotása látható. Már messziről látszik a tükörmozaikokkal kirakott vakítóan fehér épület, mikor a közelébe értünk, úgy tűnt, mintha Andersen Jégkirálynőjének kastélyánál járnánk. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-DuaCPpynd1A/UUXe_vF0UdI/AAAAAAAAdcg/2BFGh1ThkF0/s1600/P2105120.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-DuaCPpynd1A/UUXe_vF0UdI/AAAAAAAAdcg/2BFGh1ThkF0/s640/P2105120.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Wat Rong Khun</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-bRLHsfgtknw/UUXe7HIldTI/AAAAAAAAdcc/VQ3phhTisz4/s1600/P2105108.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://4.bp.blogspot.com/-bRLHsfgtknw/UUXe7HIldTI/AAAAAAAAdcc/VQ3phhTisz4/s400/P2105108.JPG" width="266" /></a></div>
Nemcsak az épület fehér, mellette a kis tóban az aranyhalak is fehér színűek voltak. Közelebb érve tűnt fel, hogy az épület minden részlete maga a gonosz, de az igazi meglepetés a templomba belépve fogadott minket. Ahogy minden templomban, szemközt egy Buddha látható, de azzal szemben, az ajtó mellett olyat láttunk, mint még egy templomban sem. Ugyan bent tilos volt a fotózás, mégiscsak el kellett kattintanunk a gépet suttyomban. Az ikertornyokba csapódó gép köré mesefigurákat festettek a falra, Superman, Pókember, mintha a jó és a rossz háborúját ábrázolták volna. A legfurcsább viszont, hogy ez egy működő templom, buddhista szerzetesekkel, pedig inkább egy turistacsalogató látványosság benyomását kelti.<br />
<div>
Chiang Rai-ban még egyszer buszra szálltunk Thaiföldön, a laoszi határ és a Mekong mellé, Chiang Khong-ba utaztunk. Útközben a "világ-végén" fekvő falvak határában óriási Buddha szobrokat láttunk a buszból, egymás mellett kettőt. Semmi nem elég, újabb és újabb, csillogóbb és aranyabb, nagyobb és mégnagyobb templomokra és szobrokra van szükség. A giccs nem létező fogalom.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<i>További képek <a href="https://picasaweb.google.com/107044452415009115374/20130205ChiangMai?authuser=0&authkey=Gv1sRgCM7kqv7u0KL5Yg&feat=directlink" target="_blank">itt</a> és <a href="https://picasaweb.google.com/107044452415009115374/20130207MaeHongSonLoop?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJinz-i17OigoQE&feat=directlink" target="_blank">itt</a>.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-36080366183369325822013-03-13T18:32:00.000+01:002013-03-13T18:35:23.985+01:002013.01.29-02.02 Bangkok<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Este 7-re kisétáltunk Ranong buszpályaudvarára, ekörül indulnak az éjszakai buszok Bangkokba. Buszok, különböző árfekvéssel, attól függően, hogy milyen komfortfokozatot nyújtanak. Ezt általában az ülések számával jellemzik, pl. a VIP 32-es busz jobb mint a VIP 44-es, mert a VIP 32-esen 32 ülés van, ezáltal több a hely. Mivel a legdrágább jegy is olyan buszra szólt, amin nem ágyak, hanem dönthető ülések voltak, így mi a legolcsóbbat választottuk, mert Balázs ülve nem tud aludni, ha meg nem tud aludni, akkor meg minek fizessünk többet. Ugyan helyjegyünk volt, nem a saját székeinket foglaltuk el, hanem Balázs a hátsó hármas széket (arra gondolva, hogy ott majd el tud feküdni), én pedig az előtte lévő kettőt. A kalauz abba még beletörődött, hogy mások helyén ülünk, amíg valaki igényt nem tart a helyre, de hogy el is feküdtünk, azt nem tudta megemészteni. Központilag felkapcsolta a felettünk lévő lámpát, Balázs addig ment előre szólni neki, míg le nem kapcsolta. Nem értettük miért zavarja, hogy fekszünk, mikor majdnem üres volt a busz, még a sofőr is hátrajött szólni, hogy nem szabad feküdni a székeken, de csakazértis elfeküdtünk amint elindult. A szokásos vacsoraszünetre éjjel 1-kor álltunk meg, és ugyan két utas - én lettem a harmadik, miután felébredtem - kivételével mindenki aludt ismét díszkivilágításba borult a busz. Ilyen ostoba buszosokkal még az életben nem találkoztunk, ez egyáltalán nem jellemző az általában nagyon laza thaiokra. Ez a vacsoramegálló nem hozott nagy forgalmat az étteremnek, de gondolom a jutalékot megkapták. Itt Ázsiában szinte mindenütt úgy van, hogy az étterem fizet a buszosoknak, hogy náluk álljanak meg pisi és kajaszünetre.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-8hDd90WIZeY/UTrxrVf08JI/AAAAAAAAcxI/0Ja68gdC9-4/s1600/P2014385.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-8hDd90WIZeY/UTrxrVf08JI/AAAAAAAAcxI/0Ja68gdC9-4/s640/P2014385.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nincs két egyforma távolsági busz</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Többször aludtunk keveset, így kialvatlanul érkeztünk meg reggel 6 körül Bangkok déli autóbuszpályaudvarára. Itt igazi latte-t ittunk, közben kiderítettük, hogy egy helyijáratos busszal simán be tudunk jutni a városközpontba, nem kell taxizni. A buszon zömmel női kalauzok szedik a pénzt, a távolabb ülők utasokon keresztül adják előre a pénzt, majd hátra a visszajárót. Ahogy az összes országban, ahol eddig jártunk, errefelé sem nemzeti sport a bliccelés. A busz a vasútállomásig vitt minket, gyorsan meg is vettük az alvós vonatjegyünk Chiang Mai-ba. Egy nappal későbbre sikerült jegyet váltanunk, mint szerettük volna, a végigült éjszakát követő újabb kialvatlan nap helyett inkább plusz egy napot Bangkokban és az alvással töltött éjszakát választottuk. Innen metróval és magasvasúttal jutottunk a szállodánkba. Előre foglaltunk szállást ugyanott, ahol Ádámék, akik másnap értek Bangkokba. A <a href="http://www.nasavegashotel.com/new/en_nasa_front_hotel_detail.asp?h_id=1" target="_blank">Nasa Vegas Hotel</a> egy hatalmas puccos szálloda, ami az üres helyeit olcsón értékesíti az interneten a hátizsákosoknak. Indulásunk óta itt láttam először kádat. :) Ami azt illeti zuhanytálcával sem találkoztunk, mindenhol lejt egy kicsit a fürdőszoba a lefolyó irányába. Ezzel a megoldással vajon akkor sem ázik el az alsó szomszéd, ha kiönt a mosógép? Amihez még nem voltunk hozzászokva, hogy naponta cserélték az ágyneműt, ami teljesen felesleges és különben sem szeretem, ha a szobánkban járnak, míg mi a várost járjuk. Mi a 15. emeleten laktunk, a magasvasút a szálloda mellett jár a 6. emelet magasságában. Korán érkeztünk, így várnunk kellett a szobára, majd a délutánt alvással töltöttük, tettünk egy kisebb sétát a környéken, vacsoráztunk az utcai muszlim piacon, felfedeztük a közeli hajóállomást.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/7mN0KySliz4?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
Másnap reggel hajóval mentünk a városba, a csatornákon a hajók gyakran és gyorsan közlekednek, csak egy-egy pillanatra állnak meg, ekkor gyorsan ki és beugrálnak az utasok. Ehhez képest a metrón minden megálló előtt figyelmeztet a hangosbemondó a szerelvény és a peron közti résre, ami nem nagyobb, mint Budapesten. A napot a "kötelezők" megtekintésére szántuk, de azonnal egy ázsiai festménykiállításba botlottunk. Innen egy aranyszínű fröccsöntött Buddhákat áruló utcán keresztül értünk a "templomváros"-hoz, ahol a királyi család formális otthona mellett sok-sok csillogóan díszes templom, sztúpa, szobor, a Wat Phra Kaew templomban pedig a smaragd Buddha látható, amit mindig a király öltöztet át az évszaknak megfelelően. Az ünnepek, fesztiválok általában kényelmetlenséget okoznak nekünk, nagy a tömeg, nincs szabad szállás, de most az aznapi Buddha ünnep kapcsán ingyenes volt ide a belépés. A tömeg az nagy volt, de szerintem itt az elkerülhetetlen.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-yHgkhpQ5pl8/UTsClK4ZflI/AAAAAAAAcxo/jjrdD3s02QQ/s1600/P1304296.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-yHgkhpQ5pl8/UTsClK4ZflI/AAAAAAAAcxo/jjrdD3s02QQ/s640/P1304296.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Templomváros</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy jegeskávé után a folyóparti sikátorokban körülnéztünk az amulett piacon, a rengeteg amulett mellett láttuk, hogy a kis viskókban a helyi szegények a "falra" szerelt hatalmas LCD tévéket nézik. A technika gyorsabban fejlődik, mint az ázsiai szegények életkörülményei, a nepáli hegyi falvakban is láttunk érintőkijelzős telefonokat, míg vezetékes vízről csak álmodozhatnak. Nemcsak a csatornákon, a Chao Praya folyón is élénk a vízi tömegközlekedés, Budapestnek lenne mit ellesnie Bangkoktól. Persze itt könnyen megközelíthető a folyópart, nincs rakpartokkal elvágva a várostól. Pár megállót hajóval utaztunk a város kisebbik templomvárosához, ahol a sok-sok templom és ezer Buddha szobor közül a Wat Pho fekvő Buddha a leghíresebb. Lenyűgözőek a méretei, 46 m hosszú és 15 m magas.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-A--t1jpVEwo/UTsH3hB24xI/AAAAAAAAcx4/yfYCnCsyxfs/s1600/P1304337.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-A--t1jpVEwo/UTsH3hB24xI/AAAAAAAAcx4/yfYCnCsyxfs/s640/P1304337.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fekvő Buddha</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tettünk még egy sétát a kínai negyedben, ahol sötétedés után lehúzták a rolót, minden bezárt, így hazafelé indultunk. A helyiektől megtudtuk, hogy honnan és melyik busszal tudunk a magasvasúthoz jutni, a buszra majdnem egy órát vártunk. Kiderült, hogy a csúcsidőszakban a belvárosi dugóba ragad az összes busz, illetve, hogy azok a buszok, amiken nincs légkondi, ingyenesek. Hazaérve megittunk még egy-egy sört-"bort" (szénsavas gyümölcsös ízesítésű borokat palackoznak 2 decis üvegekbe) Ádámmal és Ákossal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel ismét a muszlim piacon reggeliztünk, külön-külön árusoknál tudtuk beszerezni a csirkemájat, a salátát és a kávét. A thaiok felelőtlenül pazarlóan bánnak a műanyaggal, minden legalább kétszer becsomagolnak, ha nem figyeltünk oda vásárláskor, akkor egy reggeli után is rengeteg szemetünk keletkezett. A boltban ha három terméket vásároltunk, akkor három zacskót kaptunk hozzá, az üdítőhöz jár a szívószál, a joghurthoz a kanál, ha kell, ha nem. Párszor Balázs megpróbálta elmagyarázni nekik, hogy miért nem kérjük a rengeteg zacskót, de nem hiszem, hogy értettek belőle valamit. Mi lehetett Thaiföldön a műanyag előtt? </div>
<div style="text-align: justify;">
Megtaláltuk a fiúk által ajánlott túra-outletet, ahol Balázs elszakadt rövidnadrágját pótoltuk majd behajóztunk a városközpontba, a Pratunam piacon gyorsan fordultunk egyet, a gagyi piac nem volt különösebben érdekes. A Pantip IT Plázában a netbook elromlott akksiját szerettük volna megjavítani és felmértük a telefon és táblagép kínálatot, van ugye egy elhagyott telefonunk és egy törött ebook olvasónk.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-hLxcRsSaZwk/UTsSBaWuhFI/AAAAAAAAcyI/-1pOV-x0KTU/s1600/P1314349.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-hLxcRsSaZwk/UTsSBaWuhFI/AAAAAAAAcyI/-1pOV-x0KTU/s640/P1314349.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">IT Pláza</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ötszintes plázában a szokásos éttermek mellett csak és kizárólag számítástechnikai üzletek vannak és tele van buddhista szerzetessel. Ezen nem is lepődtünk meg, ők ugyanis az utcán is nagy fényképezőgépekkel, táblagépekkel járnak. Végül az akksit nem sikerült megjavíttatnunk, Kindle nem létezik az országban, a telefonok és táblagépek közül meg csak a hamisítványok olcsók, így nem vettünk semmit.A szomszédos ruha plázában szintén öt szinten rengeteg zsúfolt kis butik kapott helyet, kb. akkora alapterület mint a westend 2x, 7 emelet, szintenként kb 200 bolt. Itt aztán lehetetlen lenne körülnézni, majd visszamenni egy termékért, az életbe nem találnánk vissza. Igazából a kinálat áttekintéséhez nem is lenne elég egy teljes nap. Az átláthatóbb nyugati típusú plázákba is benéztünk, Balázsnak kerestünk szandált, a többször megvarratott, elkopott talpú helyett, hosszas keresgélés után megtaláltuk a megfelelőt. Egymást érik a csillogó üzletházak, észre sem vettük és már egy másik plázában voltunk.<br />
Itt a Siam téren, a plázákat elválasztó út felett halad egy gyalogos felüljáró ""járda" és efelett a magasvasút két vonala. Az utcaszintről szinte nem is látni az eget, nehezen szoktuk meg, hogy a felüljárókon érdemes gyalogolni, így nem kell a nagy kereszteződéseken átjutni.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-bhb1NY78faw/UT1cfTXuW5I/AAAAAAAAcyY/bAx1BZdKnno/s1600/P1314366.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-bhb1NY78faw/UT1cfTXuW5I/AAAAAAAAcyY/bAx1BZdKnno/s640/P1314366.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A kép az első "emeleten" készült</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
Az utolsó előtti bangkoki reggelünkön összepakoltunk és beköltöztünk a túristagettóba, a Khao San Road-ra. Itt egymást érik a vendégházak, éttermek, az utcai étel- és ruhaárusok, a szintén az utcára kipakolt nyugágyak, ahol a legnépszerűbb szolgáltatást, a talpmasszázst végzik a helyi asszonyok. A bulik, a forgatag </div>
<div style="text-align: justify;">
24 órán át pörögnek, talán csak a reggeli órákban van itt egy kis nyugalom. Miután beköltöztünk elsétáltunk az Ananda Samakhom trónteremhez, ahol a koronázási ékszereket lehetett volna megtekinteni, de oda érve úgy döntöttünk, hogy ez igazán nem érdekel minket, nem éri meg kivárni a sort és kifizetni a belépőt.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-nMvM-anp3iU/UT3P0TPpoKI/AAAAAAAAczM/hJI3GEgB7Rw/s1600/nikon.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="143" src="http://4.bp.blogspot.com/-nMvM-anp3iU/UT3P0TPpoKI/AAAAAAAAczM/hJI3GEgB7Rw/s320/nikon.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A király biztos szeret fényképezni</td></tr>
</tbody></table>
Thaiföld államformája alkotmányos monarchia, a király Bhumibol Adulyadej, azaz IX. Rama 1946 óta áll az ország élén, így ő ma a világon a leghosszabb ideje trónon lévő uralkodó. A király mindenhol ott van az országban, persze csak képen, nemcsak az utak mentén, útkereszteződésekben, hanem minden szálláson, étteremben, irodában, szerintem az otthonokban is ki van akasztva a képe. A thaiok szeretik és tisztelik a királyt, úgy gondolják, hogy míg a politikusok mindig hazudnak, a király igazat mond. Ugyan ez kötelességük is, aki a királyra rosszat mond az akár börtönbüntetés elé is nézhet.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-vHE8v1RhB8o/UT3S-My9n8I/AAAAAAAAczY/_vT73pDnxXY/s1600/P2014377.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-vHE8v1RhB8o/UT3S-My9n8I/AAAAAAAAczY/_vT73pDnxXY/s640/P2014377.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Long Live The King!</td></tr>
</tbody></table>
<br />
A koronaékszerek megtekintése helyett egy taxiba pattantunk, a taxik Bangkokban mind színesek, a fenti képen látható zöld-sárga és kék mellett még rózsaszín és narancssárga színekben pompáznak. A riksák itt nem a tömegközlekedés részét képezik, inkább csak a turistáknak jár belőlük egy-kettő az utakon. A célunk ismét a Siam tér volt, de most nem plázázni indultunk, hanem a Bangkoki Művészeti és Kultúrális Központban néztük meg az aktuális modern kiállítást.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-ArcZsPut9IA/UT3WPuIak5I/AAAAAAAAczo/NDRUv8ZoPRE/s1600/P2014399.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-ArcZsPut9IA/UT3WPuIak5I/AAAAAAAAczo/NDRUv8ZoPRE/s640/P2014399.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bangkok Art & Culture Center</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
A képen látható pulcsi ne tévesszen meg senkit, őrült kánikula volt a városban, kivéve az épületeket, ahol a légkondit mindenhol a maximumra állítják, a tegnapi napból tanulva ma már készültem. Befelé menet öltöztem, kifelé vetkőztem.<br />
Hazafelé sikerült megállapodnunk egy riksással egy elfogadható viteldíjban, így vele araszoltunk haza az esti dugóban. Útközben több mellettünk álló járműben utazó helyivel váltottam mosolyt, talán ekkor jutott eszembe, hogy Thaiföldet a mosoly országának hívják, pedig már egy hónapja az országban voltunk. Korábban írtam, hogy kedvesen segítőkészek a thaiok, de közben több olyan tapasztalatunk is volt, mikor a feltett kérdésre a válaszadás helyett inkább elsomfordáltak. Ilyenkor nem lehet tudni, hogy esélytelen a kérésünk vagy megoldható, esetleg várnunk kell rá, mielőtt befejezi azt amit éppen csinál.<br />
Az utolsó bangkoki napunkon már úgy éreztük láttuk a várost, én szeretek pont egy nappal tovább maradni, mint szükséges, így nem marad hiányérzet. Délelőtt Balázs ismét megszabadult az újra megnőtt hajától, felkerestünk egy orvosi múzeumot, majd elhajóztunk a felhőkarcoló-negyedbe. Jártunk az egyik felhőkarcoló 64. emeletén, ahonnan sajnos kitekintenünk nem sikerült, ugyanis az ott működő puccos étteremmel nem voltunk kompatibilisek. Sebaj, majd egyszer máshol kinézünk egy felhőkarcolóból.<br />
<div style="text-align: left;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-7DfqjObfZjk/UT3bMpEcm6I/AAAAAAAAcz8/Q9njdQDjEQ0/s1600/P2024450.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-7DfqjObfZjk/UT3bMpEcm6I/AAAAAAAAcz8/Q9njdQDjEQ0/s640/P2024450.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Felhókarcolók</td></tr>
</tbody></table>
<br />
A vonatunk este 10-es indulásáig volt még időnk, a Lumphini Parkban gyümölcsöt majszolva pihentünk rá a ránk váró 17 órás vonatútra. Ez a helyi Margitsziget - sokszor a helyi köztereket a magyar megfelelőjeként hívjuk - a bangkokiak ide járnak sportolni, futnak, edzőtermek helyett a parkban tartják az aerobic órákat. A vasútállomásra menet felvettük a szálláson hagyott hátizsákjainkat, vacsoráztunk, megtaláltuk a taxist, aki hajlandó volt a taxióra használatával odavinni minket - ez csak a turistagettó környékén probléma - és felszálltunk a Chiang Mai-ba tartó éjszakai vonatra.<br />
<br />
<i>További képek <a href="https://picasaweb.google.com/107044452415009115374/20130204Bangkok?authkey=Gv1sRgCL6EnbPdhd6KWg&noredirect=1" target="_blank">itt</a>.</i></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-81273520856918212942013-03-11T15:48:00.000+01:002013-03-11T15:48:25.327+01:00Erre jártunk eddig<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<a href="http://www.everytrail.com/view_trip.php?trip_id=2042274">útvonal at EveryTrail</a><br />
<iframe frameborder="0" height="300" marginheight="0" marginwidth="0" scrolling="no" src="http://www.everytrail.com/iframe2.php?trip_id=2042274&width=400&height=300" width="630"></iframe><br />
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-26929502770687562732013-03-05T16:55:00.003+01:002013-03-05T16:55:55.991+01:002013.01.27-28 Ranong és 3 óra Mianmar<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div dir="ltr" style="text-align: justify;">
Visszaérve a Jungle Hut's-ba felvettük a csomagjainkat, majd felszálltunk egy Ranong felé tartó buszra. Útközben a busz többször is megállt, fegyveresek ellenőrizték az utasokat, egy srácot le is szállítottak, de az okáról számunkra semmi sem derült ki. Egy átszállás után sötétedés után értünk Ranongba, miután elfoglaltuk a szállásunkat, az éjszakai piacon vacsoráztunk májnyalókát. A májat, egyéb belsőségeket, húsokat egy pálcára tűzve sütik az utcán. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-Tas2uF_Mu1w/UTYCC0PFnvI/AAAAAAAAb6U/1PRX0hXNQko/s1600/P1284186.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-Tas2uF_Mu1w/UTYCC0PFnvI/AAAAAAAAb6U/1PRX0hXNQko/s640/P1284186.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Piac</td></tr>
</tbody></table>
<div dir="ltr" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: justify;">
A thai ingyenes vízum 30 napig érvényes, ez után van lehetőség az ingyenes 2 hetes hosszabbításra, csak el kell hagyni hozzá az országot. A mi vízumunk 28-án járt le, emiatt utaztunk Ranongba egy látnivaló nélküli kisvárosba, a mianmari nyitott határ mellé. Reggel ismét a piacon reggeliztünk, egy songtojjal jutottunk a kikötőbe, ott megkaptuk a kilépő pecsétjeinket, majd egy motoros csónakkal áthajóztunk Mianmarba. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-FxQ9M6bmdUI/UTYCD66wAaI/AAAAAAAAb6c/jJDBbQWQUJ4/s1600/P1284190.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-FxQ9M6bmdUI/UTYCD66wAaI/AAAAAAAAb6c/jJDBbQWQUJ4/s640/P1284190.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Útlevél a kézben</td></tr>
</tbody></table>
<div dir="ltr" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: justify;">
Ide az összes turista thai vízumot hosszabbítani jön, hiszen csak egy 5 km-es sávra érvényes az itt kapott mianmari vízum. Kihasználva a thai vízum szabályokat ügyesen bezsebelnek 10 usd-t mindenkitől. Mianmar amúgy külföldiként csak légi úton közelíthető meg, költséghatékonyan Bangkokból. Ha szárazföldön beléphettünk volna az országba, akkor Bangladesből erre folytattuk volna az utunkat, így viszont úgy döntöttünk, hogy a plusz két repjegy és a sok macera miatt nem erőltetjük Mianmart.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-YLSjOfNWMYA/UTYCE8jRMNI/AAAAAAAAb6o/h4bx_J0l9nk/s1600/P1284207.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-YLSjOfNWMYA/UTYCE8jRMNI/AAAAAAAAb6o/h4bx_J0l9nk/s640/P1284207.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sztúpa Burmában</td></tr>
</tbody></table>
<div dir="ltr" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div dir="ltr" style="text-align: justify;">
A kb. félórás hajóutat pár check-point szakította meg, ekkor a csónakos begyűjtötte az útleveleket, majd kiszállt velük intézkedni. Fura érzés minden alkalommal, amikor egy ismeretlen eltűnik a talán egyetlen pótolhatatlan értékünkkel. Kikötés után, ha már itt jártunk, kicsit elidőztünk a faluban, Kawthoung-ban. Felmentünk az egy dombra épített sztúpához, kávéztunk, vásároltunk olcsó kozmetikumokat, lecseréltem a napszemüvegem. Az első napszemüvegemnek az indulás után egy héttel lába kelt, a Nepálban vásárolt pedig eltörött. Ekkor még nem tudtam, de közben kiderült, hogy a másik fő fogyóeszköz a szalmakalap. Mindig a kalaptartón marad a buszon. </div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/--qaOjEOfDWs/UTYCFhHTFZI/AAAAAAAAb60/M5NXg1L_qmA/s1600/P1284209.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/--qaOjEOfDWs/UTYCFhHTFZI/AAAAAAAAb60/M5NXg1L_qmA/s640/P1284209.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A harmadik napszemüveg és az első szalmakalap, amit Balázs talált a tengerben kajakozás közben</td></tr>
</tbody></table>
<div dir="ltr" style="text-align: justify;">
Kora délután visszahajóztunk Ranongba, délután a szállásunk recepcióján időztünk, majd este felszálltunk egy Bangkokba tartó buszra.</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-31993034699194071312013-03-04T15:45:00.002+01:002013-03-04T15:45:53.811+01:002013.01.22-27 Khao Sok Nemzeti Park<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-t6TwbQLoGTM/UTSoe_scyqI/AAAAAAAAba4/C7DF0j36f7Q/s1600/P1224004.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-t6TwbQLoGTM/UTSoe_scyqI/AAAAAAAAba4/C7DF0j36f7Q/s320/P1224004.JPG" width="213" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gumifa</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Kényelmesen keltünk, megreggeliztünk, majd felvett minket egy kisbusz a szállásunk előtt. A szállásunkon vettük a jegyet és házhoz jöttek értünk, megvan az előnye is, ha sok a turista valahol. Pár km után aztán kiderült, ez a busz csak a turistaelosztóig vitt minket, ahonnan csak egy órás várakozás után indultunk tovább a Khao Sok Nemzeti Parkba. Jutalékért cserébe most is megállt a sofőr egy útmenti pont e célból működő étteremnél - itt kapni a legrosszabb ár-érték anyagú táplálékot -, majd kora délután érkeztünk meg és foglaltuk el a bungalónkat a Jungle Huts nevű szálláson. Ez nem is egy település, hanem csak a nemzeti parkhoz tartozó szállások és az ezeket kiszolgáló éttermek, üzletek egy zsákutcában, kaucsuk erdőkkel tarkítva. A kaucsukfák törzsét átlósan bevágják és egy kis tálkába gyűjtik a ragacsos latextartalmú tejnedvet. Még Ko Phanganon, lehetséges úticélokat keresve látta Balázs, hogy a <a href="http://www.tengerikajak.hu/Program.175+M5831eaeb528.0.html" target="_blank">tengerikajak.hu</a>-s csapat ekkor épp erre jár, Ádámot, az egyik túravezetőt ismertük és mivel emailben nem sikerült kapcsolatba lépnünk, a keresésükre indultunk. Tudtuk, hogy aznap a nemzeti parkban kirándulnak, és hogy van a szállásukon medence. Egy medencés szálláson érdeklődtünk utánuk, de a recepción nem tudtak róluk, a regisztrációs könyvben sem szerepeltek. Elsétáltunk a nemzeti park bejáratához, ahol a regisztrációkönyvben megtaláltuk őket és a szállás nevét, pont azt, ahol kérdezősködtünk. Szerencsénk volt, mert oda nem valószínű, hogy visszamentünk volna, sőt. Így már könnyen megtaláltuk őket, volt meglepetés, szerettünk volna csatlakozni hozzájuk pár napra, így az esti sörözés közben abban maradtuk, hogy megpróbálnak nekünk egy kajakot szerezni és ha sikerül utánuk megyünk. Ádámék másnap reggel indultak a tóra evezni, mi pedig túrára indultunk a nemzeti parkba. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-uVaR3FnD_7w/UTSjcQd4X1I/AAAAAAAAbaI/h0C_hIFf2Ms/s1600/P1234027.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-uVaR3FnD_7w/UTSjcQd4X1I/AAAAAAAAbaI/h0C_hIFf2Ms/s640/P1234027.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bambuszerdő</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megvettük a belépőt (200 batka, 1.400 Ft), beírtuk az adatainkat abba a bizonyos regisztrációs könyvbe és egy 7km-es ösvényen először egy bambuszerdőben sétáltunk egy földúton, majd a folyó mentén egy trópusi ösvényen, amiről sok-sok leágazás vezetett a vízesésekhez. Közben majmok ugráltak a fákon, másfélék, mint amiket Indiában és Nepálban láttunk, ezek szürkék és nagyobb testűek voltak. Fülledt meleg volt, ez a környék Thaiföld legcsapadékosabb területe. Szerencsére itt viszonylag kevés a turista, a vízesésnél, ahol megálltunk visszafelé csak egy német párral találkoztunk. A visszafelé úton utunk során először kapott el minket az eső, de itt még az eső is meleg, így kicsit sem bántuk, hogy az esőkabátok nem voltak velünk. Este már épp azon tanakodtunk, hogy melyik szervezett túrát válasszuk, mikor jött az üzenet, van kajak, mehetünk. Reggel 6-ra kettéválogattuk a cuccunk, a felét a Jungle Hutsban hagytuk, a másikkal pedig egy kisbuszra szálltunk, 60 km-t utaztunk, két stoppal értünk a kikötőbe, ahonnan egy longtail boat-tal tudtuk megközelíteni azt a helyet, ahol Ádámék az éjszakát töltötték. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-5Qh8PhTfZN8/UTSjzq5XX1I/AAAAAAAAbaQ/-JEFh7-Pxzg/s1600/P1244065.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-5Qh8PhTfZN8/UTSjzq5XX1I/AAAAAAAAbaQ/-JEFh7-Pxzg/s640/P1244065.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Cheaw Lan tó</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Korán reggel nem tudtunk utastársakat találni a csónakba, így ki kellett fizetnünk a teljes árat, 1500 batkát, viszont időben odaértünk, a tervezett 10 órás indulásra már be is pakoltunk a kajakunkba. Épphogycsak elindultunk, egy gibbon ugrált elő az erdőből a partra, nagyon helyes volt a mozgása és ahogy elvette a lányoktól a neki kínált kekszet. A víztől félt, így amint megszerezte a kekszet, mindig azonnal visszaugrott a partra. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-U40YkMPQ-w0/UTSlXo6lvKI/AAAAAAAAbaY/qLUSn98byHg/s1600/IMG_0555.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="480" src="http://3.bp.blogspot.com/-U40YkMPQ-w0/UTSlXo6lvKI/AAAAAAAAbaY/qLUSn98byHg/s640/IMG_0555.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gibbon</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Cheaw Lan nevű, 160 km²-es tó nem természetes, felduzzasztották a vizet, de ez semmit sem von le a szépségéből, csak a megfulladt fák utalnak arra, hogy itt beavatkoztak a természetbe. Először hatalmas sziklák közt eveztünk, majd kizöldült a táj, hihetetlennek tűnt, hogy néhol akár 100 méter mély a víz, ami alatt több (volt) falu is fekszik. Kora délután foglaltuk el a szállásunk egy bambuszbázison, a tó partján pár helyen úszó bungalókban lehet megszállni. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-D70Ktieyoz8/UTSlwg3SJWI/AAAAAAAAbag/3YnunxzKjTM/s1600/IMG_0612.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="480" src="http://3.bp.blogspot.com/-D70Ktieyoz8/UTSlwg3SJWI/AAAAAAAAbag/3YnunxzKjTM/s640/IMG_0612.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szállás</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ebéd után felkerestünk egy közeli barlangot, a benne folyó patakban sétálva, olykor benne úszva néztük meg azt. Másnap reggel eveztünk tovább, tikkasztó hőség volt, lassabban haladtunk a többieknél a Bágyadt Delfinnel, ezt a nevet kapta közben a műanyag kajakunk. A Bágyadt Delfinnel lehetetlen egyenesen haladni, és egy hatalmas hullámot tol maga előtt, ugyanis tervezői nem ügyeltek az áramvonalasságra. Emiatt sokkal jobban kellett húzni az evezővel, mint a többieknek, ennek nagyon örültünk, mert így jelentősen többet erősödött a karunk mint a társainknak. Ugyan egy darabig a tegnap megtett úton haladtunk, de a másik irányban egy másik, szintén gyönyörű panoráma tárult a szemünk elé, hullámzó hegyvonulatok magasodtak a tó partján a távolban. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-sfGIf-Uf10c/UTSmR9F6XzI/AAAAAAAAbao/0-JJbVUb7I8/s1600/IMG_0591.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="480" src="http://1.bp.blogspot.com/-sfGIf-Uf10c/UTSmR9F6XzI/AAAAAAAAbao/0-JJbVUb7I8/s640/IMG_0591.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Csapat</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ebéd utáni pihenő alatt leszakadt az ég, de csak fél órát esett, igy az esti evezést szerencsére nem mosta el. Naplemente előtt indultunk egy kisebb körre, ekkor kipróbálhattuk a szétszerelhető túrakajakokat, amik természetesen könnyen suhantak a vízen ellentétben a bágyadt delfinnel. Sötétedéskor értünk egy dzsungellel körbevett öbölbe, hallottuk, ahogy az éjjeli állatok elkezdtek élénkülni, majmok, madarak hangja hallatszott. Harmadik nap visszaeveztünk arra a szállásra, ahonnan két napja indultunk, este búcsúzásként a vízről néztük meg a naplementét. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-BmcuKHqukTQ/UTSm6z5tPDI/AAAAAAAAbaw/_7QVCHUCIsY/s1600/IMG_0731.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="http://4.bp.blogspot.com/-BmcuKHqukTQ/UTSm6z5tPDI/AAAAAAAAbaw/_7QVCHUCIsY/s640/IMG_0731.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel elbúcsúztunk a többiektől - köszönjünk szépen még egyszer a lehetőséget a csatlakozásra, csodaszép napokat töltöttünk együtt -, ők eveztek tovább, mi pedig egy motoros csónakkal visszatértünk a kikötőbe. Szerencsénk volt, a thai család, akikkel együtt utaztunk a csónakkal - mivel ők már kifizették a hajót, így most 200 batkánkba került az út - szintén a Khao Sok Nemzeti Parkba tartott és a pickupjuk platóján minket is elvittek.<br />
<br />
Ha egy igazán jól szervezett, profi vizitúrára vágytok, akkor keresétek Ádámot és Ákost a <a href="http://www.tengerikajak.hu/">www.tengerikajak.hu</a>-n! És köszi a vacsorát! Ákos meg egy igazán intelligens ember, még kínaiul is tud, roppant szimpatikus. Ádám is szimpatikus, csak most nem volt nála a gitárja.</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-53968181008143546812013-03-02T16:18:00.000+01:002013-03-02T16:18:49.558+01:002013.01.20-21 Krabi<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Reggel 6-kor arra ébredtünk, hogy kikötött a hajónk Suratthani-ban. Visszautasítva a songtojosokat - a songtoj egy teherautó, aminek a platójára padok vannak szerelve, és kényelmesen kb. 10, kényelmetlenül kb. 20 utas utazhat egyidejűleg rajtuk - gyalog indultunk a sötétben az 1 km-re lévő buszpályaudvarra, de mielőtt odaértünk volna egy az út szélén álló buszról kiderült, hogy fél óra múlva indul Krabiba. Felpakoltuk a hátizsákjainkat és a szemközti éjjelnappaliban vettünk kávét és banánt. Nemcsak jegeskávét, hanem nescafet, sőt akár zacskós levest is főzhet magának a vásárló a boltokban. A jeget ivóvízből készítik, ráadásul kibírni se nagyon lehet nélküle a melegben, így aztán isszuk és még nem volt rossz tapasztalatunk. A thaiok jellemzően nem használnak kávéfőzőt, az éttermekben is nescafet szolgálnak fel.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-yihttOTdRZw/UTC3sXKqK2I/AAAAAAAAa6g/7jai6V_FMQo/s1600/P2014372.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-yihttOTdRZw/UTC3sXKqK2I/AAAAAAAAa6g/7jai6V_FMQo/s640/P2014372.JPG" width="640" /></a></div>
<br />
Három óra buszozás után szálltunk le Krabi autóbuszpályaudvarán, ahonnan egy songtojjal jutottunk be a belvárosba. Hamar találtunk olcsó szállást végre gyors internettel, majd egy kisebb séta alatt a hőségben - melegebb van, mint a szigeteken - megebédeltünk és bejártuk az utazási irodákat, mert másnap egy kajaktúrára szerettünk volna benevezni. A Phangngai öböl vizéből elszórtan vagy 40 fantasztikus formájú mészkőszirt és -sziget emelkedik ki, némelyikük meredek fala a 275 méteres magasságot is eléri. A túrát végül a szállásunkon foglaltuk le, délután egy ott dolgozó lány egy telefon után 1.600 batka helyett 1.200-at ajánlott a túrára, ezt este csak bemondtuk a főnöknek, aki ellenőrzés nélkül eladta nekünk a túrát az olcsóbb áron. Hogy a különbözet kinél csapódik le? A jegyünkön mindenesetre 3.200 batka szerepelt, de az valószínű, hogy mindenkinek az eredeti árat írják rá, nehogy az utasok közt másnap ebből feszültség keletkezzen. A délutánt és az estét az internet mellett töltöttük, csak a közeli éjszakai piacra ugrottunk le vacsorázni. Lezártak pár utcát és kezdődhetett a kirakodóvásár, kacatokat, ruhákat, ételeket árultak minden mennyiségben.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-VYTi6f4MvO4/UTDQ9kK2hcI/AAAAAAAAbCg/3sStXd3jQEo/s1600/P1213927.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-VYTi6f4MvO4/UTDQ9kK2hcI/AAAAAAAAbCg/3sStXd3jQEo/s640/P1213927.JPG" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel 8-kor felvett minket egy songtoj a szállásunkon, kis városnézésként felvettünk még pár utast és a közeli Ao Nang falu tengerpartján külön csoportokba osztották célpontok szerint az utasokat. Itt csónakba, ún. longtail boat-ba szálltunk. A hosszú csónakokra hatalmas "rakétavető" motorokat szereltek egy hosszú rúddal a végén a propellerrel. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-2u_xa6dZSQ0/UTDQ90qhEwI/AAAAAAAAbCs/JLwPJgACa3E/s1600/P1213901.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-2u_xa6dZSQ0/UTDQ90qhEwI/AAAAAAAAbCs/JLwPJgACa3E/s640/P1213901.JPG" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kb. huszan ültünk a csónakban, a külföldiek olyan unottak voltak, mintha kötelező lett volna nekik itt lenni, a thai turisták viszont érdekesek voltak. A nők műanyag széldzsekivel védekeztek a nap ellen, kétpercenként kenték hófehérre az 50 faktoros fehérítős naptejekkel magukat. Kozmetikum vásárlásakor nagyon kell figyelni errefelé, a termékek többsége ugyanis fehérítős, még véletlenül fehérebb leszek, mint voltam, ha ez lehetséges. :) Az is hamar kiderült, hogy a thaiok többsége nem tud úszni. Nemcsak a hajóba nem szállnak be mentőmellény nélkül, a vízbe se mennek nélküle. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-4FrlsbSr_S0/UTCaKX2x96I/AAAAAAAAaqU/ZgZhsMwJQX0/s1600/P1213963.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-4FrlsbSr_S0/UTCaKX2x96I/AAAAAAAAaqU/ZgZhsMwJQX0/s640/P1213963.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mielőtt elértük volna a vörös sziklát lerobbant a csónakunk, egy másik elhúzott minket odáig, majd amíg mi ott snorkeleztünk, kicserélték azt egy működőre. Az utat gyönyörű sziklák közt hajózva folytattuk, majd kikötöttünk egy kis sziget fehérhomokos partján, ahol fürödtünk, snorkeleztünk és ebédeltünk. Kár, hogy sok csónaknyi csoportot hoztak egyszerre ide, de azért így is tudtuk élvezni a gyönyörű környezetet.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-yf6RSaEA-Lg/UTCaM_JJ0PI/AAAAAAAAaqk/WyVzNbIEVx0/s1600/P1213994.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-yf6RSaEA-Lg/UTCaM_JJ0PI/AAAAAAAAaqk/WyVzNbIEVx0/s640/P1213994.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ebéd után a következő állomás egy másik kis sziget lagúnája volt, mangrove erdővel körbevéve, rengeteg tengeri csillaggal. Kikötöttünk a szigeten és kajakozni indultunk, a négy kajakból végül csak mi eveztük körbe a kis szigetet, a kajakozást ezeken a túrákon nem veszik komolyan, a többiek megelégedtek azzal, hogy kieveztek a kis öbölből és vissza.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-ZtGtJsHFho4/UTCaL6hTRUI/AAAAAAAAaqc/DBiLdAkjlms/s1600/P1213971.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-ZtGtJsHFho4/UTCaL6hTRUI/AAAAAAAAaqc/DBiLdAkjlms/s640/P1213971.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel ugyan még úgy gondoltuk, hogy a másnapot egy közeli faluban töltjük, de inkább visszatértünk Krabiba és megvettük másnapra a buszjegyünket a Khao Sok Nemzeti Parkba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-24447401831281632592013-03-01T15:40:00.000+01:002013-03-01T16:41:23.650+01:00Beerlao<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Laoszban senki nem mondja ki, a Laosz szó végén az sz betűt, mindenki csak Laózza az országot. Amúgy is összevissza írnak mindent, kimondani meg semmit nem tudnak rendesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval Laó nemzeti büszkesége a <a href="http://www.beermerchants.com/beer-lao-lager-5-0-64cl-bottle.html">Beerlao </a>néven elhíresült sörital. Fontos bevételi forása az államnak (állam alatt a hatalmat gyakorló kommunista pártot, az <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Lao_People's_Revolutionary_Party">LPRP</a>-t kell érteni) a Beerlao gyártása, hiszen a termék piaci részesedése 99% Laóban, és még Kambodzsába és egy csomó másik országba is exportálnak belőle. A 99%-ot úgy lehet elérni, hogy az összes többi sör sokkal drágább, ezért mindenki a Beerlaót issza. Egy kommunista diktatúrában ugye ez a fajta árszabályozás könnyen megtehető, ergo a Beerlao ára szinte mindenhol <a href="http://www.xe.com/currencyconverter/convert/?Amount=10000&From=LAK&To=HUF">10.000 kip</a>, kivéve ha akciós, mert ott 9.000, és a drága éttermekben nem átallanak 15.000 kipet is elkérni érte, de mi olyan helyekre nem járunk. A 10.000 kipes ár a 650ml-es üvegre értendő. A Beerlao egy rízssör, ezért Katalin is megihatja, egyébként nagyon finom is, a Time Magazin szerint Ázsia legjobb söre, és nagyon praktikus, hogy soha nem kell gondolkozni, hogy milyen sört is kérjen az ember. A cimkéje a sörfanatikusok egyik kedvence, a <a href="http://www.google.com.kh/search?q=beerlao&hl=en&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=UrUwUcL5D8b-rAeO7oEQ&ved=0CAcQ_AUoAQ&biw=1304&bih=683">70-es évek óta nem változott a design</a>. 1990-ig a Beerlao-t az állami sörgyár a volt szocialista országok, elsősorban a Szovejtúnió segítségével gyártotta, de miután a szovjetek szétestek, nem maradt serfőzési tanácsadójuk. Ekkor jött a képbe egy csehszlovák úriember, aki teljesen átalakította a főzési eljárást, és megszületett a Beerlao mai formája. Nem kell mondanom, hogy a csehek serfőzésben egész profik. 2006-ban aztán a Beerlao-t gyártó cég 50%-át eladták a Carlsberg-nek, ott biztos hogy valaki nagyot szakított.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Laóban elég furcsa kommunizmus van, mert egy részről megvan a rengeteg szegény ember - kevés gazdag ember modell, ami általában a diktatúrára jellemző, más részről olyan nyilvánvaló elemei sérülnek a kommunista eszméknek, hogy nem is értem hogy tudják beadni a népnek, hogy ez kommunizmus. Ha valaki épít pl. a falu végén egy rozoga fahidat a folyóra, akkor simán hídpénzt szed érte, ott kint ül valaki egész nap egy kunyhóban hídpénzt szedni. A traktoros erre átgázol a folyón, mert nem akar hídpénzt fizetni. A motorosok a fizetős híd helyett egy tákolt pallón egyensúlyznak át, egyszer úgyis leszakad az egész, plusz beleesik valaki. A klasszikus kommunizmusnak az lenne a lényege, hogy minden közös, legalábbis eddig úgy tudtam. Mindenesetre egyenruhás rendőrt nem látam, viszont rengeteg a titkosrendőr. Legalábbis ezt beszélik. De lehet hogy ők is titkosrendőrök és ezt terjesztik magukról, hogy mindenki azt gondolja, hogy rengetegen vannak, szóval nem lehet tudni kinek mikor mit mondhat az ember. Rengeteg a titkosrendőr.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Valahogy működik a történet, mert az egyik szállásadónk nagyon megörült, hogy magyarok vagyunk, egyből tudta, hogy ott kommunizmus volt, és mondta is hogy az milyen jó volt, UGYE? Mondtam neki, hogy szuperjó ez a kommunizmus, de nézzen körül, az emberek csomó helyen fakunyhóban laknak, annyira nincs pénz. Azt mondta erre, hogy pénz az nincs, de a kommunizmus az jó, és mosolyogva folytatta a villanyszerelési munkálatokat. A villanyszerelés az úgy megy hogy összecsavarja kézzel a drótokat, és betekeri szigszalaggal. Minden 23-szor összevissza van toldozva. Ezek után nem kérdeztük meg, hogy mi lehet az étlapon a "Happy pizza" meg a "Happy shake" nevű tétel. Furcsa mód ezek 2x annyiba kerültek, mint a többi piza vagy sék. Nem tudom, hogy a kommunizmus áldásos hatása-e, de Laóban úgy működnek a szállások, hogy becsekkoláskor adnak egy füzetet, és minden fogyasztásodat abba kell beleírnod. Ha kaját akarsz, beleírod a füzetbe, és besétálsz vele a konyhára. Az italok, hatalmas Beerlao készlet csak simán oda van téve egy hűtőbe, kiveszel egyet, beírod a füzetbe. Nagyon otthonos, nem kell várni a kiszolgálásra, és a tulajnak sincs gondja egész nap a vendégekkel, nyugodtan szunyókálhat. A végén össze kell adni az egészet, és azt kell fizetni. Jobb összeadni helyettük, mert ha nekik kell, akkor minimum fél óra, és tuti elrontják. Számolásban nem jobbak, mint a nepáliak.</div>
</div>
Balazshttp://www.blogger.com/profile/16056159764072613965noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-85205210950207271682013-03-01T15:00:00.000+01:002013-03-01T15:00:48.388+01:002013.01.11-19 Ko Phangan<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Ko Phangant két órás hajóúttal értük el, ahol egyenesen, elkerülendő az egész napos szálláskeresést az előre lefoglalt szállásunkra mentünk, Baan Tai falu Pink's Bungalow-jának kis szobájába, ahol három napot töltöttünk. Épphogy megérkeztünk, a taxisok megerősítették bennünk azt amit már eddig is tudtunk: hogy mocskos szemét rablógyilkos az összes taxis. 7km-re 10 embert FEJENKÉNT 100 batkáért visznek el. Meg van beszélve az ár, senki nem visz el olcsóbban, más lehetőség meg ugye nincs, maximum lesétálod a távot a 35 fokos déli melegben a tűző napon nagy hátizsákkal. A Pink elég jó kis hely, de a bungalót drágán méri a néni, a szobához meg nem jár fürdőszoba, le kell járni az udvarra, az meg nem annyira kényelmes. Egyébként a strandon található az egész kóceráj, mint ahogy itt a helyek legalább 80%-a. A tulajdonos néni egy kicsit meg volt kattanva, vagy valamilyen kábítószer hatása alatt állhatott, mert igen erőteljes hangulatingadozásai voltak, és mintha összejött volna az egyik sráccal, aki szintén ott szállt meg. Ez a srác is elég furcsa volt (akivel a néni összejött), mert kiderült, hogy egy másik szálláson lakik, és eljött bulizni a szomszédba, elfáradt, nem volt kedve hazamenni, és kivett a néninél a Pinkben is egy szobát. Ezután egész nap agonizált az étteremben, és viccelődtek a tulajdonos nénivel. Aztán mégegyet ott aludt, és a néni visszavitte motorral a másik szállására. Tehát cirka 3 napig nem ment haza.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-MkCpRn6yuao/UTCwjFqhKEI/AAAAAAAAayg/n1JT0e7dVoo/s1600/P1193864.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://2.bp.blogspot.com/-MkCpRn6yuao/UTCwjFqhKEI/AAAAAAAAayg/n1JT0e7dVoo/s400/P1193864.JPG" width="266" /></a></div>
A Pinkben folytattuk a Ko Tao-n megkezdett nyaralást, volt olyan nap, amikor még a szállásról se dugtuk ki az orrunkat, egész nap filmeket néztünk, meg ettük a néni gyümölcsös zabkásáját. Még nem fordult elő velünk mióta elindultunk nyaralni, hogy egyáltalán sehova se menjünk (szomszéd kisbolt nem számít). Aztán győzött a józan ész, motort béreltünk, és felderítettük a terepet. Haad Rin-ben szuperakciós szállást találtunk 200 batkáért, egy kényelmes bungalót egy gyönyörű legyezőpálmával szemben. Robogóval költöztünk, ketten két nagy és egy kis hátizsákkal, ha a helyiek egy kétajtós szerkrényt is elvisznek a motorral, nekünk is sikerülnie kell alapon. Egy nagy táska Balázs lábánál, a másik kettő a hátamon, még a dombokon is felment a moci.<br />
Ko Phangan, a party-sziget ritmusát a hold járása határozza meg, a Full Moon Party-k sokszor 30-40 ezer látogatót vonzanak a szigetre. Nem csak teliholdkor rendeznek itt nagyobb bulikat, hanem félholdkor, előtte és utána pár nappal, amikor nincs hold (van erre magyar szó?), tehát kb. háromnaponta, de a tengerparti kocsmákban minden este adott a lehetőség a szórakozásra. Mi a félholdig növő hold előtt töltöttünk itt egy hetet, nyaraltunk tovább, ahogy Ko Tao-n tettük. Ismét robogót béreltünk, a szigeteken szinte mindenki motorral jár, akár három nyolcévesforma gyerek is felül egy robogóra. Itt az is természetesnek látszik, hogy a karonülő csecsemőket is a kétkerekűeken szállítják. Akinek mégis autója van, az pedig szinte kivétel nélkül hatalmas pickup. Sok a maszek töltőállomás, az út mentén üvegekben árulják az üzemanyagot.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-3wpXRJJmUSQ/UTCTwYynNQI/AAAAAAAAapc/3p72kJUFWLg/s1600/P1183842.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-3wpXRJJmUSQ/UTCTwYynNQI/AAAAAAAAapc/3p72kJUFWLg/s640/P1183842.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fullmoon beach</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Bejártuk a 168 km<span style="background-color: white; font-family: sans-serif; font-size: 13px; line-height: 19.1875px; text-align: left;">² </span>területű szigetet, ami ugyanolyan szép, mint Tao, csak sokkal tágasabb. Strandoltunk a finom fehérhomokos öblökben, kirándultunk a sziget legmagasabb pontjához, a 630 méter magas Khao Ra kilátóponthoz, felkerestük a vízeséseket.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-trM6SrCS0Yg/USbk3GbvJfI/AAAAAAAAZVw/7GfTkXEKDkA/s1600/18-01-2013.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-trM6SrCS0Yg/USbk3GbvJfI/AAAAAAAAZVw/7GfTkXEKDkA/s320/18-01-2013.jpg" width="180" /></a></div>
Elnéztünk az egy vízesésnél megrendezett techno buliba, korán érkeztünk, 10 óráig ingyenes volt a belépés, majd hamar leléptünk, még mielőtt a többség megérkezett volna, mert kifejezetten unalmasnak találtuk a zenét. :) A bulikban nincs hosszú sor a pultnál, ugyanis kis vödrökben, "bucket"-ben szolgálják fel az italokat, félig töltik jéggel, erre töltik rá az italokat. Nem melegszik fel, sokáig tart. :) Az UV reagens testfestés nagyon menő, mint ahogy a neonszínű, UV fényben világító trikók is. Látszólag a bulizásról szól itt minden, de erre napközben csak az útmenti plakátok utalnak, mindenki szép nyugisan nyaralgat. Persze, teliholdkor ez biztosan másképp van.<br />
Utolsó este azért megtaláltuk a számításunkat a pálmaerdőben tartott félholdbuliban, előtte Balázs kifestette az egyik karom és a lábam UV festékkel, sajnos erről kép nem készült, pedig nagyon jól festettem. :) Ahogy a flyeren is látszik, tökéletes progi szólt, mígnem hajnali 6-kor jött dj Note és a káoszfullonnal hazakergetett minket.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-LAgH5FozhSk/USbl3LtL0HI/AAAAAAAAZV4/NPpb8gCuE7Q/s1600/photo-2013-01-L.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="425" src="http://4.bp.blogspot.com/-LAgH5FozhSk/USbl3LtL0HI/AAAAAAAAZV4/NPpb8gCuE7Q/s640/photo-2013-01-L.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Halfmoon Party - a képet a netről vadásztam</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Átaludtuk a napot majd este 9-kor felszálltunk egy lassú éjszakai hajóra, amivel elhagytuk a szigetet. A hajón egy nagy helységben két oldalt vagy száz matrac volt leterítve párnákkal, de szerencsére nem százan utaztunk és az erős hullámzás ellenére is kényelmesen aludtunk reggel 5-ig, mikor kikötött a hajó Suratthani-ban. Igazán praktikus dolog utazás közben aludni. :)<br />
<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-mvses0KPiZs/USbmJonzFxI/AAAAAAAAZWA/j8Ey5XpIaxw/s1600/P1193875.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-mvses0KPiZs/USbmJonzFxI/AAAAAAAAZWA/j8Ey5XpIaxw/s640/P1193875.JPG" width="640" /></a></div>
<br />
Ugyan a fő "attrakciót", a teliholdbulit nem láttuk, ezt nem bántuk, nem vágytunk a hatalmas tömegre és két hét klasszikus nyaralás is elég volt, megyünk tovább, annyi jó hely van még! </div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-53396019846440146232013-02-28T14:30:00.000+01:002013-02-28T14:30:05.296+01:002013.01.03-10 Ko Tao<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Harmadikán délben vonatra szálltunk Pattayaban, majd Bangkokban ismét átszálltunk, most egy délre tartó éjszakai vonatra. Sajnos fekvő jegyet már nem kaptunk, de bevállaltuk, hogy ülve vészeljük át az éjszakát. Aludni nem igazán sikerült, hajnali 5-kor szálltunk le Chumpon városkában, ahol a vasútállomáson meg lehet venni a jegyet a szigetekre tartó hajókra, és a vasútállomás és a kikötő közti transzfer is benne van az árban. Rengeteg Thaiföldön a turista, nem is véletlen, gyönyörű ország, ahol nagyon ügyesen terelgetik, szolgálják ki az ide utazókat. Szerencsére semmit sem tukmálnak, viszont ha már kapcsolatba kerül velük az ember, akkor kedvesen segítőkészek. 7 órakor indult a hajónk Ko Tao szigetére, a háromórás úton többször leesett a fejem, alig bírtam ébren maradni. Már a hajóról látszott, hogy milyen gyönyörű helyre kerültünk, a dimbes-dombos szigetet pálmafák és hatalmas kövek szegélyezik, a növényzet burjánzik.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/--ax7LoZHmwo/UQ_n2FzXckI/AAAAAAAAXYg/sJUUopAsvrE/s1600/P1063576.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/--ax7LoZHmwo/UQ_n2FzXckI/AAAAAAAAXYg/sJUUopAsvrE/s640/P1063576.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megérkezés után robogót béreltünk és a kölcsönzőben hagyva a hátizsákjainkat szálláskeresőbe indultunk. Nem volt egyszerű feladat, a szilveszteri bulik után rengetegen jöttek át Ko Phanganról, elfoglalva az összes olcsóbb szobát. Késő délutánra sikerült találnunk egy megfelelőt, de elhatároztuk, hogy másnap átköltözünk a közeli Bhora Bhora Resort bungalójába, ahol a recepcióslány azután ajánlotta nekünk a konkurenciát, hogy már rámondtuk az igent az 1.000 batkás (1 baht = 7 Ft) szobára úgy, hogy másnap átköltözünk a 400 batkás bungalóba. Reggel otthagytuk a kilátás nélküli jólfelszerelt, modern szobánkat és ugyan a bungalót a kicsekkolási idő előtt nem tudtuk megnézni, mégis a költözés mellett döntöttünk. Később beigazolódott a megérzésünk, a dombon egy "erdőben" álló egyszerű bungaló terasszal, kis rálátással a tengerrel pontosan az volt, amit szerettünk volna. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-3cZNQUxl_Pk/UQ_oJ6p-6VI/AAAAAAAAXYw/UUDmMDTbe_w/s1600/P1093637.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-3cZNQUxl_Pk/UQ_oJ6p-6VI/AAAAAAAAXYw/UUDmMDTbe_w/s640/P1093637.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ko Tao kis sziget, 21 km<span style="background-color: white; font-family: sans-serif; font-size: 13px; line-height: 19.1875px; text-align: left;">²,</span> szélessége kb.2, hossza 8 km. Három falu, és körben a parton sok-sok resort szolgálja ki az ide érkezőket (A tájok mindent resortnak hívnak, ahol meg lehet aludni, és nincs bent a városban, vagy ha bent van a városban és van egy kis kert, már az is resort). A sziget búvárközpont, rengeteg a búvárbázis, olcsón lehet itt búvárigazolványhoz jutni. Balázs búvár, eljátszottunk a gondolattal, hogy én is megtanulok búvárkodni, de az első napokban a még mindig sebes térdem miatt későbbre halasztottuk a döntést. Végül ebből nem lett semmi, sőt Balázs sem búvárkodott, mert az 5 méteres látótávolsággal nem volt megelégedve, maradtunk a snorkelezésnél (Búvármaszk + pipa). </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-3eOy3JPvfKk/UQ_n88L_15I/AAAAAAAAXYo/PABxsMCQRNI/s1600/P1083598.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-3eOy3JPvfKk/UQ_n88L_15I/AAAAAAAAXYo/PABxsMCQRNI/s640/P1083598.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A sebem lassan gyógyult, egyszer rá is kaptak a halak, kapálózva menekültem ki a vízből, de ma már azt hiszem jót tett a támadás a sebnek, mégsem tartanám oda a halaknak. A cápa és a pedikűrhalon kívül vannak még emberevő halak! Utunk során először teltek el semmittevéssel napok, játszottunk, filmeket néztük. Közben ismét robogót béreltünk, bejártuk az egész szigetet, kajakoztunk, minigolfoztunk. Végigkóstoltam a sziget majd összes pad thai-át (sült rizstészta tojással, zöldségekkel, sok-sok csírával, tenger gyümölcseivel és mogyoróval), jó dolga van errefelé a lisztérzékenyeknek. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-n8T-FGjowlU/UQ_oXNih62I/AAAAAAAAXY4/j2qmM8t4i_E/s1600/P1083630.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-n8T-FGjowlU/UQ_oXNih62I/AAAAAAAAXY4/j2qmM8t4i_E/s640/P1083630.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az érkezéskor tapasztalt tömeggel később nem találkoztunk, eloszlanak a nyaralók a szigeten, akármelyik öblöt kerestük fel, sehol sem voltak tíznél többen. Az időjárás itt egész évben tökéletes, a nappal 28, éjszaka 27 foknál időnként enyhe széllel kellemesebbet nem nagyon tudok elképzelni. A pulcsik csak azért kerültek elő a hátizsákokból, mert az elmúlt két hónap alatt ráragadt sok-sok por miatt már az érintésüktől is azonnal zuhanyra vágytunk, a szemetes és a wc öblítő vödörben kimostam őket és a száradás miatt sem kellett aggódni végre. Egy hét után úgy éreztük ideje továbbállnunk és a szomszédos Ko Phangan szigeten nyaralunk tovább.</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-21015732150079408642013-02-22T03:53:00.000+01:002013-02-22T03:53:25.800+01:002012.12.30-2013.01.02 Pattaya<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Három óra repülés után másfél órás időeltolódással délután 5 körül szállt le a gépünk Bangkokban, gyors ebéd után kilépve a reptérről megcsapott minket végre az igazi párás meleg levegő. Taxival könnyedén eljutottunk a buszpályaudvarra, végre nem kellett alkudozni a taxissal, mivel taxiórát használnak. A thaiok használják a sávokat, senki sem dudál. A buszunk negyed óra múlva indult Pattaya-ba. Mindketten úgy éreztük, hogy most, pláne szilveszterkor nem vágyunk egy Bangkok méretű városra, majd később visszajövünk. Bangkok többszintű város, a buszunk kilómétereken keresztül a város felett haladt egy felüljárón, majd este 11-kor értünk a lefoglalt szállásunkra. Az oroszok által üzemeltetett szállodában viszont azt mondták, hogy bocs, nincs szabad szobánk, otthagyhatjuk a hátizsákjainkat, míg keresünk másikat. Igazán jófejek voltak, ahogy széttárták a karjukat. Este 11 után, december 30-án képtelenség szabad szobát találni, nem véletlenül foglaltunk. Én húztam fel magam jobban, de nem volt idő bosszankodni, valahol csak aludnunk kellett. Természetesen már a legtöbb helyen nem volt nyitva a recepció, ahol mégis, ott sem volt szabad szoba. Egy angol tulaj viszont felajánlotta az előtérben lévő kanapéját és nyugágyát és ugyan eljátszottunk a gondolattal, hogy csakazértis az oroszok kanapéján alszunk, mégis a nyugodtabb megoldást választottuk. Reggel szerencsénk volt, egy közeli vendégházban a kedves tulajdonosnő, akinek szintén nem volt szabad szobája, felajánlotta, hogy a masszázszobát átalakítja nekünk, amit mi örömmel elfogadtunk. Beköltöztünk, végre mehettünk a tengerpartra! Pattaya külvárosában, Jomtienben volt a bázisunk, a tengerpart egy vékony sáv, mellette halad az út. Béreltünk egy napernyőt és kókuszlét iszogatva pihentük ki az előző nap fáradalmait. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-mXkh_Xp3mMU/UQ_X9oJVIOI/AAAAAAAAXXw/6YUkLzyd1B0/s1600/P1023487.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-mXkh_Xp3mMU/UQ_X9oJVIOI/AAAAAAAAXXw/6YUkLzyd1B0/s640/P1023487.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Városi strand</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szilveszter este mielőtt besétáltunk Pattaya belvárosába, a szintén kedves recepciós hölgytől megtanultunk pár alapszót. Szuadipimájkáp! Valahogy így ejtik, hogy BUÉK. Angolul csak a szavak elejét ejtik, így hangzik a Happy New Year egy thai szájából: henyújí! Sok thai piknikkosarakkal települt ki a tengerpartra, lámpásokat eregettek, diszkóautóvá alakított pickup-okból bömbölt a zene és villogtak a fények. A robogókra oldalkocsikat eszkábálnak, amire bármit ráköltöztetnek, így rengeteg a mozgó konyha, bazár, piac. Száz méterenként érik egymást az éjjel-nappal nyitvatartó SevenEleven üzletlánc boltjai, ahol egy nagy papírpohárba finom jegeskávét csapolhat magának az ember. Épp éjfél előtt értünk a belvárosba, ahol nagy szerencsével kikerülve a tömegből a nyugodt kikötő partjáról egy az apály miatt partra került csónakon ücsörögve néztük végig a tűzijátékot, ami csak nem akart véget érni. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-QgLVyghZPsg/UQ_X3qXp4RI/AAAAAAAAXXg/NqYJU5Q86X0/s1600/PC313446.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-QgLVyghZPsg/UQ_X3qXp4RI/AAAAAAAAXXg/NqYJU5Q86X0/s640/PC313446.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">BUÉK és "hóember" az örök nyárban</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Thaiföldön a himnuszt éjjel 1-kor játszák, ekkor minden helyi megállt, csak a figyelmetlen külföldiek mozogtak. Pattaya olyan az oroszoknak, mint Sarti Görögországban a magyaroknak, csak nagyban. Minden turista orosz, orosz feliratok láthatók mindenfelé. A sétálóutcában, bulik és utcabálok érték egymást, a legtöbb férfi turista thai lányokkal az oldalukon feszített. Pattaya a piroslámpás negyedéről is nevezetes, elég szánalmas látvány, hogy minden pocakos orosznak jut egy-egy thai bombázó. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-J5spAUlwByE/UQ_X34Uxt4I/AAAAAAAAXXo/a9e8ypuB0OI/s1600/PC313472.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-J5spAUlwByE/UQ_X34Uxt4I/AAAAAAAAXXo/a9e8ypuB0OI/s640/PC313472.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sétálóutca</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy a gyerekes családok és mi mit kerestünk itt, azt azóta sem értjük, ha Thaiföldön jártok semmiképp se menjetek Pattaya-ba! Az elsejét az Angel Guesthouse kellemes tornácán töltöttük a gyors internet mellett és úgy döntöttünk, ha már itt vagyunk mégsem rohanunk tovább, maradunk még egy napot, közben szabadult fel rendes szoba is, felköltöztünk az emeletre. Még a tengerpartra sem mentünk le, de nem is lett volna jó a tengerbe mennem, szilveszter este ugyanis beakadt a lábam két útpadka közt egy kiálló drótba és hasraestem. Egyszerű kis horzsolás - lenne otthon - de ezen a párás éghajlaton nehezen gyógyulnak a sebek. Másnap biciklit béreltünk és azzal tekertünk be a belvárosba, megvettük a vonatjegyünket és egész nap a városban csavarogtunk.</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-77406990111298863952013-02-20T14:15:00.000+01:002013-02-21T06:46:44.918+01:002012.12.27-30 Kalkutta<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Korai kelés után összepakoltunk, áthajóztunk a folyón, buszra szálltunk, átszálltunk, újabb buszra szálltunk, így értünk délután a bangladesi-indiai határra, ahol kiderült, hogy aznap már nem megy busz az innen 80 km-re fekvő Kalkuttába. Szerencsére a közeli vasútállomásig el tudtunk menni riksával, onnan pedig egy óra várakozás után indult a zsúfolásig tömött HÉV, ugyan ülőhelyet találtunk, de persze jó indiai szokás szerint a háromfős ülésekre mind odaült egy-egy negyedik is, nehogy kényelmes legyen. :) Furcsa módon senki nem kérdezett tőlünk semmit, ez már nem Banglades. A beérkező HÉV azonnal indult is vissza, mi az utolsók közt szálltunk le, közben a hatalmas várakozó tömeg megindult befelé, helyet foglalni. Én már léptem is hátra fedezékbe, nehogy elsodorjanak, de Balázs úgy rájuk kiabált, hogy megszeppenve álltak félre és le tudtunk szállni. Az egész napos utazás után megérkeztünk Kalkuttába, de igazán nem is a városra voltunk kiváncsiak, hanem a találkozót vártuk már nagyon Vikiékkel. :) </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-6_zOJqUAD0E/UQ--zwyAX-I/AAAAAAAAXWk/9sOmYt-70rI/s1600/PC283375.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-6_zOJqUAD0E/UQ--zwyAX-I/AAAAAAAAXWk/9sOmYt-70rI/s640/PC283375.JPG" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A vasútállomásról kiérve azonnal láttuk, hogy Darjeelinghez hasonlóan, itt is gazdagabbak a lakosok, mint Agra-ban vagy Varanasiban, a többsávos utakon főleg autókkal közlekednek, van metró, a városképet pedig a gyönyörű sárga taxik teszik egyedivé. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-vAK9O0GDDhE/UQ--7KTLq7I/AAAAAAAAXW8/4ahgGQjaS-w/s1600/PC283380.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-vAK9O0GDDhE/UQ--7KTLq7I/AAAAAAAAXW8/4ahgGQjaS-w/s640/PC283380.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Busszal mentünk a turistagettóig, ahol nem szállást, hanem <i>a szállást</i> kellett megkeresnünk, ugyanis Viki és Zsolti előbb érkeztek és nekünk már csak a megadott címre kellett mennünk, ahol vendégül láttak minket. Köszipuszi mégegyszer! :) A bangladesi szegényes választékot követően itt végre bőséges kínálatból választhattunk magunknak táplálékot. Vacsora után végre találkoztunk Vikiékkel és sokáig beszélgettünk. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-ouAfLDdD75s/UQ--q9nTfGI/AAAAAAAAXWU/s6QKdxzrNe0/s1600/PC283358.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="166" src="http://4.bp.blogspot.com/-ouAfLDdD75s/UQ--q9nTfGI/AAAAAAAAXWU/s6QKdxzrNe0/s640/PC283358.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Victoria Memorial</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-xXsYrzlDjKs/UQ--4_As1GI/AAAAAAAAXWs/VPHJnmzj0QQ/s1600/PC283377.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-xXsYrzlDjKs/UQ--4_As1GI/AAAAAAAAXWs/VPHJnmzj0QQ/s640/PC283377.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Howrah-híd</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap elmetróztunk a fehér márványból épült Victoria Memorialhoz, amiben egy múzeum üzemel, ücsörögtünk a parkjában, elsétáltunk a Szent Pál Katedrálishoz, majd Howrah-híd felé vettük az irányt. Ez a környék már hamisíthatatlanul India, koszos szűk utcácskák zajjal, tömeggel és az egyedül itt látott gyalogriksákkal. Kalkutta egy leendő kétszintes város, mindenfelé felüljárók épülnek, sokszor a két irány az út két szélén, az ablakok alatt. Nem gondolták ezt át rendesen. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-j2eUN25UJG4/UQ--yiJfyDI/AAAAAAAAXWc/YNGZ7rLpfYU/s1600/PC283376.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-j2eUN25UJG4/UQ--yiJfyDI/AAAAAAAAXWc/YNGZ7rLpfYU/s640/PC283376.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Narancspiac</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Estére mind elfáradtunk, ráadásul Vikiék gépe hajnali 6-kor indult Goára, így a tervezett bengáli buli kimaradt. Mire felébredtünk ismét kettesben voltunk, összepakoltuk a cuccainkat és kicsekkoltunk az apartmanból, ami kettőnknek költséges lett volna. Hamar találtunk egy kis szobát, majd egy könyvesboltban megvettük a thai Lonely Planet-et, a Kindle kijelzője ugye eltörött még Nepálban, Bangladest kinyomtattuk, de a thaiföldi kötet 800 oldal, úgy döntöttünk inkább megvesszük. Egy internetkávézóban foglaltunk szállást másnapra Pattayaba, a szilveszter miatt nem akartunk kockáztatni. Mindent elintéztünk, maradt még egy délutánunk, felkerestük a helyi Csodák Palotáját. Épphogy befizettük magunkat, mikor Balázs észrevette, hogy nincs meg a telefonja, biztosan a taxiban maradt. Ugyan nem telt el 10 perc se, a telefon már ki volt kapcsolva, a taxist megtalálni meg lehetetlen lett volna. Két éve egy riksán esett meg vele ugyanez, akkor is az utolsó, Indiában töltött napján. Szerencsére találtunk nyílt wifit és bár a neten keresztül nem, de Marci, Balázs öccse segítségével sikerült letiltatni a sim kártyáját, később pedig az én számomat rendelni a bankszámláihoz. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-qDpD1MMYdd0/UQ--50uuu6I/AAAAAAAAXW0/sTyrZZ6E0cc/s1600/PC293389.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-qDpD1MMYdd0/UQ--50uuu6I/AAAAAAAAXW0/sTyrZZ6E0cc/s640/PC293389.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Túltettük magunkat a telefon elvesztése okozta sokkon, megvacsoráztunk és körbejártuk a Sience City-t, láttunk trükkös tükröket, dínó- és hajómakett kiállítást. Reggel két német sráccal együtt kitaxiztunk a reptérre, gondoltuk majd ott reggelizünk. Hát ez nem sikerült, a világ leglepattantabb nemzetközi reptere címre simán pályázhatna a Netaji Subhash Chandra Bose International Airport. Azért pár csokit és egy doboz összetört chips-et sikerült vennünk, a biztonsági ellenőrzésen pedig simán átvittünk egy palack vizet.<br />
<br />
<h3>
<i>Viki vendégposztja:</i></h3>
<div>
<i><br /></i></div>
<blockquote class="tr_bq">
<i><span style="background-color: white;">"A köd miatt..." - ez lehetne a Delhitől Kalkuttáig tartó utazásunk mottója. Bár Katalinék említették, hogy "everything is possible, (this is India)", de én azt hittem, ez csak pozitív kimenetelű történésre utalhat. Elég hamar rá kellett ébrednem, hogy ezirányú feltételezésem téves. :)</span></i></blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
<i><span style="background-color: white;">Így történhetett meg az is, hogy éjjel, a gayai vasútállomáson töltöttünk több órát, közben kiderült, hogy a vonatunkat törölték, melyre már hetekkel korábban megvásároltuk a jegyet. Végül sikerült megoldanunk a helyzetet, és soha nem látott körülmények között: ketten, egy kabinban utaztunk tovább egy <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/India_vas%C3%BAti_k%C3%B6zleked%C3%A9se#Vas.C3.BAti_oszt.C3.A1lyok" target="_blank">AC2-es kocsiban</a> (csak egy kis pénzt kellett a kallernak csúsztatni), így nem különösebben zavart, hogy négy órás csúszással értük el Kalkuttát. </span></i> </blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
<i><span style="background-color: white;">Fáradtak voltunk és éhesek, de előbb szerettük volna megkeresni a szállásunkat. Gyalog indultunk el, mert eddigi tapasztalataink alapján azt gondoltuk hamar találni fogunk a közelben. Olyan "elvárásaink" voltak, melyek egyre inkább teljesíthetetlennek tűntek: legyen meleg víz, négy ágy - hogy együtt tudjunk lenni Katival és Balázzsal - és legyen wifi, hogy a blog ne maradjon el... :) Személy szerint én azt sem vetettem meg, ha volt ablak a szobában. Hat vagy hét helyen jártunk, de valamelyik kívánságunkkal (legtöbbször a négyből hárommal) probléma volt, melyen még a helyi utazási irodában sem tudtak segíteni. Kezdett ránk sötétedni, ezért végső kimerültségünkben rábólintottunk egy wifi-mentes apartmanra. (Sorry, hogy nem találtunk nektek netet, de így legalább nem a kütyüket bújtuk! :D)</span></i></blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
<i><span style="background-color: white;">Tisztába tettük magunkat, megvacsoráztunk és végül találkoztunk Katiékkal. :D </span></i><i><span style="background-color: white;">Magunkhoz vettünk némi alkoholt és átbeszélgettük az estét. Szeretem a blogot olvasni, de azért a személyes élménybeszámoló sokkal jobb, pláne hogy Balázs szereti a sztorikat kiszínezve elmesélni, úgy lényegesen viccesebb. :) </span><span style="background-color: white;">Másnap reggel nem keltünk korán, mivel mindannyiunknak szüksége volt a pihenésre. Három úticélunk volt: Victoria memorial, Szent Pál Katedrális és a Howrah-híd. Az előbbi csodaszép volt, hatalmas, rendezett, tiszta parkkal, viszont a hídig vezető túránk során éppen ennek az ellenkezőjével találtuk szembe magunkat. Kalkuttában megtalálható mindaz, amiért Indiát a szélsőségek országának mondják. Amellett, hogy a piacon találkoztunk gyalogos riksával, olyan metróhálózatuk van, amit mi megirigyelnénk... (na persze aki szeret bliccelni, az nem érezné itt jól magát :P). A metróhoz zsetonnal kell lemenni (ha nincs bérleted), kifelé jövet pedig be kell azt dobni a kapuba, amely kienged, ha a megfelelő megállóban szálltál le. Ha tovább utaztál, mint ameddig a jegyed szólt, akkor be se veszi a zsetont és nem nyílik ki a zsilip. Ilyenkor a kapusor végén található kasszában ki tudod egyenlíteni az összeget és elhagyhatod a metró területét. Kalkutta lakossága bőven meghaladja Magyarországét, náluk valahogy mégis működik ez a rendszer....</span></i></blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
<i><span style="background-color: white;">Sokat gyalogoltunk, estére elfáradtunk, ezért Balázs nem tudott rávenni minket a bengáli rock bulira, ahol három szinten, három különböző stílusban tépték a húrokat - feltételezésünk szerint. (Bocs Balázs, talán kihevered.) Másnap reggel mi hajnali 3-kor keltünk, mivel repültünk tovább Goára, és csak hogy kerek legyen a történet, a repülőgépünk három óra késéssel szállt fel, természetesen a köd miatt...</span></i></blockquote>
<div>
<br /></div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-29371732585421480192013-02-03T18:11:00.003+01:002013-02-03T18:11:45.704+01:002012.12.24-26 Rocket-tel a Sundarban Nemzeti Parkba<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel a vasútállomáson várt minket a srác, aki pár napja segített a jegyvásárlásban, tudta mikor indul a vonatunk, és a helyünkre vezetett minket. Az IC-n ugyanaz a műsor szólt, mint idefele jövet, de most szerencsére nem a hangszóró alatt ültünk, így sokkal kevésbé volt zavaró. A nyolcórás út felénél kezdtem émelyegni, talán a reggelire elfogyasztott főtt tojás miatt, mire délután 3-ra Dhakaba értünk, már csak egy nyugodt helyre vágytam. Pont Dhakában, a káoszfővárosban. Három óránk volt a hajó indulásáig, jobb ötlet híján visszatértünk a KFC-be, ahol utunk során az eddigi legkultúráltabb wc-t láttuk. :) </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-raS9IcsNxy0/UQ6UyJtP9tI/AAAAAAAAXQQ/gxwWrRsPd_4/s1600/PC243166.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-raS9IcsNxy0/UQ6UyJtP9tI/AAAAAAAAXQQ/gxwWrRsPd_4/s640/PC243166.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kikötő</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ugyan innen nem volt nagyon messze a kikötő, de Dhaka nem változott, lépésben haladt a riksánk a gigadugóban, szimpátia- és ellentüntetések közt, alig vártam, hogy ledőlhessek végre a kabinunkban. 38,3-at mért a lázmérő, a hajó kifutását még megnéztem a fedélzetről, próbáltam enni egy kis rizst, de lázasan annyira zavart a sok-sok figyelő szempár, fel sem néztem a tányéromból, inkább gyorsan bemenekültem a kabinba, elaludtam és lázálmomban beszéltem Balázshoz, persze semmi értelmeset nem sikerült mondanom. Így telt a karácsony esténk, de otthon karácsonyi hangulatban biztosan sokkal rosszabb betegnek lenni, mint itt, ahol azt sem tudják, hogy karácsony van. Reggelre már csak azt éreztem, hogy tegnap lázas voltam, ami lehet, hogy magasabb volt, mint gondoltuk, mert a lázmérő most mindkettőnknél 35 körüli hőmérsékletet jelzett, azóta szerencsére nem volt rá szükségünk. A Rocket nevű lapátkerekes hajó 6 órát késett, de végre egyszer örülhettünk a csúszásnak, a fedélzeten ücsörögve figyeltük a Bengáli-öböl deltavidékét, bejártuk a hajót, még az elsőtiszt is megkeresett minket, az egyetlen külföldieket és felmehettünk a pilótafülkébe is. A másodosztály, ahova a mi jegyünk szólt, a hajó végén helyezkedett el, a kabinok közt egy étkezőasztallal, és székekkel a korlát mellett. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-04IhfBmZ4p8/UQ6Wx2eS5iI/AAAAAAAAXRI/MWl-ZmskEeo/s1600/PC253197.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-04IhfBmZ4p8/UQ6Wx2eS5iI/AAAAAAAAXRI/MWl-ZmskEeo/s640/PC253197.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Dekk, barna mellényben a földrajzszakos</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A hajó közepén, a földön feküdtek rengetegen, itt beszélgettünk egy banglával, aki azzal kérkedett, hogy az összes régi ország fővárosát ismeri. És tényleg, kikérdeztük, mindent tudott, ha az elmúlt 30 év változásait nem tekintjük. Bíztattuk, hogy frissítse a tudását, mert már se Jugoszlávia, se az NDK nem létezik és hát Banglades sem egy régi ország. Külföldi lévén az első osztályra is bemehettünk, ami a hajó elején helyezkedett el, itt a szobák faborításúak, nagyobb az étkező és sokkal kevésbé hangulatos, mint a másodosztály, így utólag örültünk is annak, hogy nem kaptunk az első osztályra jegyet. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-Y9LWee3Xfao/UQ6U6AZfWTI/AAAAAAAAXQo/M20TO5_E9vA/s1600/PC253287.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-Y9LWee3Xfao/UQ6U6AZfWTI/AAAAAAAAXQo/M20TO5_E9vA/s640/PC253287.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Deltavidék</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Karácsony lévén ebédre a nyugati és a bangla menü közül az előbbit választottuk, ami csirkéből, halból, zöldségből és krumpliból állt. Ekkor kiderült, hogy vacsorára a bangla menüt ettük, rizs-zöldség-krumpli, ebből nehéz volt megkülönböztetni az utóbbi kettőt. A Rocket délután három óra körül kötött ki, mire innen két busszal Mongla-ba értünk már sötét lett. A falu a folyó túlpartján helyezkedik el, mint a buszmegálló, kis motoros csónakok biztosítják a folyamatos a közlekedést. A három lehetőség közül gyorsan kiválasztottuk a Hotel Bangkok-ot és felmértük a lehetőségeket másnapra, amikor a Sundarban Nemzeti Parkot terveztük felkeresni.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-GelwI6iaUEk/UQ6Uxya8T6I/AAAAAAAAXQY/29K83C9nhWk/s1600/C360_2012-12-26-12-22-46.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="478" src="http://3.bp.blogspot.com/-GelwI6iaUEk/UQ6Uxya8T6I/AAAAAAAAXQY/29K83C9nhWk/s640/C360_2012-12-26-12-22-46.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sundarban</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #666666;"><i>Ezen a napon is a szép új hosszúnadrágom volt rajtam, Balázs meg is jegyezte, hogy milyen csinos vagyok, meg a popóm is csudagyönyörű ebben a nadrágban</i>. - Valaki, akit nagyon szeretek, belefirkált a jegyzetembe! :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
A szálláson talált meg minket egy srác, vele egyezkedtünk, de nemcsak a belépési engedélyek voltak nagyon drágák, de a guide és a csónakos is sokkal többet kért, mint amennyit mi erre a túrára szántunk volna, így úgy döntöttünk, hogy csak a park ingyenes széléig megyünk és majd reggel a parton biztosan találunk sokkal olcsóbb csónakost is. Így is lett, sőt már reggeli közben sikerült megalkudnunk. Húsz, huszonpár fok lehetett, vicces volt, ahogy a hajón a helyiek fáztak, mesélték, hogy ez a tél különösen hideg, az éjszaka hatvanan megfagytak Bangladesben, de ez kb. kizárt, este is egy pulcsis idő volt. Ez volt az első nap, hogy a fényképezőgép cserben hagyott minket, reggelre érthetetlenül lemerült, se kép - se hang, így telefonnal fotóztam. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-ikPHsnWdvM0/UQ6UqeTi0xI/AAAAAAAAXQA/PKsnjZK_748/s1600/C360_2012-12-26-12-17-18.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="478" src="http://1.bp.blogspot.com/-ikPHsnWdvM0/UQ6UqeTi0xI/AAAAAAAAXQA/PKsnjZK_748/s640/C360_2012-12-26-12-17-18.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Légzőgyökér</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Háromnegyed óra hajókázás után értünk a célunkhoz, itt egy rövid sétát tudtunk tenni a mangrove erdőben, aminek nemcsak a légzőgyökerek a különös sajátossága, hanem az is, hogy a sós vízben is megél. Visszafele megálltunk még egy faluban, Santa Maria-n, ahol színes-zajos cigányok élnek a nádból font házikóikban. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-SjfoNVrxRt4/UQ6UrQklSjI/AAAAAAAAXQI/9gNlVNgLQAA/s1600/C360_2012-12-26-13-18-32.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="480" src="http://2.bp.blogspot.com/-SjfoNVrxRt4/UQ6UrQklSjI/AAAAAAAAXQI/9gNlVNgLQAA/s640/C360_2012-12-26-13-18-32.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Santa Maria</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Az itt elfogyasztott teától rámtört a hasmenés, persze ekkor már a hajón voltunk, minden erőmmel próbáltam kitartani, felkészültem a a kikötőből való hazaszaladásra is, szerencsére nem volt messze, magamhoz vettem a kulcsot és a wc papírt, mikor észrevettük, hogy először kikötünk a túlparton is. Itt hiába mondták, hogy egy perc és a odaát vagyunk, én nem kockáztattam tovább, kiugrottam a hajóból és könnyítettem magamon egy bokorban. Meleg helyzet volt, de megúsztam! :) Szerencsére ez egy tipikus ázsiai bajság volt, amilyen hirtelen, erősen jött, úgy el is múlt, ha nem a hajón lettünk volna éppen, akkor fel sem tűnt volna. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-Pcvu6bQEsps/UQ6ZNGBJi_I/AAAAAAAAXRY/5wGfFgnNgsU/s1600/PC263324.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-Pcvu6bQEsps/UQ6ZNGBJi_I/AAAAAAAAXRY/5wGfFgnNgsU/s640/PC263324.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Banglák</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Délután pihentünk a szálláson, sétáltunk a faluban, búcsúzóul Balázs állította meg a helyieket egy-egy fotó erejére, holnap megyünk vissza ismét Indiába. </div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-26273470879203205912013-02-03T16:10:00.001+01:002013-02-03T16:31:29.898+01:002012.12.19-23 Chittagong Hill Tracts<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel elriksáztunk a vasútállomásra, ahol kérdezés nélkül megmutatták a helyiek a Chittagongba tartó vonatot és nyolc órát utaztunk az IC-vel, ami pont olyan volt, mint otthon, csak a tv-ben előbb muszlim imával majd helyi slágerekkel ne büntettek volna. Fél négyre értünk be, két riksával, harmadik próbálkozásra pont megtaláltuk öt óra előtt a divisional comissioner-t, aki kiállította az engedélyeinket Rangamati és Bandarban térségébe. Visszamentünk a vasútállomásra megvenni a visszafele szóló vonatjegyünket, ismét azonnal több segítő barátra tettünk szert és ugyan a tervezett 23-i éjszakai vonatra már nem kaptunk jegyet, de 24-én reggelre igen, azzal a vonattal is elérjük a 24-én este induló hajónkat. Elintéztünk mindent, az egyik barátunk elriksázott velünk a buszhoz, közben kitalálta, hogy velünk tart, de miután Balázs biztosította afelől, hogy nem fizeti ki a kiruccanását letett róla. Este tízre értünk Rangamatiba, hamar találtunk egy kis egyszerű szobát, ittunk a recepciós szobájában a pálinkaszerű pálinkájából, majd sétára indultunk a faluban. Bangladesben nagyon népszerű a tollas, országszerte mindenhol tollaspályák vannak, itt is találtunk egyet, ahol két srác ütögetett, azonnal kaptunk két ütőt és beállhattunk játszani. Nem telt el öt perc, már vagy harmincan voltunk a pálya körül, a szivárgásban nagyon jók a banglák, ki tudja honnan, de egyből előkerülnek mindig. :) Éjjel a szobánk papír, na jó fonott-nád falán keresztül nem csak a szomszéd horkolását hallottuk, de azt is, hogy álmában köpött pár nagyot. Indiához és Nepálhoz hasonlóan itt sem használnak papírzsebkendőt, undorítóan harákolnak és köpködnek. Az utcán, a busz ablakán keresztül, bárhol. Néha mondogattam is magyarul az utcán, hogy "légyszi le ne köpj", de nagy gyakorlatuk van benne, pontosan céloznak, így egyszer sem találtak el.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-fenCtZHhWA0/UPvOZYhblnI/AAAAAAAAWRY/xnAerzrNo0I/s1600/PC203075.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-fenCtZHhWA0/UPvOZYhblnI/AAAAAAAAWRY/xnAerzrNo0I/s640/PC203075.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Rangamati</td></tr>
</tbody></table>
<div dir="ltr" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div dir="ltr" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
Rangamati a Kaptai-tó partján fekszik, sok szigettel és félszigettel, minden irányban a tóhoz lyukad ki az ember. Másnap későn keltünk, egy a tavon lévő étteremben ettünk halat, délután hajókáztunk a tavon, elsétáltunk a falu végébe. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-D4ftgTjxK08/UPvOZyIdyrI/AAAAAAAAWRc/J9TrJirlvx4/s1600/PC203045.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-D4ftgTjxK08/UPvOZyIdyrI/AAAAAAAAWRc/J9TrJirlvx4/s640/PC203045.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szalmabála mentés<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">Reggel buszra szálltunk és három óra alatt átzötyögtünk Bandarban-ba a bangladesi dombságba, ahol a helyiek éppen felvonulást tartottak valamilyen apropóból. I</span><span style="font-size: small;">tt már tényleg érezhető, hogy erre turista nem nagyon jár, senki sem beszél angolul. Szállást találni és ebédelni ez nem okozott gondot, de a másnapi túránk kitalálásához egy angolul beszélő hozzáértőre volt szükségünk, akit meg is találtunk egy a falutól 4 km-re lévő Hillside Resort managere személyében. Ő rajzolt nekünk egy térképet, ami alapján holnap egy egész napos túrát tudunk tenni. Lett volna lehetőség szervezett többnapos túrára is, de kettőnknek az túl költséges lett volna és útitársat sem tudtunk találni, mert mi voltunk az egyetlen külföldiek a környéken és a manager szerint a bangla-külföldi vegyes csoportok nem működnek, mert egészen más érdekli a helyieket, mint minket. Innen visszasétáltunk a faluba, az út menti kis fabodega bolt-büfékben nézték a helyiek a tévét. </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-f1CAGYqBF3k/UQ58ZuWoYoI/AAAAAAAAXPc/9T2UhLiSjQE/s1600/PC213089.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-f1CAGYqBF3k/UQ58ZuWoYoI/AAAAAAAAXPc/9T2UhLiSjQE/s640/PC213089.JPG" width="640" /></a></div>
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;">Korán feküdtünk, este 11 felé valamit nagyon akartak volna tőlünk, majd ránktörték az ajtót, errefelé nem is gondolnak rá, hogy kopogni kellene. Bangladesben van kilincs az ajtókon, ellentétben Indiával és Nepállal, ahol csak disznóól retesz volt mindkét oldalon, így csak abból az irányból nyíltak az ajtók, ahonnan bezártuk őket. Hiába a kilincs, zárni kellett az ajtókat mindig, ha nem akartuk, hogy rövidesen más is legyen a szobánkban. Még az ajtó fölött lévő kis ablakon is belestek, láttam fél szemmel. Nem húztam fel magam, felesleges, nem lehet őket megváltoztatni, de a legrosszabb szállás címet megkapta tőlem ez a rózsaszín vendégház a híd mellett. A nevét sajnos nem tudtuk elolvasni, mert csak banglául volt kiírva. Másnap reggel persze nem derült ki, mit akartak az este, de eszembe sem jutott megkérdezni. Reggeli (rizs hallal) után elindultunk túrázni, egy kilátópont után három törzsi falun keresztül vezetett a banán, ananász és papaya ültetvényekkel szegélyezett ösvényünk. </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-B-O1rjYPmnI/UQ5pKgAO4OI/AAAAAAAAXO0/tVSEsfEOsN0/s1600/PC223108.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-B-O1rjYPmnI/UQ5pKgAO4OI/AAAAAAAAXO0/tVSEsfEOsN0/s640/PC223108.JPG" width="640" /></a></div>
<span style="font-size: small;"><br /></span>
<span style="font-size: small;">Az első két faluban szinte észre sem vettek minket, tettek-vettek. </span><span style="font-size: small;">A harmadik falu egy másik, keresztény törzshöz tartozott, egy kedves bácsi azonnal érdeklődött mi járatban vagyunk. Innen nemsokára elértük egy "fekvő" vízeséshez, mellette a gyönyörű szőtt kendőket árultak a falubeli asszonyok, sajnos mind vastag téli kendő volt, amivel most nem tudok mit kezdeni, így le kellett mondanom róla.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-knkWAh21p4I/UQ5pKbQdZHI/AAAAAAAAXOw/hfjNlLht_tc/s1600/PC223129.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-knkWAh21p4I/UQ5pKbQdZHI/AAAAAAAAXOw/hfjNlLht_tc/s640/PC223129.JPG" width="640" /></a></div>
<span style="font-size: small;"><br /></span><span style="font-size: small;">A műúton visszasétáltunk Bandarbanba, vacsora után Balázsra hasgörcsök törtek, ezért hazasiettünk. Próbáltuk kitalálni mit evett, amit én nem, de másfél óra elteltével engem is elkapott a hirtelen erős görcsökkel kezdődő hasfájás, amit egy Nospa csillapított. Reggelre szerencsére kutya bajunk nem volt, miközben a buszpályaudvarra riksáztunk, azon mosolyogtam, hogy mennyire természetes már, hogy kilépve az utcára leintünk egy biciklis riksát. Buszra szálltunk és visszautaztunk Chittagongba, a 4 millió lakosú nagyvárosba. A vasútállomás mellett kerestünk szállást, hogy másnap reggel 7-kor csak át kelljen sétálnunk az úton. Ebéd után a szobában pihengettünk, miközben a ventillátor kapcsolóját kerestem megnyomtam a recepción jelző gombot is, pár perc elteltével ránk is nyitott a személyzet egy tagja, elfelejtettük bezárni az ajtót. Indiához és Nepálhoz hasonlóan itt is 6-10 kapcsoló van egymás mellett, az ember sosem tudja melyik mit kapcsol, ráadásul a fele be sincs kötve, de hátha szükség lesz rá egyszer. Este elriksáztunk a folyóhoz, amit végül nem találtunk meg, de nem bántuk annyira, hazasétáltunk. </span></div>
</td></tr>
</tbody></table>
<div dir="ltr" style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-54814440314119743832013-01-01T16:24:00.000+01:002013-01-01T17:03:26.209+01:002012.16-18 Dhaka, a káosz főváros<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Mire felébredtünk a banglák már ünnepi felvonulást tartottak, mi reggeli után felpattantunk a Dhakaba tartó buszra. Reggelire, ha tehetem mindig joghurtot választok, az indiai hasonlít az otthoni natúr joghurtra, gyümölccsel és mézzel tálalják, a nepáli a legfinomabb sok gyümölccsel, önmagában is elég édes és nagyon krémes, míg a bangladesi mintha karamellizálva lenne, nagyon édes, sárgás színű és sűrű. A kényelmes, busz méretű buszon négy órát utaztunk, itt az erősebbnek van elsőbbsége, rendszeresen előztünk úgy is, ha jött szembe valaki, a busz dudált, a szembejövő pedig villantással jelezte, hogy lát minket.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-WMRw-yLaaLs/UOLffxSIRWI/AAAAAAAAVPw/aeK9aWuVNNw/s1600/PC172947.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-WMRw-yLaaLs/UOLffxSIRWI/AAAAAAAAVPw/aeK9aWuVNNw/s640/PC172947.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Zillur Rahman köztársasági elnök és Seikh Hasina miniszterelnök</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Az országban mindenhol politikusok szerepelnek az óriásplakátokon, nagyon megdöbbentett, hogy ennek az országnak, ahol a nőket alig látni, női miniszterelnöke van, így a buszon utánaolvastam jobban Banglades történelmének. <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Banglades" target="_blank">Egyedülálló dolog, hogy két női politikus vezeti a nemzeti politikát</a>, hiszen Khaleda Zia, az ellenzék vezetője, korábbi miniszterelnök szintén nő. Banglades nem túl hosszú múltra visszatekintő történelme belterjes és gyilkosságokkal tűzdelt, Hasina apja és Zia férje is volt miniszterelnök és mindkettőt eltették láb alól.<br />
Dhakaban először egy mocsáron kellett átkelnünk, hogy kijussunk a parkoló buszok közül, majd szállás után néztünk. A helyiek csak az 50 méteren belüli helyeket ismerik, azon kívül semmit, így nem könnyű kérdezősködni. Ismét az ötödik emeleten lakunk, így ezen a sík vidéken is lépcsőzhetünk Balázs nagy örömére. Vacsora után sétára indultunk a közeli Ramna parkba, nemcsak az utakon volt hatalmas forgalom, hanem mindenféle rengetegen voltak, ünnepi motoros felvonulás, a körforgalom közepén egy zenekar zenélt, korzóztak az emberek. Az épületeken színes fénysorok villogtak. A parkban majálisba csöppentünk, egy nagy sátorban színházi előadást tartottak, amiből egy kukkot sem értettünk. Az első hindu virágfüzért ebben, a főleg muszlim országban akasztották a nyakamba, a kezünkre bangladesi zászlót festettek és a megszokottól eltérően nem vártak érte adományt. A nagy nyüzsgés ellenére is nyugodtabb volt ez az este az előzőnél, kevesebben szólítottak le minket és többször kihasználva a nagy hangzavart nem hallottuk meg ha utánunk kiabáltak.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-y8SiCH3RIAE/UOLl7k8E-_I/AAAAAAAAVQU/Xi7QJQEBcaE/s1600/PC162944.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-y8SiCH3RIAE/UOLl7k8E-_I/AAAAAAAAVQU/Xi7QJQEBcaE/s640/PC162944.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Happy Victory Day, Bangladesh!</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy a képen is látszik, a kezem az új krémtől és gyógyszertől napról napra szebb, előbb-utóbb meggyógyul végre. Reggel a KFC-ben reggeliztünk, összehasonlítási alapunk nincs, mert Balázs otthon még sosem evett KFC-s burgert, de az biztos, hogy finom volt. Nekem lisztérzékenyként sült krumpli jutott salátával. Városnézésre indultunk, az első riksás 500 takáért (2,5-tel kell szorozni) vitt volna el minket, ez az egyik bámészkodót annyira felháborította, hogy kiabálva zavarta el a riksást és egy másikkal megbeszélte a 80 takás fuvardíjat. Sokan vannak, mindig ott vannak körülöttünk és valaki mindig elintézi nekünk, amire éppen szükségünk van. Bangladest egyértelműen a helyiek teszik különlegessé. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-GaRW1YAG4Xo/UOLs4iLxG7I/AAAAAAAAVQ4/iNeld6jPHe4/s1600/PC172949.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-GaRW1YAG4Xo/UOLs4iLxG7I/AAAAAAAAVQ4/iNeld6jPHe4/s640/PC172949.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Emeletes busz</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A 13 milliós főváros képtelen működni ekkora népsűrűséggel, az utakon hatalmas a dugó. Ugyan fel vannak festve a sávok és a zebrák, de használati útmutatót nem kaptak hozzá. Ahol van egy kis hely az úton, azt mindig elfoglalja valaki, a járművek sem egyforma szélesek, biciklis riksák, gázüzemű riksák (CNG), lovasszekerek, buszok, autók. A széles utakon gyalog átkelve egy videojátékban éreztem magam, járműről járműre haladva lehet csak átkelni és természetesen senki sem fékez. Naponta vannak szimpátia- és ellentüntetések, 30-50 fős csoportokban egy molinó mögött vonulnak az utcákon, de ebben a dugóban még ők is elférnek. Az új városrészbe emeletes busszal jutottunk el, itt felkerestünk egy utazási irodát, ahol azt az információt kaptuk, hogy egy hét alatt tudják nekünk beszerezni Rangamati és Bandarban környékek engedélyeit. Hihetetlen, a vízumot megkaptuk egy nap alatt! New Dhaka városképe rendezettebb, mint Old Dhaka nyomornegyedei, sok-sok modern épület csillog-villog, de többségük még félkész állapotban van, a dugó viszont ugyanakkora. Útközben egy újabb barátot szereztünk, Shagar azóta naponta telefonál, merre járunk, hogy vagyunk. Este Balázs utánajárt, hogy az engedélyeket magunk is meg tudjuk szerezni, csak oda kell mennünk a Chittagongba a divisional comissioner irodájába, aki azonnal kiállítja azokat. Szerencsére, különben ugyanis bajban lettünk volna, nem akartunk plusz egy hetet itt tölteni, ráadásul most nem csak a következő napokat, hanem két hetet kellett megterveznünk, ugyanis 27-re Kalkuttába szeretnénk érni, hogy találkozhassunk Vikivel és Zsoltival, és onnan a repjegyet is ideje lenne megvenni Bangkokba. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-51wGoecB8zI/UOL1J4cMsMI/AAAAAAAAVSI/X7Tw3QvJrIM/s1600/rocketjegyp%C3%A9nzt%C3%A1r.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="217" src="http://3.bp.blogspot.com/-51wGoecB8zI/UOL1J4cMsMI/AAAAAAAAVSI/X7Tw3QvJrIM/s640/rocketjegyp%C3%A9nzt%C3%A1r.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jegypénztár</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap reggel a vasútállomáson kezdtünk, minden járat jegyeit külön sorban lehet megvásárolni, majd egy a folyóparton lévő ház emeletén szűk folyosókon megközelíthető szobában szereztünk jegyet 24-re a Rocketra, a folyami hajóra. Ilyet még nem láttatok az fix! Beléptünk, a szakállas bácsi felült az ágyában, Balázs melléült, én egy székre és kiállította nekünk a jegyet. Beköltöztek az "irodába"!</div>
<div style="text-align: justify;">
Elintéztünk mindent, jöhet a városnézés, de csak egy tea után. A teázóban ismét jöttek a kérdések, annyira örülnek neki, ha bengáliul szólunk hozzájuk! A legnagyobb sikert a "Bangla buze ná" (Nem beszélek bengáliul) aratja, nevetve mondogatják, hogy "Bangla buze" (Bengáliul beszélsz!). </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-xsrvBlVCLis/UOL9OlY6_kI/AAAAAAAAVSs/SN0aHq7Wqck/s1600/PC182989.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-xsrvBlVCLis/UOL9OlY6_kI/AAAAAAAAVSs/SN0aHq7Wqck/s640/PC182989.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ahsan Manzil</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megtekintettük a most múzeumként működő Ahsan Manzil vörös palotát, ami egy egykori tehetős család otthona volt, a Tara Masjid gyönyörű mecsetet, a hindu utcában ünneplő hindukat, közben sokat fotózkodtunk és mondogattuk, hogy hángeri, hángeri.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-27570044585576612772012-12-26T18:59:00.000+01:002012-12-26T18:59:07.356+01:002012.12.13-15 Sylhet, Srimangal<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div style="text-align: justify;">
A motoros srác reggel több, mint egy órát késett, majd bepattantunk a kicsike Tataba és elindultunk Dwaki, a határállomás felé. A völgyet megkerülve eleinte kifogástalan állapotú úton haladtunk, de később az út egy földúttá vált és mi alig döcögtünk rajta. Négy óra elteltével értünk a határra, halat ebédeltünk, közben sikerült bangladesi takát váltanunk, kitöltöttük a szokásos nyomtatványokat a határ mindkét oldalán és már Bangladesben is voltunk. Tamabilban, a határfaluban a kereszteződésben a buszra várva, hirtelen mi lettünk a fő látványosság, azonnal körbeállt minket harminc bangla. Kommunikálnunk közös nyelv híján nem sikerült, a buszra azt hajtogatták, hogy 6 óra. Ó addig még két óra van hátra, itt vagyunk a banglák gyűrűjében és sokan faarccal minden rezdülésünk kiemelt figyelemmel követik. Itt fél órával korábban van, mint Indiában, így fél 6-kor sötétedik, sötét lesz mire ideér a busz. Szerencsére hamar kiderült, hogy nem 6-kor indul, hanem akkor érkezik Sylhet-be a busz, így kb. negyed óra múlva már a buszon is ültünk. A busz rendesen haladt, az út jó állapotban volt, a srácoktól a buszon kaptam egy virágot, persze csak Balázsnak merték odaadni, ő tűzte azt a hajamba. Útközben elkezdtünk bengáliul tanulni, eddig könnyű volt, Indiában és Nepálban szinte mindenki beszél angolul, itt viszont a bolgoduláshoz szükségünk lesz pár alapszóra, mondatra. Sylhetben miután megtaláltuk és elfoglaltuk az aznapi otthonunkat leszaladtunk az utcára gyümölcsöt venni és megnéztünk egy fél filmet. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-tu1yPCP48T4/UNsmuWfeU1I/AAAAAAAAUVw/NKWb482Nja4/s1600/PC142818.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="http://2.bp.blogspot.com/-tu1yPCP48T4/UNsmuWfeU1I/AAAAAAAAUVw/NKWb482Nja4/s400/PC142818.JPG" width="265" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kemonácsó?</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Az azonnal feltűnt, hogy nőket nem láttam az utcán, ők sötétedés után már nem nagyon mennek az utcára, de nappal is sokkal kevesebben vannak, mint a férfiak. Reggeli után elsétáltunk a vasútállomásra, ahol a táblák felirataiból még a számokat sem értettük, de szerencsére a jegypénztárban a srác beszélt angolul, így könnyen meg tudtuk vásárolni másnapra a vonatjegyünket. Sétáltunk a városban, rengetegen odajöttek hozzánk, aki egy kicsit is beszélt angolul mind megkérdezte, hogy <a href="http://kabalazsia.blogspot.com/2012/12/bangladesi-beszelgetesek.html" target="_blank">"How are you?","Which country?" "What's your name?"</a> egész nap, megállás nélkül. Ha megálltunk, hamar körbeálltak minket és néztek. Ha a farkasszemnézés olimpiai szám lenne, biztos, hogy három bangla állna a dobogón. Egy mobiltelefonokkal teli üzletekből álló üzletházban sikerült sim kártyát vásárolnunk, itt annyira ritka a wifi, hogy enélkül talán nem is jutnánk internethez, ami egy új országban pláne hasznos. Az edge döcög, a google-nek egy nap kellett mire magára talált egy kicsit, közben sikerült utánajárnunk, hogy Banglades korlátozza azt. Az utcán itt is rengeteg az árus, ruhák, kacatok, gyümölcsök, teázók. Sok helyen bangladesi zászlót árulnak, ünnepre készülnek. A félmilliós városban a főbb utakon akkora a forgalom és a dugó, hogy csak gyalog érdemes közlekedni, rengeteg a riksás, kevés az autó, de azok Toyota Corolla méretűek. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-0an5INJ4XaM/UNsoFnVsn2I/AAAAAAAAUWQ/8xQP69KrJN4/s1600/PC142826.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-0an5INJ4XaM/UNsoFnVsn2I/AAAAAAAAUWQ/8xQP69KrJN4/s640/PC142826.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sylhet</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elsétáltunk egy mecsethez, útközben találtunk egy Tescoo-t, két o-val, az eddigi legmodernebb étteremben ettünk, ahol elfelejtettek nekünk szólni, hogy az adagok kétszemélyesek, majd kipukkadtunk. Azt sose lehet tudni, hogy a kajával kapcsolatban mekkora adagra számítson az ember, hiába kérdezünk rá, természetesen mindig az a válasz, hogy nagy az adag, akkor is, ha egyáltalán nem az. Meleg van, előkerültek a szandálok és a szúnyogok, a ventillátorral kergetjük őket. Este majdnem elfelejtettünk elmenni a már tiszta ruháinkért, szerencsére este 11-kor is nyitva találtuk a mosodást, aki az utcára nyílt kis üzletben vasalt, precízen, típusokat különválogatva, bezacskózva kaptunk vissza a ruháinkat.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-YKQc28rLYFs/UNso9_wTh8I/AAAAAAAAUWc/rmcQpYr9M7Y/s1600/PC152850.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-YKQc28rLYFs/UNso9_wTh8I/AAAAAAAAUWc/rmcQpYr9M7Y/s640/PC152850.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Első osztály</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel 7:40-kor indult a vonatunk, a kihalt, csendes utcákon elsétáltunk a vasútállomásra, a mosoda sem volt még nyitva, nagy szerencsénk volt az este. A vonaton a helyünket könnyen megtaláltuk, Bangladesben mindig van, aki segít, kérés nélkül is. Első osztályon utaztunk ketten egy háromfős kabinban, még reggelit is szolgáltak fel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Banglades területének nagy részét a Gangesz és a Brahmaputra hatalmas, mocsaras deltája alkotja, mindenfele víz van, ha a tengerszint egy métert emelkedne, akkor az ország fele víz alá kerülne. Ugyan a területe csak másfélszer nagyobb, mint Magyarország, a lakosainak száma 160 millió, óriási a népsűrűség. Az egyik legszegényebb ország, évente érik természeti katasztrófák. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-5XDHXx82q-M/UNsrCo7V-QI/AAAAAAAAUXQ/e3sVs_787jA/s1600/PC152864.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-5XDHXx82q-M/UNsrCo7V-QI/AAAAAAAAUXQ/e3sVs_787jA/s640/PC152864.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vízivilág</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Három óra vonatozás után értünk Sreemangalba, Banglades tea-termelő központjába. A vasútállomásról elindulva azonnal egy új barátot szereztünk, egy 17 éves srác a bringáján ülve elkísért minket szállást keresni, ott fordított, alkudott nekünk. Jól beszélt angolul, angol nyelven tanul az iskolában, lelkesen mesélte mennyi turistával találkozott az idén. Neki dolga akadt, mi mentünk ebédelni, de elkérte Balázs számát, hogy később jelentkezik. Mi délután a falutól 8 km-re található Lawacherra Nemzeti Parkba készültünk. A szálláson érdeklődtünk utána, mire nemcsak elmagyarázták, de az egyikük, English, vagy valami ilyesmi ki is jött velünk az utcára és fogott nekünk egy motoros riksát, ahogy itt nevezik baby taxit és be is szállt abba, hátha mégis meggondoljuk magunkat és lehet a vezetőnk a parkban. Az úton tea-, ananász- és citromültetvények közt haladva hamar elértük a park bejáratát és szépen elköszöntünk Englishtől. Szerencsére az indiaiakkal szemben értik a nemet és nem tukmálnak. Közben összeismerkedtünk egy helyi rendőrrel, vele is elérhetőséget cseréltünk. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-KxnOC9J9B_E/UNsrkvPxOiI/AAAAAAAAUXY/VqnxzqLl7iM/s1600/PC152883.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="425" src="http://1.bp.blogspot.com/-KxnOC9J9B_E/UNsrkvPxOiI/AAAAAAAAUXY/VqnxzqLl7iM/s640/PC152883.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lawacherra Nemzeti Park</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A parkban három kiemelt út van, a fél, az egy és a háromórás, ezzel szemben sok sok ösvény és kereszteződés. Ugyan a háromórás ösvényt nem találtuk meg, talán nem is értünk volna sötétedés előtt a végére, ugyanis minden szembejövő csoport megállított minket, mindenkivel közös fotó, honnan jöttünk, mi a nevünk és foglalkozásunk, a szokásos kérdések. Hála a fényképezős mobiloknak mindenki le tudott fotózni minket, sokuknál fényképező is volt, ők is turisták voltak. Mi az erdőt fotóztuk, ők meg minket. Ők nem madame-nak és sir-nek szólítanak minket, hanem sister-nek és brother-nek. Egy 18 éves srác, az "Airforce Man", aki az elmúlt 9 hónapban katonai iskolába járt és erre nagyon büszke volt hozzánk is csapódott, másfél óra alatt háromszor is elmondta, hogy ő mennyire szerencsés, hogy találkozott velünk, majd meghívott minket egy teára. A kijáratnál vele is számot cseréltünk, később küldött is egy sms-t, "HEI BRU,HOW R U.I M AIR FORCE MAN". </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-S6mibnzrqK4/UNstlhJp9jI/AAAAAAAAUX4/5_AJZIcE8p8/s1600/PC152884.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-S6mibnzrqK4/UNstlhJp9jI/AAAAAAAAUX4/5_AJZIcE8p8/s640/PC152884.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kamerák keresztüzében</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amint kiszálltunk a riksából Sreemangal utcáján, azonnal megtalált minket English, aki önszántából elkísért minket a vasútállomásra jegyet venni a holnapi Dhaka-ba tartó vonatra, de már minden jegy elkelt. English próbált nekünk más úton is jegyet szerezni, de nem sikerült. Vacsorázni is velünk tartott, sajnos nagyon fárasztó volt őt megérteni és annyira érdekes sem volt, hiába ő segített nekünk (persze kéretlenül), mégis terhes volt a társasága. Végül buszjegyet is együtt vettünk, majd mi visszahúzódtunk a szobánkba, a Taj Mahal Hotel 5. emeletére. Persze itt is megtaláltak minket, nemsokára bekopogott egy srác egy utazási irodától, hogy a helyi lehetőségekről adjon tájékoztatást. Véglegesítettem a Kathmandu bejegyzést, majd lementünk megnézni a helyi ünnepséget. Banglades fiatal ország, a holnapi napon ünnepli a 41. győzelmi napot. Amikor 1947-ben az angolok hazamentek, megalakult India és Pakisztán, Banglades az utóbbi része lett. A kormányban csak a nyugat-pakisztániak kaptak helyet, az elnyomás egyre nagyobb elégedetlenséget okozott, 1971.12.16-án kilenc hónapos háború végén indiai segítséggel győzelmet arattak Pakisztán felett és megalakult a Bangladesi Népi Köztársaság.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-jVlQz-88C9I/UNsvjq1FMrI/AAAAAAAAUYY/AR-DqUhNET0/s1600/PC152933.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline !important; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-jVlQz-88C9I/UNsvjq1FMrI/AAAAAAAAUYY/AR-DqUhNET0/s640/PC152933.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Főnyeremény</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Egy sörsátorban történelmi filmet vetítettek, egy másik pódiumon készítették elő a fő attrakciót, a tombolahúzást, minek a főnyereménye egy motor volt. Ezen kívül még tv-t, víztisztító berendezést láttunk a nyeremények között. A legérdekesebbnek viszont mi bizonyultunk, a tömeg velünk együtt mozgott, egy hely csak addig számított nyugodtnak, míg mi oda nem mentünk. Többen álltak háttal a színpadnak felénk nézve, mint előre. Mindenki feltette a ismét a már sokszor hallott kérdéseket és természetesen fotózkodtunk is. Nagyon jól bírtuk, szinte senkinek sem mondtunk nemet, nem is lehet, annyira kedvesen közelítenek. Először a motort sorsolták, bemondták a nyertes telefonszámát is, majd felhívták a mikrofonnal kihangosítva. A további húzásokat már nem bírtuk kivárni, inkább hazasétáltunk. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-1rAWY_IS6ek/UNsweZFGoqI/AAAAAAAAUYk/q2ya0rNtRQE/s1600/PC152937.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-1rAWY_IS6ek/UNsweZFGoqI/AAAAAAAAUYk/q2ya0rNtRQE/s640/PC152937.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A figyelem központjában</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-40474940978000596942012-12-26T14:18:00.001+01:002012-12-26T14:29:40.882+01:002012.12.10-12 Shillong, Cherrapunji<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Reggel 7-kor ébredtem a vonaton, mikor az árusok elkezdtek óbégatni, kiabálva próbálva felhívni a figyelmet a portékájukra. Teát, kávét, vizet, többféle ételt, mobiltelefont (az egyik srác vett is 8.000 forintnyi rupiért egy samsung "pingpongütőt", kínai csempészáru lehetett). Végre kellemes meleg az idő, viszont hatalmas a köd. Az induláskori egy órás késéssel 8-ra kellett volna Guwahatiba érnünk, de amint egy vonat elkezd késni, beindul a folyamat, mindenhol várnia kell, az egész délelőttöt is a vonaton töltöttük. Sokszor megálltunk hosszabb időre, a kb. 25 kocsiból álló vonat nagyon lassan indul el, majd gyorsul fel. 10 km-rel a végállomás előtt egy órát állt a vonat az állomáson, más szerelvények jöttek-mentek, mi meg vártunk. Nehezen viseltem, nagyon untam már, le is szálltunk a vonatról, de nem sikerült megállapodnunk a riksásokkal, így még indulás előtt visszaszálltunk a vonatra. Öt perc múlva egy piros lámpa állított meg minket, majd nagy nehezen beértünk Guwahatiba, ahol azonnal a már a vonaton az útikönyvből kinézett étterembe siettünk és megrendeltünk fejenként két dosat. Ilyet itt még senki sem tehetett, ugyanis nagyon furcsán néztek ránk, sőt az első után vissza is kérdezett a pincér, hogy tényleg kérjük-e a másodikat. Ebéd után azonnal megkerestük a Shillong felé tartó dzsipet, amit itt sumonak hívnak, és nyolc új utastárssal további három óra utazás után, már sötétben érkeztünk Meghalaya tartomány központjába, Shillongba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-mW_285eUkVQ/UNrkthfJV_I/AAAAAAAAURA/Isk_RccmuoI/s1600/PC112634.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://2.bp.blogspot.com/-mW_285eUkVQ/UNrkthfJV_I/AAAAAAAAURA/Isk_RccmuoI/s400/PC112634.JPG" width="360" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Meghalaya nemrég vált külön Assam tartománytól, főleg keresztények lakják, akik nem szeretnek indiaiak lenni, független országgá szeretnének válni. A lakosok láthatóan gazdagabbak, mint pl. az agraiak, rendezettebbek a házak, kevesebb a szemét. Sok az autó, majdnem mind kis Suzuki Swift, vagy ugyanolyan Tata. A 140 ezer lakosú város fő látnivalója a helyi lottósorsolás, ijászok lövik a nyilaikat egy táblába, minden délután fél 4-kor. A városban rengeteg fogadóiroda van, ahol meg lehet tenni a téteket. Az íjászok két körben lőnek, minden körben megszámolják a táblába állt nyílvesszőket és az utolsó két számjegy adja az eredményt. Aznap az első körben 753 nyíl állt a táblába, így az 53-as eredmény se nekem (második számjegy 9), se Balázsnak (második számjegy 0), így elbuktuk a feltett 20 rupit (80 Ft).</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-CYg3Dn3YzOU/UNrm9SmZhFI/AAAAAAAAURg/iR-ra6k0Ms0/s1600/PC112665.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-CYg3Dn3YzOU/UNrm9SmZhFI/AAAAAAAAURg/iR-ra6k0Ms0/s640/PC112665.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">753 db nyílvessző</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az íjászat után gyorsan felvettük a szállásunkon hagyott hátizsákokat és újra buszra szálltunk. Több mázsa rizzsel utaztunk együtt, az összes üres helyet kitöltötték rizseszsákokkal, az utasok úgy másztak be az ülésekre a zsákokon át. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-ky4F1Fc3joA/UNrun__bbkI/AAAAAAAAUTA/18EPbVO3FFQ/s1600/PC112677.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-ky4F1Fc3joA/UNrun__bbkI/AAAAAAAAUTA/18EPbVO3FFQ/s640/PC112677.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
3 óra alatt értünk az indiai határ mellett fekvő dombos-völgyes Cherrapunjiba, amit a helyiek Sohra-nak neveznek. A környék a világ statisztikailag legcsapadékosabb helye, márciustól hét hónapon át tart az esős évszak. A dombos vidéket a kelet Skóciájának is nevezik. Nehezen találtunk szállást, a faluközpontban található egyetlen lehetőség nem tetszett, majd a taxisok nem voltak hajlandók minket tízszeres ár alatt elvinni a 3 km-re található másik hotelhez. Végül egy nem taxival mentünk, két srác vitt el minket, kicsit olcsóbban. Útközben a kocsiban diszkósított karácsonyi dalok szóltak, ekkor tudatosult bennem, hogy mindjárt karácsony. Nehéz karácsonyi hangulatba kerülni errefelé. Este a szállásadónk, aki az esős környék ellenére nagy motoros,segítségével kitaláltuk a másnapi túra útvonalát, rajzolt nekünk egy térképet.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-k-AoFHMI2a4/UNrrfRK1BcI/AAAAAAAAUSg/wtiMsnQVlIY/s1600/PC122798.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-k-AoFHMI2a4/UNrrfRK1BcI/AAAAAAAAUSg/wtiMsnQVlIY/s640/PC122798.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel ismét ködös időre ébredtünk, de a buszon Tyrna falu felé a helyiektől megtudtuk, hogy ma nincs is (annyira) köd. Tyrna-n átsétálva rengeteg gyerek köszönt és integetett nekünk, majd a falu után egy hosszú lépcsősor vezetett le a völgybe egy gyönyörű trópusi erdőben.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-hpA65FbfFr0/UNrysn7N7SI/AAAAAAAAUUA/1FM6ENkIVxw/s1600/PC122701.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-hpA65FbfFr0/UNrysn7N7SI/AAAAAAAAUUA/1FM6ENkIVxw/s640/PC122701.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gyökérhíd</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-8e7mrQaHPMs/UNrzMyFnUqI/AAAAAAAAUUI/BqtnVw5Qqak/s1600/PC122726.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-8e7mrQaHPMs/UNrzMyFnUqI/AAAAAAAAUUI/BqtnVw5Qqak/s640/PC122726.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Két szintes gyökérhíd</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A völgyben szaladó folyókon élő gyökérhidak íveltek át, a helyi lakosok átvezették a gyökereket a víz felett, azok megerősödtek és akár 50 embert is elbírnak egyszerre. Egy kis vendégházban ebédeltünk, ketten kaptunk egy kéttojásos rántottát meg egy nagy tál üres rizst, de legalább ettünk, mielőtt nekivágtunk volna az 1000 méteres emelkedőnek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-iYBag6aC67g/UNr1w5B3XzI/AAAAAAAAUVQ/cvZ9wE7zjyw/s1600/PC122718.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-iYBag6aC67g/UNr1w5B3XzI/AAAAAAAAUVQ/cvZ9wE7zjyw/s640/PC122718.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez az erdő mindkettőnknek sokkal jobban tetszett, mint a chitwani, de ott a vezetőink célja nem az volt, hogy igazán szép helyeken vigyenek, hanem orrszarvút szerettek volna mutatni nekünk. A völgy másik oldalán egy ritkábban használt, elhanyagolt köves ösvényen lépcsőztünk felfele, a megizmosodott lábaimmal könnyedén lépdeltem felfelé, meg persze az sem elhanyagolható szempont, hogy a nagy hátizsák nélkül sokkal könnyebb menni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-0Gtg_M-UFGo/UNr0rw8c70I/AAAAAAAAUUw/FOCoHb99a94/s1600/PC122767.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-0Gtg_M-UFGo/UNr0rw8c70I/AAAAAAAAUUw/FOCoHb99a94/s640/PC122767.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Felérve a tetőre a Nohkalikai vízesés kilátó pontjához értünk, a víz a magasból hull alá, ez a negyedik legmagasabb vízesés a földön. A (nem) köd délutánra is megmaradt, így messzire nem láttunk, pedig biztos az is gyönyörű lett volna. A kilátónál sok árus és egy étterem szolgálja ki az ide érkező rengeteg indiai turistát, vacsoráztunk, majd sötétben a műúton sétáltunk vissza a szállásunkra a Green Valley-be. Este leegyeztettük a szállásadónkkal, hogy másnap ő visz el minket a határra, a testvére pedig elhozta a laptopját és segítséget kért Balázstól, aki megtanította őt kivágni egy képrészletet a Paint segítségével. Vicces volt, hogy miközben a testvér mesélt, a képeit mind úgy mutatta meg, hogy az asztalon beállította háttérképnek. </div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-1893089721062567422012-12-26T12:35:00.002+01:002012-12-26T14:18:54.086+01:00Érdekes bangladesi foglalkozások<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<h2 style="text-align: left;">
Riksafeltoló betanított munkás</h2>
Syhletben találkoztunk ezzel a felettébb különleges mesterséggel. Ott ugyanis van egy híd amelyikre egy meredek rámpán keresztül vezet az út. Itt a riksások nem bírnák egyedül feltolni a riksát a riksafeltolók segítége nélkül, ami nagyon lelasítaná a forgalmat. A riksafeltoló a rámpa aljánál figyel, hogy mikor téved arra egy riksás (kb. minden másodpercben, úgyhogy nem kell annyira koncentrálnia azért), majd futólépében feltolja szépen. Egy kb. 50m hoszú nem túl meredek emelkedőre kell gondolni. Egy feltolás ára 2 taka (kb. 7 ft), amit kézpénzben meg is kap, 2 takás papírpénz.<br />
<h2 style="text-align: left;">
<br /></h2>
<h2 style="text-align: left;">
Mobiltelefon egyenleg feltöltő ember</h2>
Itt majdnem mindenkinek pre-paid-es mobilja van, amiről persze folyton elfogy az egység. Itt jön képbe a mobiltelefon egyenleg feltöltő ember! Neki van minden szolgáltatónál pre-paid-es SIM kártyája, meg egy (vagy több) régi Nokiája. Szépen kiül egy forgalmas csomópontba (buszpályaudvar pl. remek hely, ott mindenki rögtön telefonálni akar) egy kis asztalkával, az emberek meg adják a pénzt, bemondják a számukat, és emberünk áttölti a saját telefonjáról a bemondott számra az egységeket (ezt egy sima SMS küldéel meg lehet oldani). Az ember eszméletlen gyorsan kezeli a régi Nokiát, 10 másodperc alatt lezajlik az egész tranzakció. Jellemzően 10-20 takával (27-54 ft) töltik fel az emberek a telcsijüket, egy perc beszélgetés a legrosszabb csomagban is max 1 taka (3ft).<br />
<h2 style="text-align: left;">
<br /></h2>
<h2 style="text-align: left;">
Bérülő (hajón)</h2>
Bangladesben nagy szerepet játszik a tömegközlekedésben a folyami hajózás, mert mindenfelé víz van. Roppant praktikus is, egy csomó hajó este indul, szundítassz egyet, és reggelre ott is vagy. Igenám, de a kabinos jegy a bangláknak nagyon drága, jellemzően a dekkre váltanak jegyet. Ez egy nagy fapallós placc, ahova leterítik a pokrócukat, egy másikkal meg betakaróznak, aztán már alszanak is. Ez egy átlag bangladesinek nagyon kényelmes, bárhol képesek aludni. Egy a bökkenő ezzel a dekken alvással, hogy ha nem mész ki időben, akkor elfogy a dekken a hely, és a motortól 1m-re, vagy valami egyéb borzalmas helyen kell aludnod. De semmi gáz, mert a bérülő ilyenkor a segítségedre siet. Reggel korán kimegy az este induló hajóra, és cirka 50 takáért (135 ft) foglalja neked a helyet egész nap.<br />
<h2 style="text-align: left;">
<br /></h2>
<h2 style="text-align: left;">
Segédkalauz (buszon)</h2>
A kalauz ugye folyamatosan ordibálja a célállomás nevét, tömi fel a buszra a pesszendzsereket, tereli össze a célállomás felé utazókat, szedi a pénzt. Emellett nem csoda, hogy nem jut ideje a csomagokat a tetőre pakolni. Erre való a segédkalauz, le és felpakolásra. Gyakran nem végez a pakolással teljesen, de a busz már megy tovább, ekkor menet közben befejezi, majd bemászik mint egy kis majmocska. Furcsa módon az IC buszokon is van egy segédkalauz, pedig az nem áll meg sehol, ergo nem kell pakolni. Ilyen esetekben a segédkalauz egész úton nem csinál semmit.<br />
<h2 style="text-align: left;">
<br /></h2>
<h2 style="text-align: left;">
Sundarban-i mézgyűjtő szakember (szezonális munka)</h2>
Banglául mauali-nak hívják ezt a mesterséget. Április elsején kezdődik a szezon, ekkor a maualik beugranak a kis csónakjukba, és elhagyott szigetekre a mangroove erdőkbe indulnak mézet keresni. Kb. 2 hónapig tart a szezon. Elég veszélyes szakma, egyrészt a méhek miatt, mert ezek ilyen gyilkos mangroove erdei méhek, és képesek csapatostul követni az embert (mint a rajzfilmekben) aki megpróbálja elcsaklizni a mézet. Másrészt a tigrisek miatt is veszélyes a munka, a tigris nagyon szereti a mauali-t megenni. Hátulról támad, és legtöbbször fejre, ezért az indiaiak egy fémből készült sisakot fejlesztettek ki, ami elég hatékonynak bizonyult a tigristámadások ellen. A balga banglák viszont ezt a fajta sisakot nem használják, biztos menőzésből.<br />
<h2 style="text-align: left;">
<br /></h2>
<h2 style="text-align: left;">
Vidrás halász</h2>
A vidra alapvetően kétféleképpen képes segíteni a halszerzésben, egyrészt úgy, hogy fog egy halat, és odahozza, másrészt úgy, hogy ügyesen betereli a halacskákat a hálóba. 2-3 vidrával 50kg halat is tud fogni egy ember egy nap alatt. Apálykor érdemes kimenni, akkor a legjobb a fogás. A tenger kb. 100km ide, de az árapály hatása nagyon erős a folyók kis esése és hatalmas szélessége miatt.<br />
Egy vidra kb. 1 év alatt tanul bele a melóba, és nagyon értékes, egy kiképzett példány ára a 100 USD-t is eléri. </div>
Balazshttp://www.blogger.com/profile/16056159764072613965noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-69162261372664977452012-12-23T03:21:00.000+01:002012-12-23T03:38:58.175+01:002012.12.07-09 Darjeeling<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
A "szabadnapomon" 2-kor Lama leintette nekünk a helyi buszt a szállás előtt, mi ugyan még nem voltunk kész, de a busz megvárt minket, ez itt teljesen természetes. A főútnál még másfél órát kellett várnunk a csatlakozásra, de egy teázóban előkerült a laptop és folytattam az írást, míg be nem gördült a csordultig teli busz. Kakarbitta-ba, keletre az indiai határra terveztünk utazni. Szerencsére helyjegyünk volt, így lett ülőhelyünk. A hátsó sorban ülő srácok egy lakodalomba igyekeztek és ginnel próbáltak elfáradni és kibírni a 15 órás buszutat. Mintha egy szurkolóbuszon ültünk volna. A busz borzasztóan rázott, ha hátradöntöttem a fejem a szék támlájára, belülről viszketett a fülem. Természetesen most is óránként megálltunk, enni-inni-pisilni, egyszer le is robbantunk, de gyorsan a piros kábelhez illesztették a piros a kábelt és már zötyögtünk is tovább. 11 órakor kiürült a busz, végre mindenkinek jutott ülőhely, a sofőr lekapcsolta a lámpákat, a hátsó sor is elcsendesedett. Aludnom mégiscsak keveset sikerült, azt is sok részletben, Balázsnak még annyit sem, mert ő nem tud ülve aludni. Az éjszaka forgalommentes úton 60 km/h-val repesztett a busz, a térdemet rendszeresen bevertem. Hajnali 3-kor befordult a busz egy falu mellékutcájába, megállt egy festékbolt előtt, aminek feltöltötték az árukészletét, a busz tetejéről háromnegyed órán át pakolták le a festékesvödörket. Közben mindenki felébredt a buszon, de se ezt, se a veszteglést nem vette senki sem zokon. Reggel 8-ra végre megérkeztünk Kakarbitta-ba, reggeli után átváltottuk a maradék nepáli rupinkat indiai rupira és átsétáltunk a határon. A nepáli vízumunk 5 napja lejárt, belépéskor azt olvastuk, hogy napi 3 USD a pótdíj. A határra érve kiderült, hogy még plusz fejenként 30 dollárt kellene fizetnünk, összesen 90-et. Egyből mondtuk, hogy az nagyon sok, a határőr hosszas gondolkozás után 45 dollár fejében bevezette az adatainkat a nagy könyvbe és kiléptetett minket az országból. </div>
<div style="text-align: justify;">
Újra Indiában. Visszaállítottam az órám negyed órával, buszra szálltunk, másfél óra alatt értünk Siliguriba, egy 650 ezer fős közlekedési csomópontba. Az indiai buszok jobbak, mint a nepáliak, van bennük pár rugó, viszont ennyire kátyús utat, mint ezen a szakaszon, még sehol sem láttam. Az út mentén teaföldek terültek el, a helyiek szüreteltek. A teacserje kb. térdig ér, köztük elszórva pár-pár fa adja a megfelelő árnyékot. Siliguriban csak egy ebéd erejéig álltunk meg és ugyan majdnem kihagytuk Darjeelinget, mert nem volt kedvünk újra 2000 méteren lévő hideghez, mégis egy dzsipbe szálltunk és újabb 3, összesen 27 óra utazás után megérkeztünk Darjeelingbe, ahol szálláskeresés és vacsora után azonnal elaludtunk. Siliguriból egy történelmi kisvasút is jár Darjeelingbe, de mivel 9 óra alatt gyózi le a 2000 méter szintkülönbséget, ezt nem választhattuk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-4tgDGhf_Qko/UNWzfuWRArI/AAAAAAAATYM/zNXdobbUEf0/s1600/PC082583.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-4tgDGhf_Qko/UNWzfuWRArI/AAAAAAAATYM/zNXdobbUEf0/s640/PC082583.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel borús, felhős időre ébredtünk, körbejártuk a várost, jártunk az állatkertben, a hegymászó műzeumban, Kőrösi Csoma Sándor sírjánál. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-hEM76zVvE9I/UNW3GKRL45I/AAAAAAAATZQ/9GBTzh5pOZ0/s1600/PC082598.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-hEM76zVvE9I/UNW3GKRL45I/AAAAAAAATZQ/9GBTzh5pOZ0/s640/PC082598.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A helyiek itt inkább nepáliakank tűnnek, mint indiaiknak és nemcsak azért, mert van rajtuk kabát. A nepáliak bőre sötétebb, barnának hat, míg az indiaiaké szürkés árnyalatú. A nepáliaknak széles arccsontjuk van kerek arccal, szemben az indiaiak hosszúkás arcával. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A teaültetvényen ezen a magasságon ilyenkor már nem aratnak, így a teafeldolgozót csak üresen láttuk, de mellette egy kis teázóban egy kedves néni mesélt nekünk a teagyártásról, és főzött nekünk 5 másodperces teát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-5TnAFZdjFHE/UNW122UCDsI/AAAAAAAATYw/pPj3VGbGaew/s1600/PC082588.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-5TnAFZdjFHE/UNW122UCDsI/AAAAAAAATYw/pPj3VGbGaew/s640/PC082588.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A legjobb minőségű tea a cserje legfrissebb hajtásaiból áll, ezt éppen csak leforrázta a néni, mégis ízletes teát töltött a csészékbe, hiába Darjeelingben vagyunk, a tea fővárosában. Itt is lett volna lehetőség túrázni, de ismét a hidegben menetelni felfelé egyikünknek sem hiányzott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-3ILqDekFazw/UNW7PGgV-UI/AAAAAAAATZw/uA-DMfCKAmI/s1600/PC082604.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-3ILqDekFazw/UNW7PGgV-UI/AAAAAAAATZw/uA-DMfCKAmI/s640/PC082604.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Dzsippel is megközelíthető lett volna a Tiger Hill, ahonnan tiszta időben a Mt.Everest is látható, de a következő nap is ugyanolyan borús volt, mint az előző, így semmi értelme nem lett volna odamenni, így dzsippel visszakanyarogtunk Siliguriba. A hegyi szerpentineken buszok helyett dzsippel jár mindenki, amint bezsúfolódott tíz utas a dzsipbe, az máris indul. Délután 5-re értünk Siliuriba, tettünk egy sétát a hongkongi piacon, mielőtt felszálltunk volna az ismét késő éjszakai vonatra.</div>
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-iGuPA-_7lck/UNXEqJC81OI/AAAAAAAATaQ/mrVCTBzSRb4/s1600/PC092627.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-iGuPA-_7lck/UNXEqJC81OI/AAAAAAAATaQ/mrVCTBzSRb4/s640/PC092627.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<br /></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-58378598174754028232012-12-21T16:18:00.001+01:002012-12-21T16:27:13.717+01:002012.12.02-06 Chitwan National Park<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Kathmanduból a turistabuszok 7 órakor indulnak mind, a város közepén egy főút mentén parkol a sok-sok busz. Turistabusznak nem tudom mi számít, talán a nagyobb távolság teszi. Ugyan nem volt elővételes jegyünk, könnyen találtunk buszt, kb. félútig ugyanazon az úton kanyarogtunk, mint amerre idefele jöttünk. Több pisi, kávé, reggeli szünet után kora délután értünk a Chitwan Nemzeti Park mellé, Sauraha-ba. A turistabuszok nem mennek be a faluba, hanem annak határában állnak meg, itt megint megrohamoztak minket a leendő szállásadók, de mi elhajtottunk mindenkit és körbejártuk a települést, vagy tíz szállást is megnéztünk. Érdemes körbenézni, pláne ha több éjszakát is ugyanott töltünk.<span style="text-align: justify;">. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-vAhom1B7TqY/UNRpJc50DXI/AAAAAAAATHY/XRUVNN-7j0Q/s1600/PC022284.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-vAhom1B7TqY/UNRpJc50DXI/AAAAAAAATHY/XRUVNN-7j0Q/s640/PC022284.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lama Lodge</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Lama Lodge kis szobája szinte ugyanolyan volt, mint az összes eddigi szállásunk, viszont tartozott hozzá egy kis terasz, ami egy csodálatos kertre nézett. A faluban több a szállás és étterem, mint a turista, házi elefántok járnak az utakon, az elefántlovaglást kihagytuk, a kis ketrecben billegni az elefánt hátán nem tűnt annyira vonzónak. Másnap délelőtt megnéztük a folyóparton az elefántfürdetést, ebben részt is lehetett volna venni, és bár ugyan melegebb volt, mint az elmúlt hónapban bármikor, a reggeli hideg zuhany után nem vágytam a hideg vízbe. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-6n1rUQ3jqxw/UNRquGcW7GI/AAAAAAAATH0/WJHAJvEDSRo/s1600/PC032327.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-6n1rUQ3jqxw/UNRquGcW7GI/AAAAAAAATH0/WJHAJvEDSRo/s640/PC032327.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Elefántfürdetés</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az elefántfürdetés ugyanis nem az elefánt fürdetéséről szól, hanem fel lehet mászni a hátára és ő locsol az ormányával majd bele-beledob a folyó vízébe. A szomszéd német lánnyal együtt terveztük a másnapi dzsungeltúrát, felmérve a lehetőségeket végül a szállásadónkat, Lamat választottuk vezetőnknek. A nemzeti parkba csak engedéllyel és két vezetővel lehet belépni, akik megvédenének az esetleges orrszarvú vagy tigristámadástól. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-JFv1p5K2Apc/UNRrx86uhbI/AAAAAAAATIA/wE8Xr7Aw8vI/s1600/PC032335.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-JFv1p5K2Apc/UNRrx86uhbI/AAAAAAAATIA/wE8Xr7Aw8vI/s640/PC032335.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">20.000 lakes</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Délután béreltünk két tanyabike-ot és elkerekeztünk a 20000 tó nevű tóhoz. Természetesen ide is belépőt szedtek, a tó igazából nem 20000, hanem csak egy tó, viszont sok-sok "lábbal". A repcemezők közt egy mellékúton, majd főúton, végül az erdőben vezetett ide az út, egy szembejövő dzsipen ülők láttak orrszarvút, de nekünk nem volt szerencsénk. Láttunk viszont messziről egy hatalmas baglyot. Hazafelé az útbaeső faluban megvarrattuk Balázs rafting közben elszakadt szandálját, a srác a kereszteződésben a porba leterített pokrócon a lábával tartva a szandált, kb. 10 perc alatt megjavította azt, odavarrta rendesen egy horgolótűhöz hasonló tűvel. Vacsora közben ért véget az aktuális áramszünet, felvillantak a kis étterem dekorációját képező karácsonyfaizzósor és felcsendült a beépített "Csendes éj", miközben a szomszédban az Om mani padme hum szólt. Hazafele többszöri próbálkozás után végre sikerült úgy a borbélyhoz érnünk, mikor az elektromos szakállnyíróját is tudta használni, amihez Balázs ragaszkodott és megszabadult hosszú hajától és szakállától. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-Rg3vUipoN0U/UNRtAUIA0hI/AAAAAAAATIs/skGywS5OX8Q/s1600/PC032342.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="427" src="http://2.bp.blogspot.com/-Rg3vUipoN0U/UNRtAUIA0hI/AAAAAAAATIs/skGywS5OX8Q/s640/PC032342.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Cipész</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lama 6:15-re ígérte indulás előtt a reggelit, de csak fél órás késéssel készült el a kevéske krumpli. Ha én lennék a vezető egy túrán, biztos rendesen megetetném a csapatom, annál kevesebb a gond. A nagy hőmérsékletingadozástól itt a folyóparton minden reggel párás, a gőzölgő folyón egy fából kifaragott kenuba szálltunk és csorogtunk lefelé a Rapti folyón. Később kisütött a nap, kitisztult az idő, sok-sok vándormadarak láttunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-aSBi1SKFrXo/UNRvKymz8uI/AAAAAAAATJI/LbWfyy9rD60/s1600/PC042387.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-aSBi1SKFrXo/UNRvKymz8uI/AAAAAAAATJI/LbWfyy9rD60/s1600/PC042387.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Krokodil</td></tr>
</tbody></table>
Marabut, vadludakat, kék színű jégmadarakat. Nekem a vadludak a kedvenceim, pláne repülés közben gyönyörűek. Krokodilok sütkéreztek a parton, Lama szerint nem veszélyesek, mert elegendő táplálékhoz jutnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-1h9gB22_EYw/UNRyKerbwFI/AAAAAAAATJk/NQLy1S71sYU/s1600/PC042430.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-1h9gB22_EYw/UNRyKerbwFI/AAAAAAAATJk/NQLy1S71sYU/s640/PC042430.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Zöld</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
Három óra kenuzás után partra szálltunk és elindultunk a dzsungelbe. Először kis ösvényeken haladtunk, majd egy földúton értünk egy tóhoz, itt ebédeltünk, Lama csomagolt nekünk veg. fried rice-t főtt tojással, ez végre rendes adag volt. Az étvágyam megmaradt, mondjuk megyünk is minden nap fel-alá. </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-OPXrLn3AO6c/UNRz7XKD9pI/AAAAAAAATKE/3xVm6ButP2g/s1600/PC042439.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-OPXrLn3AO6c/UNRz7XKD9pI/AAAAAAAATKE/3xVm6ButP2g/s640/PC042439.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tigrisnyom</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Az erdőt sűrű aljnövényzet borította, így továbbra is földúton mentünk egy vadles felé, de nem volt szerencsénk, hiába várakoztunk ott, se orrszarvú, se tigris nem járt éppen arra. Még vadelefántot sem láttunk, csak vadtyúkot, tigrisnyomot és orrszarvúürüléket. A nemzeti park túloldalán egy kis vályogfaluban aludtunk, itt kaptuk vacsorára az eddigi legfinomabb dal bhat-ot, a rizs és lencse mellé csirke, gomba és hal is járt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-q9LDQFivV4g/UNR1tFkGJcI/AAAAAAAATKk/aMLj_owTSsg/s1600/PC052501.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-q9LDQFivV4g/UNR1tFkGJcI/AAAAAAAATKk/aMLj_owTSsg/s640/PC052501.JPG" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel egy busz tetején utaztunk át a nemzeti parkon, sajnos ráültünk a hátizsákra és a Kindle összetörött. Bakhtapur városban (jártunk már Indiában is Bakhtapurban) ismét felkerestük a kórházat, mert a kezem ugyan változik, de nem biztos, hogy gyógyul. Egy utcában állt a sok-sok magánkórház, minden osztály más épületben, ezekben 300 rupi (750 Ft) ellenében délutánonként rendelnek az orvosok. Délelőtt lévén a közkórházhoz mentünk, ahol a biztonsági őr soron kívül beregisztráltatott Katti néven 20 rupi ellenében, majd úgy bevezetett minket a bőrgyógyász rendelőjébe, hogy az előző páciens még bent ült. Tíz perc alatt végeztünk is a kórházzal, kaptam újabb krémet és kétféle tablettát, amit a sok gyógyszertár közül a bőrgyógyász gyógyszertárban tudtunk kiváltani. A gyógyszereket nem adják oda az egész dobozzal, a levelekről levágnak annyi szemet, amennyit felírt az orvos. Innen még két busszal tudtunk visszajutni Sauraha-ba, a Lama Lodge-ban hagytuk a cuccunk zömét. Visszaérve szabadnapot kaptam a szabadságból, hogy haladni tudjak a bloggal, amivel már egy hónapos lemaradásban vagyok. A túrán csak egy füzetbe jegyzetelgettem, de sokszor vagy fáradt voltam hozzá, vagy annyira hideg volt, hogy nem is tudtam volna írni és azóta sem sikerült utolérnem magam. Hiába, a nyaralás 24 órás elfoglaltság. :) <br />
<br />
<i>A kezem azóta meggyógyult, köszönöm a sok aggódást!</i></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-65103938584216256962012-12-21T15:32:00.001+01:002012-12-23T03:52:29.822+01:00Bangladesi beszélgetések<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
(Srimangal)<br />
<br />
Öltönyös úr: (odalép) Beszélhetek hozzád?<br />
Balázs: Igen, beszélhetsz hozzám.<br />
Öltönyös úr: Melyik országból jöttetek?<br />
Balázs: Magyarországról.<br />
Öltönyös: Nagyon szép ország. Hogy hívnak?<br />
Balázs: Balázs a nevem. Téged hogy hívnak?<br />
Öltönyös: (megmondja a nevét) És téged hogy hívnak? (Katalinhoz fordul)<br />
Katalin: Kati.<br />
Öltönyös: Kati, Balázs. Örülök hogy megismerhettelek benneteket. (Kezet fog mindkettőnkkel)<br />
Balázs: Én is örülök.<br />
Öltönyös: Mennyi ideig vagytok Bangladesben?<br />
Balázs: kb. 3 hétig.<br />
Öltönyös: Honnét jöttetek?<br />
Balázs: Indiából, Tamabilon keresztül jöttünk.<br />
Öltönyös: Ó, értem. És itt Srimangalban meddig vagytok?<br />
Balázs: Holnap továbbutazunk Dhakába.<br />
Öltönyös: A Cox's bazárba mindenképp menjetek el, nagyon szép hely.<br />
Balázs: Oda nem megyünk, de megyünk a Sundarban-ba.<br />
Öltönyös: Az is nagyon szép hely. És házastársak vagytok?<br />
Balázs: Igen. (Itt mindenkinek azt kell hazudnunk, hogy házastársak vagyunk, különben nagyon megrökönyödnek, és hotelszobát se kapunk)<br />
Öltönyös: Gratulálok, nagyon szép pár vagytok. És mi a foglalkozásod?<br />
Balázs: Mérnök vagyok, szoftvet tervezek.<br />
Öltönyös: Ó, ez remek. És neked mi a foglalkozásod? (Katalinhoz fordul)<br />
Kati: Könyvelő vagyok.<br />
Öltönyös: Nagyon jó. És hogy tetszik Banglades?<br />
Balázs: Nagyon tetszik, mindenki rettenetesen kedves.<br />
Öltönyös: Örülök. Ha bármi gond van, itt a számom, hívjatok fel.<br />
Balázs: Rendben, köszönjük.<br />
Öltönyös: Engedjétek meg, hogy bemutassam a családomat (hátrafordul a kb. 10 fős pereputtyhoz), a feleségem, a feleségem testvére, az én testvérem, az ő gyerekeik, ő meg itt a fiam, és még van egy másik fiam is.<br />
Kati, Balázs, kórusban: Heló!<br />
Pereputty, kórusban: Heló!<br />
Öltönyös: Megengeditek, hogy lefényképezzelek benneteket?<br />
Balázs: Persze, amikor csak akarod.<br />
Öltönyös: (Fényképez)<br />
Pereputty egyik tagja: Velem is lehet egy kép?<br />
Balázs: Persze, lehet.<br />
Pereputty másik tagja: (odajön) Egy kép?<br />
Balázs: Persze, csinálhatsz egy képet.<br />
(Elkészül 30 kép)<br />
Balázs: Jó, egy utolsó kép.<br />
Öltönyös: Rendben, meg még egy utolsó az unokaöcsémmel.<br />
Balázs: Rendben.<br />
Öltönyös: Nagyon szépen köszönjük. Köszönjük szépen.<br />
Balázs: Nincs mit.<br />
Öltönyös: További szép estét kívánok nektek. Vigyázzatok magatokra.<br />
Balázs: Köszönjük, nektek is szép estét.<br />
Öltönyös: Viszont látásra. Örülök hogy találkoztunk. Köszönöm szépen.<br />
Balázs: Én is örülök, viszont látásra. Köszönöm szépen.<br />
Öltönyös: Viszont látásra.<br />
Pereputty, kórusban: Viszont látásra.<br />
Mindenki: (Integetés)<br />
Öltönyös: Vigyázzatok magatokra. Viszont látásra.<br />
<br />
(Fenti beszélgetés tetszőleges kombinációban 10 percenként ismétlődik, kb. 30, nem a pereputtyhoz tartozó nézővel)<br />
<br />
(Bandarban)<br />
<br />
Balázs: Elnézést, ismeri a Hill Resortot?<br />
Szálloda recepciós: Hill Resort?<br />
Balázs: Igen, Hill Resort. Ismeri?<br />
Szálloda recepciós: Hill Resort?<br />
Balázs: Igen, Hill Resort. Milyen messze van?<br />
Szálloda recepciós: Hill Resort?<br />
Balázs: Igen, ismeri? Milyen messze van?<br />
Szálloda recepciós: Hill Resort? 71km.<br />
Balázs 71km??? Az nagyon messze van.<br />
Szálloda recepciós: Igen, 71km, nagyon messze van.<br />
(30 másodperc múlva, szálloda előtt)<br />
Balázs: Elnézést, ismeri a Hill Resortot?<br />
Riksás: Hill Resort? Ismerem.<br />
Balázs: (banglául) Hány taka?<br />
Riksás: 150 taka (kb. 400 Ft)<br />
Balázs: (banglául) Hány km?<br />
Riksás: 4km.<br />
Balázs: (Egy bámészkodóhoz fordul a 20-ból): 150 taka az jó ár?<br />
Bámészkodók: 150 taka az jó a Hill Resortig.<br />
Balázs: Oké. (beszállás a riksába)<br />
<br />
(4km-ert riksáztunk AZ EMBERHEZ aki beszél angolul)<br />
<br />
Legfontosabb bangla kifejezések:<br />
Kemonácsó? - Hogy vagy?<br />
Báló ácsó. - Jól vagyok.<br />
Koto taka? - Hány taka?<br />
Bangla buze ná. - Nem beszélek banglául.<br />
Bangla buze! - Beszélsz banglául!<br />
Buszta parcsíná. - Nem értem.<br />
<br /></div>
Balazshttp://www.blogger.com/profile/16056159764072613965noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-84132873165997740552012-12-15T15:35:00.001+01:002012-12-15T16:00:50.842+01:002012.11.27-31 Kathmandu<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
Ismét korán keltünk, Pokhara-ból az összes turistabusz fél 8-kor indul a kavicsos placcról. Tegnap este már csak kabinos jegy maradt a buszra, amit a szállásokon is meg lehet venni, nem is akarták nekünk eladni, pedig mi még örültünk is neki. Ezeken a buszokon a sofőrt körbe lehet ülni, ugyan nincs háttámla, de jó a kilátás és a buszon egyedül itt, a motor felett van meleg. Az utastérben hatalmas a huzat, az ablakoknak ugyanis nem sok köze van az ablakkeretekhez. A busz még Pokhara-ban félrehúzódott az út szélére, a kalauz ottfelejtette a telefonját az állomáson, megvártuk, míg valaki utánunk hozta. Ugyanazon az úton indultunk, mint Besisaharba menet, a várost elhagyva ismét ködbe kerültünk, úgy látszik erre minden reggel köd van. 9 órakor ugyanott álltunk meg kávészünetre, mint legutóbb, a hosszú buszutakat sokkal könnyebb a pihenőkkel átvészelni, amik ígyis-úgyis sokáig tartanak. Később kisütött a nap, a busz egy folyó partján kanyargott először lefelé, majd felfelé, mi előről mindent jól láttunk. Az ebédszünet után még aludni is tudtam kicsit. Az utak rázósak, a busz maximum 65 km/h-val, hegyre fel 20 km/h-val tud haladni, a forgalom 95%-át a buszok és a teherautók teszik ki, autókat csak elvétve láttunk. A teherautók gyönyörűek, sportot űznek a kidekorálásukból, bár a sok Adidas matricát nem értem a buszokra és teherautókra ragasztva. A kanyarokban is előznek, nyomják közben a dudát, de legalább nem ész nélkül. Délután értünk Nepál fővárosába, Kathmanduba. A Thamel, a turistanegyed közelében tett ki minket a busz, így lerázva a taxisokat gyalog kerestünk szállást, miután ittunk egy kávét.<span style="text-align: justify;"> </span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-SjhjoFczrVQ/UMyHfuCh5zI/AAAAAAAASFs/fyUWXQdZ4tQ/s1600/PB292193.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-SjhjoFczrVQ/UMyHfuCh5zI/AAAAAAAASFs/fyUWXQdZ4tQ/s640/PB292193.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Thamel</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy internetkávézót üzemeltető hotelben szálltunk meg, a gyors internet reményében, de Nepálban vagy nincs szerencsénk, vagy mindenhol nagyon gyenge a net, öt nap alatt azért sikerült feltölteni 500 képet. A szállásunkat egy fél méter széles kapualjon és lépcsőn át lehetett megközelíteni, hazafele könnyű volt elvéteni a kis beugrót. A folyosókat élénkzöldre, a szobákat élénkkékre festették, itt aztán nem félnek a színektől. A Thamel szűk utcáit rengeteg színes zászló, hotel, étterem, boltok és a turisták forgata jellemzi. A hangulatot alapvetően meghatározza a majdnem minden üzletből szóló <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Om_mani_padme_hum" target="_blank">Om mani padme hum</a> mantra. Utólag derült ki, hogy a hegyi tibeti falvakban látott imamalmokban, köveken is ez a mantra szerepelt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/bbgHZWwyhcQ?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sokkal kisebb az őrület, mint amire számítottam, vagy mint Indiában, de a hegyek nyugalma után elsőre még így is zavaróan hatott a nyüzsgés. Este vacsora után találkoztunk Jannal, akinek holnap indul haza a gépe. Másnap sokáig aludtunk, majd elindultunk felfedezni a várost. A Thamel-t elhagyva változik a város, a boltok nem a turistáknak szánt portékákat árulják, nincsenek hotelek. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-NofBVE-72lg/UMyFvsPXkhI/AAAAAAAASFU/ACHr5191gyA/s1600/PB282066.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-NofBVE-72lg/UMyFvsPXkhI/AAAAAAAASFU/ACHr5191gyA/s640/PB282066.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Durbar (Fő) tér</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nevezetességeknél mind belépőt szednek a külföldiektől, a Durbar tér-nél 750 rupi, azaz 1.875 Ft a belépő, amivel a királyi palotából kialakított múzeumot is megtekinthettük. 2001-ben a királyi palotában történt mészárlás következtében meghalt a király, a királyné, gyermekeik és a király testvérei. A király életben maradt testvére lett a király, aki később a tüntetések hatására lemondott a trónról és az ország államformája köztársaság lett. Rembo mesélte nekünk Khangsarban, hogy a nepáliak véleménye megoszlik a változásokról, ő a királyságot szerette volna megtartani. Innen elsétáltunk a Swayambhunath sztúpához, egy kertvároson keresztül. Szépen karbantartott házak, mondhatni villák, rendezett kertekkel, de az utcán halomban áll a szemét. Szeretünk gyalog közlekedni, így sokkal jobban meg lehet ismerni a várost, mint tömegközlekedéssel. Az indiai városokhoz hasonlóan itt is "speciális" utcák vannak, a könyvesbolt mellett könyvesboltok, a virágbolt mellett virágboltok vannak. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-YCSk8Gua9fA/UMyGuS2zkTI/AAAAAAAASFc/LXJmnwAc2t4/s1600/PB282119.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-YCSk8Gua9fA/UMyGuS2zkTI/AAAAAAAASFc/LXJmnwAc2t4/s640/PB282119.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Swayambhunath sztúpa</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Swayambhunath buddhista sztúpa egy dombon áll, hosszú lépcsősor vezet fel hozzá és remek kilátás nyílik innen Kathmandu színes házaira. Ugyanott vacsoráztunk, mint ahol reggeliztünk, egy kis helyi étteremben, ezek a helyek sokkal olcsóbbak és sokszor sokkal jobban főznek, mint a turistáknak szánt éttermekben. </div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel megint nem sikerült korán kelnünk, így taxival mentünk a bangladesi nagykövetségre kiváltani a vízumunkat. A követség nem sokban különbözik a budapesti indiai nagykövetségtől, kitöltöttük a papírokat, kifizettünk fejenként 61 USD-t, állításuk szerint Magyarország ugyanennyit kér a hozzánk beutazó bangladesiektől, holnap reggel jöhetünk vissza az útleveleinkért. Innen könnyen megtaláltuk a Buddhanath sztúpa felé tartó helyi buszt, mivel nincs autójuk mindenki tömegközlekedik, folyamatosan járnak a buszok, várni sem kell rá. A sztúpa felé sétálva egy kis kifőzdében találtunk sel-t, ami rizslisztből készült fánk. Végre ehetek péksütit! :) A másik nagy kedvencem a pakora, vagy pokora, ami rizs és csicseriborsóliszttel készült zöldség, sajt, vagy húsgombóc. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-woR9tfte6nw/UMyG7aZks5I/AAAAAAAASFk/7hKXGOYZibI/s1600/PB292157.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="154" src="http://4.bp.blogspot.com/-woR9tfte6nw/UMyG7aZks5I/AAAAAAAASFk/7hKXGOYZibI/s640/PB292157.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Buddhanath sztúpa tere</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A Buddhanath sztúpa, kb. pont úgy néz ki, mint a tegnapi sztúpa, csak ez nem a dombtetőn, hanem egy hangulatos kör alakú téren áll. Innen egy "lakótelepen" át vezetett az utunk a Pashupatinath hindu templom felé, ami egy folyóparton áll és Varanasihoz hasonlóan itt is égetik a hullákat. Hazafelé még beugrottunk az Álmok kertjébe, ami egy szép kert, de nem érte a 200 rupis (500 Ft) belépőt. Napközben se meleg, se hideg nincs, a legtöbb nepáli papucsban, zoknival vagy anélkül és kabátban jár, estére viszont már kifejezetten hűvös van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel busszal mentünk vissza a követségre, nem érdemes a taxira tízszer annyit kifizetni, mikor a tömegközlekedés ugyan rendszertelen, átláthatatlan, de tökéletesen működik. A Bakhtapurba tartó buszt is egyből megtaláltuk a helyiek segítségével, azonnal jött megint. A 25 km-es távot több, mint másfél óra alatt tettük meg, a busz mindenhol megáll, ahol valaki le és fel akar szállni, épphogy háztól házig nem visz mindenkit. A tömött buszon utazókat folyamatosan nógatja a kalauz, hogy húzódjanak beljebb, szerencsére volt ülőhelyünk, mert felállni mi nem tudunk ezeken a buszokon. Bakhtapur egy történelmi kisváros hangulatos terekkel, templomokkal. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-LRwxhKfd7QY/UMyHtEja0AI/AAAAAAAASF0/zg9X9kIqLAE/s1600/PB302243.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="162" src="http://2.bp.blogspot.com/-LRwxhKfd7QY/UMyHtEja0AI/AAAAAAAASF0/zg9X9kIqLAE/s640/PB302243.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bhaktapur</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A legérdekesebb a Nyatapola 5 szintes templom és a fazekasok tere, ahol megfigyelhettük az agyagozó fazekasokat a sok-sok elkészült váza és edény között. Este eldöntöttük, hogy ha már Nepál rafting paradicsom, ezt mi sem hagyhatjuk ki és befizettük magunkat egy másnapi túrára.</div>
<div style="text-align: justify;">
A találkozó 5:45-kor volt az utazási irodánál, a sötétben csak szerencsével találtunk oda, a lehúzott redőnyök közt minden utca egyforma lett, az összes tájékozódási pontunk elveszett. Én Magyarországon kívül nem is tudok még egy országot, ahol ne lennének redőnyös üzletek. Három órát buszoztunk a tibeti határhoz, egy keskeny úton, ha szembejött egy másik busz vagy teherautó, akkor mindkettő megállt egymással szemben és szép lassan óvatosan haladtak el egymás mellett. Útközben természetesen megálltunk reggelizni, a folyóparton halat sütöttek, majd a kb. egy órás várakozás után végre beszállhattunk a 8 fős csónakokba. A Bota Koshi folyó jéghideg vízében a lábam azonnal elfagyott, ha már neoprén ruhát nem is kaptunk, egy csizma jól jött volna. A vezetőnk villámgyorsan adta ki a parancsokat (forward, backpadle, stop, left forward-right backpadle, get down, hold on), sokszor mire megtaláltam az evezőm, már nem is kellett evezni. Sokan voltunk aznap, így menet közben is sokat kellett várni, a köveken fennragadt csónakokra, vizes ruhában az árnyékban hamar átfagytam, de a 3 órás rafting így is fantasztikus volt. Este visszautaztunk Kathmanduba, ismét a sofőr mellé ültünk, aki szerintem nem nagyon lehetett idősebb 17 évesnél, bár a helyiek életkorát lehetetlen megsaccolni. </div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-54333806719566298292012-12-14T18:33:00.001+01:002012-12-14T18:33:47.278+01:002012.11.09-26 Annapurna kör<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="text-align: justify;">2012.11.09 - 1. nap</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-TAZJFFnsxJs/UMs3AaYZvFI/AAAAAAAARoE/MawlnrWNPsk/s1600/PB111101.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-TAZJFFnsxJs/UMs3AaYZvFI/AAAAAAAARoE/MawlnrWNPsk/s640/PB111101.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Későn feküdtünk, korán keltünk, a buszunk fél 8-kor indult a pokharai buszpályaudvarról, ami valójában egy kavicsos foghíjtelek. A busz ugyanolyan kényelmetlen volt, mint legutóbb, most viszont a busz ablakait sem lehetett becsukni, a ködös időben majd megfagytunk, a meleg ruháink pedig a busz tetején lévő hátizsákokban voltak. Az öt órás menetidőt lerobbanással együtt is teljesítettük, a kompresszor ékszíj cserét fél óra alatt megoldották. Közben a coloradoi farmer beállt a helyiek közé rizst csépelni, a buszon az előttünk ülő lánynak be nem állt a szája, mintha a BBC rádiót hallgattuk volna. Délután 1-re értünk Besisaharba, bejelentkeztünk a Tourist Check Post-nál, megebédeltünk és egy újabb busz tetején utaztunk 9 km-t. A busz tetején a csomagtartórácson utazni ugyanolyan kényelmetlen, mint a buszban, az élmény viszont összehasonlíthatatlan. :) A busz a Marsyandi folyó partján kanyargott lassan a földúton, gyönyörű kilátással a völgyre. Bhulbule-ban (840 m) az engedélyek ismételt bemutatásakor láttuk kifüggesztve, hogy tavaly 24 magyar túrázott itt. A buszok eddig járnak, tovább már csak dzsippel lehet utazni. Mi egy függőhídon átkelve egy ösvényen megkezdtük a túrát, rizsteraszok és vízesések mellett 4 km után értünk Ngadiba (890 m).</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-be_-GmMzz6U/UMszutzGNjI/AAAAAAAARnI/jgn5fB2kS4Q/s1600/PB091024.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="425" src="http://1.bp.blogspot.com/-be_-GmMzz6U/UMszutzGNjI/AAAAAAAARnI/jgn5fB2kS4Q/s640/PB091024.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkora már 4 óra lett, sötétedés (6 óra) előtt már nem értünk volna a következő településre, így a busz tetején megismert srácnál szálltunk meg egy fabodegában a Peace&Love Lodge Annapurna II nevű szobájában. Sötétedés előtt lemásztunk a szállás alatt zubogó folyóhoz, visszafele összeismerkedtünk két 21 éves izraeli lánnyal, majd velük vacsoráztunk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-BXJ1N0CajQo/UMs1QOQQlzI/AAAAAAAARnc/5LioELnkJHU/s1600/PB101045.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-BXJ1N0CajQo/UMs1QOQQlzI/AAAAAAAARnc/5LioELnkJHU/s640/PB101045.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Inbar és Jordan éppen letöltötték a kétéves katonai szolgálatukat és sok izraeli fiatalhoz hasonlóan a főiskolai tanulmányaik előtt féléves utazásba kezdtek. A lányok hordárral túráztak egy nepáli srác vitte egy hatalmas hátizsákban hármójuk cuccát, míg a lányok egy-egy kis hátizsákban az aznapra szükséges vizet, meleg ruhát. Kipróbáltuk a víztisztító tablettát, egy liter forrásvízbe kell dobni egyet és várni fél órát, míg elkészül a tiszta víz. Nincs mellékíze, olcsó, nem kell sok vizet cipelni, nagyon praktikus.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2012.11.10 - 2. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
A kevéske reggeli után összepakoltunk és végre tényleg nekivágtunk a túrának. Utunkat folytattuk a folyó völgyében néha függőhidakon átkelve, rizsteraszok mellett, ahol a helyiek arattak. Nem igazán foglalkoztak velünk, biztos megszokták már a sok turistát, csak az jött oda hozzánk, aki el akart adni valamit. Ahová el tudják vezetni a rengeteg forrás vizét, kis árkokkal, műanyag csövekkel, ott mind rizst termesztenek, a tavaszi időszakban pedig kukoricát. Egy óra alatt, 400 méter emelkedő után értük el Bahundanda-t (1310 m), ahol a tízórai közben a helyi srácok kihívták Balázst egy sakk játszmára. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-TFzNlKccjuw/UMs1qMR4ysI/AAAAAAAARnk/Ggy0gY8cf20/s1600/PB101053.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="425" src="http://1.bp.blogspot.com/-TFzNlKccjuw/UMs1qMR4ysI/AAAAAAAARnk/Ggy0gY8cf20/s640/PB101053.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Balázs - Nepál 1:0</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután 5 km alatt leereszkedtünk Ghermu (1130 m) faluhoz, majd az újabb függőhídon átkelve a dzsip úton mentünk tovább 7 km-t Chamche-ig (1385 m). Útközben több dzsip is elhaladt mellettünk felverve az út porát, ami nem annyira kellemes, viszont továbbra is a gyönyörű völgyben túráztunk, a völgy mindkét oldalán rengeteg vízeséssel.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-88kPb0X4fjU/UMs2Nnl5GjI/AAAAAAAARns/fklZaK3NFaY/s1600/PB101055.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-88kPb0X4fjU/UMs2Nnl5GjI/AAAAAAAARns/fklZaK3NFaY/s640/PB101055.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A folyón egy vízierőmű építés előkészületeit láttuk,a villamos energiára nagy szüksége van Nepálnak, a kevés áramot, amivel rendelkezik az ország forgóban használják, így mindig máshol van éppen áramszünet. Mielőtt elértük vona Chamche-t összeszűkült a völgy, a szemközti oldalt egy meredek feketés-barnás sziklafalból törtek elő a vízesések. Útközben egy helyi párral találkoztunk, persze ők is vendégházat üzemeltetnek, nem örültünk neki, hogy ismét előre rá akarnak minket beszélni valamire és nem mi választhatunk. Szerencséjükre a ház magasan az út felett állt, kilátással az eddigi talán legszebb vízesésre, ami mindkettőnknek nagyon tetszett, így hamar megállapodtunk abban, hogy a szállásért nem fizetünk, cserébe náluk vacsorázunk és reggelizünk. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-0FRmrSoSmDY/UMs2lWR31GI/AAAAAAAARn0/o5G_76Aw-Os/s1600/PB111078.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="425" src="http://4.bp.blogspot.com/-0FRmrSoSmDY/UMs2lWR31GI/AAAAAAAARn0/o5G_76Aw-Os/s640/PB111078.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A túra vonalán mindenhol jellemző, hogy a szállás nagyon olcsó, ha nem sikerül lealkudni nullára, az étel viszont drága, legalább háromszorosa a pokharai áraknak. A nepáliak Magyarország gazdasági helyzetét mind a forint árfolyamából próbálják belőni, azt nem kérdezik meg, hogy mennyibe kerül egy tál meleg étel. A túrázóknak való szállás- és ételadás akkora üzlet a helyieknek, hogy szinte mindenki rendelkezik kiadó szobával. A szállásunkon 9 szoba volt, évi 200 vendéggel, így nem is csodálkoztunk azon, hogy mi voltunk az egyetlen lakói a Natural View Lodge-nak. Vacsorára a nepáli nemzeti ételt, dhal batot ettünk, ami rizsből, főtt leves lencséből és egy kevés káposztás krumpliból áll. Jár mellé még egy kis csipős valami is, nekem az különösen tetszik, hogy végre én szabályozhatom az étel csípősségét. A dhal bat különlegessége, hogy jár belőle repeta, senki nem maradhat tőle éhes, ellentétben minden más étellel, amiből igencsak keves jár. Nem jellemző rám, hogy az étel mennyiségét keveselném, de itt igazi éhenkórász lettem, sosem okoz nehézséget az evés, kell az energia. Az ACAP által jóváhagyott étlapokon lévő ételek kb. mind ugyanabból a kb. tíz alapanyagból készülnek: tojás, rizs, tészta, zöldségek, liszt, krumpli, sajt, zabkása, müzli, néha csirke. A csirkéhez errefelé nem értenek, feldarabolni sem tudják, vágják, ahogy érik csontostul. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2012.11.11 - 3. nap</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-c_92PG0vMvo/UMs2xk-PHzI/AAAAAAAARn8/xMhHcPeMO_o/s1600/PB111090.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="144" src="http://2.bp.blogspot.com/-c_92PG0vMvo/UMs2xk-PHzI/AAAAAAAARn8/xMhHcPeMO_o/s640/PB111090.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Reggeli után folytattunk utunkat a Marsyandi folyó partján, immár megint a jobb oldali ösvényen. Két óra emelkedés után pillantottunk rá a különleges Tal (1700 m) településre, ami a folyó szürke hordaléka mellett fekszik egy sík területen. A faluban minden ház színes babaház, mindenütt imazászlók, az imamalmoknál elpörgettünk pár imát, az első tibeti faluba érkeztünk. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-MaiAvw03mmw/UMs3XchdmlI/AAAAAAAARoM/JuajklvzrRE/s1600/PB111113.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-MaiAvw03mmw/UMs3XchdmlI/AAAAAAAARoM/JuajklvzrRE/s640/PB111113.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Később megálltunk pihentetni a vállunk a folyóparti köveken, először azt hittem jobban bírom a nagy súlyt, de kiderült, hogy Balázs ma könnyebbre pakolta a zsákom. Egy-két óra gyaloglás után fájdul meg a hátam, egyre erősebben, de egy pár perces pihenőtől ez mindig elmúlik. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-1VJ7gydlino/UMs3owqkdpI/AAAAAAAARoU/tC6KvrJPFhc/s1600/PB111114.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-1VJ7gydlino/UMs3owqkdpI/AAAAAAAARoU/tC6KvrJPFhc/s640/PB111114.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Továbbra sem tudtunk olyan irányba nézni, hogy ne látnánk vízesést, közben ismét a dzsip úton találtuk magunkat, ahol teherhordó szamarakkal mentünk tovább a szerpentinen. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-zdB49eYcvhY/UMs4QYo0VrI/AAAAAAAARok/TwXW6F8IRPI/s1600/PB111128.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-zdB49eYcvhY/UMs4QYo0VrI/AAAAAAAARok/TwXW6F8IRPI/s640/PB111128.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Útközben sok sherpa is elhaladt mellettünk, hátukon három hatalmas vízitúra-zsák összekötve, a tetején keresztben egy akkora hátizsák, mint ami az én hátamon is van, mindezt egy pánttal a homlokukkal tartva, sokszor strandpapucsban. Dharapani (1900 m) után az eddigi északi irányból keletnek fordultunk sötétedés előtt értünk Danaque-ba (2200 m), ahol a Snowland Hotelben töltöttük a már hideg éjszakát. Nappal még pólóban túrázunk, de az éjjelek egyre fagyosabbak. Szerencsére az étkezőben volt egy kis kályha, vacsora közben gyalog, ló- és szamárháton megjelent vagy 50 gyerek, mint akik a menzára érkeztek vacsorázni, mi viszont már hozzászoktunk a korai keléshez és fekvéshez, így a szobában gyorsan a hálózsákra terítettük a kapott pokrócot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2012.11.12 - 4. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
A reggeli hideg nem tartott sokáig, rögtön egy emelkedőn indult a nap, mire megtettük a 400 méter szintemelkedést és Temangra (2570 m) értünk a nap is kisütött. Temang, Timong vagy Timang, ahogy tetszik. Össze-vissza írják a helységneveket, mint ahogy minden tábla feliratából kimarad egy-egy betű. Kis ereszkedés után, mielőtt elértük volna Koto-t (2640 m) megpillantottuk az Annapurna II 7937 méter magas hegycsúcsát. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-Kg5eG879Yys/UMs4jdk_7QI/AAAAAAAARos/gzNY9z1iEtM/s1600/PB121142.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-Kg5eG879Yys/UMs4jdk_7QI/AAAAAAAARos/gzNY9z1iEtM/s640/PB121142.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Annapurna II</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Koto kövekkel kirakott utcáját a vendégházak mellett kis boltok szegélyezték, itt minden kapható, amire egy túrázónak szüksége lehet, meleg ruhák, kesztyűk, sapkák, tisztálkodószerek, csokik, kekszek. A falu végében ismét be kellett mutatnunk az engedélyeinket, megint két hatalmas könyvbe vezették fel az adatainkat, egyik az eltűnésnyilvántartás, a másik pedig a nemzeti park nyilvántartása. Innen fél óra alatt érkeztünk meg az eddigi legnagyobb településre Chame-ba (2710 m). Az Annapurna kör útvonal nem véletlenül kapta a "Teahouse trekking" becenevet, a települések köz fél-2 óra a távolság, így a legjobb terv=nincs terv szerint haladunk minden nap és 3-4 óra felé eldöntjük, hogy mi lesz aznapi végállomás. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-3yH7YwkUVs4/UMs5QZNwJkI/AAAAAAAARo8/_CQNtU7LSUM/s1600/PB121158.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-3yH7YwkUVs4/UMs5QZNwJkI/AAAAAAAARo8/_CQNtU7LSUM/s640/PB121158.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Chame-ban csak harapni valamit álltunk meg, kipróbáltuk a Rasgulla nevű rettenetesen édes indiai édességet. Az itteni aszalt gyümölcsök viszont nagyon finomak, kókusz, datolya olajos magvakkal keverve. Járművel eddig lehet eljutni, viszont túlparton ismét széles úton haladunk, már épül a porút tovább Manang, a terület központja irányába. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-PhX25kIGrSw/UMs5X9IK9QI/AAAAAAAARpE/PBUFBkVC4WU/s1600/PB121162.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="170" src="http://4.bp.blogspot.com/-PhX25kIGrSw/UMs5X9IK9QI/AAAAAAAARpE/PBUFBkVC4WU/s640/PB121162.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az árnyékos völgyben Balázs felfedezni vélte azt a földcsuszamlást, ahonnan a folyó Tal-ba szállította a szürke hordalékot, majd előkerültek a pulcsik, mire Bhratang-ba (2850 m) értünkmár kifejezetten fáztunk, így ott szálltunk meg a fatelepen, amiből egész település állt. </div>
<div style="text-align: justify;">
A szállás minden eddiginél egyszerűbb volt, viszont a közös térben lévő kis kályhánál együtt melegedtünk a helyiekekkel és az angolul nem igazán tudó japán sráccal, akivel így nem igazán sikerült kommunikálnunk. A szoba hideg volt, csak a hálózsákra terített takarók alatt nem fagytunk meg. Nem aludtunk jól, mivel a tetőn egész éjszaka egy egér mászkált.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-sf6hUQ5licg/UMs5oPUNuzI/AAAAAAAARpM/01hXdL7-W_I/s1600/PB121166.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-sf6hUQ5licg/UMs5oPUNuzI/AAAAAAAARpM/01hXdL7-W_I/s640/PB121166.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2012.11.13 - 5. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel már majdnem minden ruhámat magamra véve indultunk el, ekkor már biztos voltam benne, hogy szükségem lesz még egy kabátra és egy melegebb kesztyűre. A hideg reggelen az emelkedő kifejezetten jólesett, hamar kimelegedtem, a nap is kisütött, ugyanolyan szép tiszta idő volt, mint eddig minden nap. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-YABRuu29IXY/UMs6INvfHvI/AAAAAAAARpU/n_Dt6Ons7OU/s1600/PB131183.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-YABRuu29IXY/UMs6INvfHvI/AAAAAAAARpU/n_Dt6Ons7OU/s640/PB131183.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy fenyőerdőben kanyargott az ösvényünk, a folyó túlpartján bontották a sziklát, épül az út. Dhukur Pokhari (3240 m) után kettéágazott az út, hosszabb töprengés után úgy döntöttünk, hogy nem a völgyben, hanem a hegyoldalban megyünk tovább. Egy kis zöld tó mellett vezetett a cserjékkel szegélyezett utunk, hamar elértük Upper Pisang-ot (3310 m). Ezen a magasságon már kevesebb a fa, a kőházak beleolvadnak a tájba, színes imazászlók lengenek mindenütt. Remek kilátás nyílik a völgyre, a világoskék színű Marsyangdi folyóra, a falu alatt elterülő Lower Pisangra. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-p26_3Giabg4/UMs6WgxtZTI/AAAAAAAARpc/5sxaBLwi6yM/s1600/PB131200.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="154" src="http://4.bp.blogspot.com/-p26_3Giabg4/UMs6WgxtZTI/AAAAAAAARpc/5sxaBLwi6yM/s640/PB131200.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Pisang-csúcs alatti homorú fal alatt sokáig szintben mentünk, de már tudtuk, hogy nemsokára egy meredek emelkedőhöz érkezünk, nemsokára meg is pillantottuk az ösvényt, ami hosszan cikkcakkozott fel 400 métert. Magam is meglepődtem, milyen könnyen haladtam felfelé, minden irányba csodálatos kilátás tárult elénk, a Pisang-csúcs, a kanyargó folyó, az Annapurna-hegyvonulat 8 ezres csúcsai. Az út mellett yakok legelték a kórót, az állatokat mindig felülről kell kerülni, nehogy lelökjenek minket, de errefelé minden állat békés, a kutyák is. Ghyaru (3730 m) szintén a helyi kövekből épült, megálltunk ebédelni, egy kedves öreg néninél ettünk levest. Annyira tetszett nekünk itt, hogy majdnem itt is ragadtunk, de benne volt még a lábunkban a menés és naplementéig is volt még három óránk, egy a faluval azonos magasságban lévő ösvényen mentünk tovább a kopár hegyoldalban. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-k1EAYxhQ_bM/UMs6jGNh9oI/AAAAAAAARpk/A6RLwkC_3mg/s1600/PB131222.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-k1EAYxhQ_bM/UMs6jGNh9oI/AAAAAAAARpk/A6RLwkC_3mg/s640/PB131222.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ngawal</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Még ezeket a meredek hegyoldalakat is megművelik, ahol megállni is nehéz. Megkerülve a gerincet feltűnt alattunk Humde település repterének kis kifutópályája, egy kis aszfaltcsík, majd nemsokára megérkeztünk Ngawal-ba (3680 m), a Peaceful Hotelbe. A forró zuhany még úgy is nagyon jólesett, hogy a "fürdőszoba" jéghideg volt. Csak a konyhában a tűzhely alatt égett a tűz, még az étkezőben sem, így sokat ücsörögtünk itt a családdal, akik megkínáltak minket tibeti teával. A tibeti tea forró vízből, yak vajból, sóból és tejporból áll, azt nem állítanám, hogy finom, de a hidegben kifejezetten jólesett. A konyha sarkában lévő nagy vizeshordóból két csövet vezettek a tűzhely köré, ebben keringetve nyertek forró fürdővizet, amit a konyha alatti helységbe vezettek le. A vacsorát kabátban, sapkában fogyasztottuk el egy coloradoi párral, majd a hideg elől a hálózsákba menekültünk. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-MfPVv9U_OZc/UMs6y2-D6QI/AAAAAAAARps/37MyXleFKz0/s1600/PB131239.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-MfPVv9U_OZc/UMs6y2-D6QI/AAAAAAAARps/37MyXleFKz0/s640/PB131239.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nemcsak a remek kilátás miatt volt jó választás a felső út, hanem a majdnem 3700 méteren való alvás a sikeres akklimatizációnkat is segíti.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2012.11.14 - 6. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
Pirkatadkor ismét csörgött az ébresztő, mire a nap első sugarai aranszínűre festették az Annapurna III 7575 méter magas csúcsát már az udvaron voltunk. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-arGJGnwgE4M/UMs7FaqQ3mI/AAAAAAAARp0/56AOw9AAmyE/s1600/PB141245.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-arGJGnwgE4M/UMs7FaqQ3mI/AAAAAAAARp0/56AOw9AAmyE/s640/PB141245.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A reggeli után táskáinkat a szálláson hagyva felmásztunk a falu feletti kilátó ponthoz. Lefelé menet megfájdult a bal térdem, így fény derült az első dologra, ami otthon maradt, a porcerő tabletta. Aggasztott a dolog, mert tavaly hasonlóan jártam az Alacsony-Tátrában, fájós térddel oldalaztam, tolattam le 1000 méterrel alacsonyabbra. Ez a típusú fájdalom csak lefele menet jelentkezik, furcsa érzés ilyenkor örülni az emelkedőnek. Akkor a túra után egy hónapig fájt a térdem, sőt a terhelésáthelyezéstől a másik is, mire Vika javaslatára, elkezdtem szedni a porcerőt. Ha Perecnek, a spánielnek segített, akkor nekem is fog! És tényleg. Hát a porcerő nem volt velem, legalább egy térdgumit magamra húztam, úgy indultunk tovább, immár a hátizsákokkal.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-QxiSGzTUMhQ/UMs7ONcEELI/AAAAAAAARp8/X82mklgl7TM/s1600/PB141250.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="156" src="http://2.bp.blogspot.com/-QxiSGzTUMhQ/UMs7ONcEELI/AAAAAAAARp8/X82mklgl7TM/s640/PB141250.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Könnyű napot terveztünk, Manang, a hegyi központ 3 óra járásra fekszik alacsonyabban, ott mindenképpen meg terveztünk állni. A legtöbb útvonaljavaslat két éjszakát javasol ott eltöltelni az akklimatizáció miatt, de mi már tegnap is kicsit magasabban aludtunk. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-5cxY4hHZu94/UMs7iHuQkpI/AAAAAAAARqE/w0BHhE00W9I/s1600/PB141261.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-5cxY4hHZu94/UMs7iHuQkpI/AAAAAAAARqE/w0BHhE00W9I/s640/PB141261.JPG" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Leereszkedtünk a völgybe, útközben annyira gyönyörű helyen haladtunk, hogy az se tudtam előre-hátra, jobbra-balra nézzek-e. Megálltunk ebédelni, megállapítottuk, hogy elfáradtunk, eddig minden nap 6-7 órát mentünk, sokszor több, mint ezer méter szintemelkedéssel. A folyó kiszélesedett egyre kopárabb völgyében kora délután elértük Manang-ot (3540 m). </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-NGrbLdAnsHQ/UMs776eE5XI/AAAAAAAARqM/nrmF5LcytNU/s1600/PB141285.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-NGrbLdAnsHQ/UMs776eE5XI/AAAAAAAARqM/nrmF5LcytNU/s640/PB141285.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Yak Hotelben szálltunk meg, sok túrázóval együtt, a szobánknak keleti és nyugati ablaka is volt, így azt melegebbnek éreztük kicsit, mint az eddigieket. Az összes tiszta ruhánk elfogyott, a szálláson annyiért mostak volna ki két zoknit, amennyit az összes ruhánkért fizettünk Pokharában, így a ház tetején lévő nagy fekete hordőkban a nap által melegített langyos vízben a wc leöblítő vödörben kimostam mindent, holnap délután 1-ig csak megszáradnak valahogy. Vacsora előtt sétáltunk egyet a településen, vettünk nekem meleg kabátot, kesztyűt, Balázsnak pulcsit, sálat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2012.11.15 - 7. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
A mai napot pihenőnapnak szántuk, így végre nem a telefon csörgésére ébredtünk, bár már annyira hozzászoktunk a korai fekvéshez és keléshez, hogy magunktól is felébredtünk, mire felkelt a nap. A tegnap kimosott ruhák reggelre megfagytak a kötélen, gyorsan megelőztünk mindenkit és átteregettük a napos oldalra és vártuk a szelet. A vizespalackot és wc öblítő vödröt célszerű este megtölteni vízzel, mert reggelre rendszerint befagynak a vezetékek. Reggeli után táskáinkat a szálláson hagyva felmásztunk a Gangapurna-tó és gleccser melletti kilátó ponthoz, ahonnan remek kilátás nyílt Managra és a környékére. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-45YGSxryZvE/UMs8OJtvwwI/AAAAAAAARqU/0ywI-e99ipU/s1600/PB151309.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="158" src="http://2.bp.blogspot.com/-45YGSxryZvE/UMs8OJtvwwI/AAAAAAAARqU/0ywI-e99ipU/s640/PB151309.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gangapurna tó, Manang</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lefele a fájós bal térdemmel sántikáltam le, így gyorsan megkerestük a gyógyszertárat, hátha kapunk rá valamit, különben bajba kerülök, hogy megyek így le a hegyről, mikor még felfelé tartunk? A gyógyszertár zárva volt, a gyógyszerész Pokharába utazott egy öt napos ünnepre, de szerencsére Manangban nemcsak gyógyszerár, hanem orvos is van, aki nem utazott sehová. :) Diclofenac krémet kaptam, remélem segít! A kézfejemen lévő napkiütésekre viszont nem tudott semmit sem ajánlani, csak a naptejet. Délután elhagytuk Manangot, a két óra járásra lévő Khangsar (3800 m) irányába. Letértük az Annapurna-kör útvonaláról, mert a Föld legmagasabban lévő tavát, a 4919 méteren fekvő Tilicho-tavat nem szerettük volna kihagyni. A tóhoz holnapután 900 méter emelkedőt kell megtenni oda-vissza, abban maradtunk, hogy másnap reggel eldöntöm, mennyire bírja a térdem, ha nem, akkor visszakanyarodunk a hágó irányába. Nemsokkal azután, hogy elhagytuk Manangot, találkoztunk a cseh Jannal, aki épp az utat kereste, így együtt mentünk tovább egy újabb függőhídon átkelve egy szélesebb földúton. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-uPuieyHLSH8/UMs8k6XwYzI/AAAAAAAARqc/tEG2bxxi3Xo/s1600/PB151324.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-uPuieyHLSH8/UMs8k6XwYzI/AAAAAAAARqc/tEG2bxxi3Xo/s640/PB151324.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Marsyangdi folyó</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hamar elértük Khangsart, mindhárman a Himalchuli Laxmi Hotelben szálltunk meg Tasi Rembonál. Miután egy-egy fazék vízben megmosakodtunk, yak curryt vacsoráztunk a tűz mellett a kis konyhában. Szárított húst használnak, egyrészt nem is tudnák frissen tartani, illetve azt hallottuk, hogy csak évente egyszer vághatnak állatot. Jan 50 éves, 27 éve házas, egyedül jött a túrára, amit két lánya szervezett neki. Mezőgazdasági gépekkel foglalkozó cégnél dolgozik, mint product manager és a munkája révén is sokat utazik külföldre. Meglepően sokat tud Magyarországról, nagy rajongója a magyar boroknak és fürdőknek. Azt monta 27 év házasság után ő nem utazna el fél évre a feleségével. Ő csak a holnapi úticélunkig, a Tilicho Base Campig tervezett menni, de miután meglátta az útikönyvünkben a képeket a tóról, gyorsan meggondolta magát és együtt terveztük tovább a következő napokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2012.11.16 - 8. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
Reggelre sokat javult a térdem, mehetünk a Tilicho-tóhoz! Minden nap az első lépések a legnehezebbek, egyre kevesebb a levegő, de aztán egyenletes léptekkel hamar elindulnak a lábaim. Induláskor, 8 órakor még hideg van, egy réteggel kevesebb ruha kell, mint az összes ruhám, amiben reggeliztem, de egy óra után már kisüt a nap és elég egy pulcsi is. 300 méter kaptató után értük el Shree Kharkát hármasban, holnap idáig jövünk vissza és itt töltjük az éjszakát. Elértük az aznapi célunk magasságát, de ahogy az lenni szokott, az ösényünk most is fel-le-fel-le hullámzott magasan a völgyben, a folyó ezüst szalagnak tűnt alattunk. Ezután következett az eddigi egyetlen nehezebb szakasz, egyben a nekem egyik legszebb is, az "Landslide Zone". </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-DrcLe2HKWXg/UMs9MLB9h7I/AAAAAAAARqk/El3LCBQYxD8/s1600/PB161360.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-DrcLe2HKWXg/UMs9MLB9h7I/AAAAAAAARqk/El3LCBQYxD8/s640/PB161360.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Landslide Zone</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy hosszú, csodás sziklatornyokkal tarkított morénalejtőn keltünk át, majd megkerülve a gerincet elértük a Tilicho Base Camp-et (4100 m). Még egy órát tudtunk ücsörögni az udvaron masala teát iszogatva, mielőtt a hegyek mögé került volna a nap. Vacsorára ismét dhal bat-ot rendeltünk, az egyszem kályha mellett melegedtük, amíg tartott a tűzifa és a szárított yak ürülék. A Tilicho Base Camp-ben csak három szállás van, ekkora már mindenhol kialudtak a fények, a teljes sötétség borult a tájra, ennyi csillagot még sosem láttam, a tejút is gyönyörűen látszott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2012.11.17 - 9. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
Minden eddiginél korábban sötétben keltünk és fogyasztottuk el a reggelit az étkezőben, a másik sarokban a földre terített matracokon aludtak a helyet üzemeltető srácok, Rembo rokonai. Épphogy világosodott, mikor nekivágtunk Jannal a 900 méteres emelkedőnek a tó felé. Az ösvény eleinte óvatosan emelkedett, a felkelő nap aranyszínűre festette a tájat, majd lekerültek rólunk a télikabátok és az út egy meredek köves hegyoldalban cikkcakkozott felfelé. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-BVDjfueFnLY/UMs9qNBMxwI/AAAAAAAARqs/lLKAmyVRdow/s1600/PB171408.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-BVDjfueFnLY/UMs9qNBMxwI/AAAAAAAARqs/lLKAmyVRdow/s640/PB171408.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Felérve elhaladtunk pár befagyott tengerszem mellett, a havas nyolcezres csúcsokhoz még sosem jártunk ilyen közel. Feltámadt a hideg szél, újra előkerültek a kabátok Balázs könnyített hátizsákjából, viszont hamarosan feltűntek a tavat szegélyező színes imazászlók. A tó 4919 méteren fekszik, az út idefele eléri a 5000 métert, a levegő érezhetően kevesebb, lassú megfontolt léptekkel tudtam csak haladni ebben a magasságban. A tó partján jeges viharos szél tombolt, a kamera akksija is csak a zsebünkben tért magához, de végül sikerült lefotózni az élénk kék színű csodálatos tavat környező kopár köves, havas hegyeket és a tavat tápláló gleccsert.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-eyd6xhYMnPM/UMs92FdPE1I/AAAAAAAARq0/RTUVhY05hak/s1600/PB171428.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="156" src="http://2.bp.blogspot.com/-eyd6xhYMnPM/UMs92FdPE1I/AAAAAAAARq0/RTUVhY05hak/s640/PB171428.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tilicho tó</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Háromnegyed órát töltöttük itt, majd gyorsan visszaereszkedtünk a Base Camp-hez, ahonnan pakolás és egy-egy leves után indultunk visszafele a tegnap megtett úton. A morénalejtő visszafele nehezebbnek tűnt, talán fáradtabb is voltam és az elején kicsit megcsúsztam. Jan haladt elöl, előttem, egyszer csak láttam, hogy leteszi a hátizsákját és elindul felém. A három méteres mmozgó-csúszó köveken gyorsan átsegített, a Landslide Zone végét jelző táblán "Thanks" felirat állt. Kösz, hogy nem csúsztunk le és rontottuk a statisztikát? Még két óra, biztonságos ösvényen megtett gyaloglás után még sötétedés előtt elértük Shree Kharkát (4100 m). Ebben a magasságban már nemhogy forró zuhany, de semmilyen tisztálkodási lehetőség sincs, örülünk a meleg vacsorának és a kis kályhának az étkezőben. Csodás nap volt, nagy hiba lett volna kihagyni ezt a három napos kitérőt, és a legszebb helyet a környéken.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2012.11.18 - 10. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
Shree Kharka-ig tartott a visszafele tartó út, innen nem kellett leerszkednünk Khangsar-ig, hanem egy ösvényen megkerülve a gerincet csatlakozunk vissza az Annapurna kör nyomvonalára. Áthaladtunk az elhagyott Old Khangsar településen, a kilátó ponttól beláttuk az egész környéket, a Chulu csúcsokat, Manangot a háttérben a Pisang csúccsal, amerre öt napja jártunk, a Gangapurnát és az Annapurna hegyvonulat csúcsait. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-WNUiX8dpd48/UMs-WrU2EDI/AAAAAAAARq8/hOpWGdVvrFw/s1600/PB181466.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-WNUiX8dpd48/UMs-WrU2EDI/AAAAAAAARq8/hOpWGdVvrFw/s640/PB181466.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A folyóhoz persze ismét le kellett ereszkedni, de az emelkedő után elértük a sztrádát. Másfél méter széles, nem túl vastagon porlepett út éles kanyarok és meredekebb emelkedők nélkül. Hamar elértük Yak Kharkha-t (4050 m), majd ismét elindultunk felfelé. Egy darabig a völgy jobb oldalán kaptattunk felfelé, egy függőhídon átkelve a jobb oldalt egy köves hegyoldalban folytatódott az út. Ekkor fáradtam el először igazán, nemcsak testben, hanem fejben is, úgy éreztem túl sok szintet adunk le és még többet kell felvennünk. Végül kiderült nem is voltunk olyan messze, Balázs eltaszigált aznapi célunkig, a Thorung Pedi Base Camp-be. A szállás különbözött az eddigiektől, a nagy túristaház éttermében szinte egy sípályán éreztem magam. </div>
<div style="text-align: justify;">
4450 méteren alszunk, 300 méterrel feljebb van az utolsó lehetőség az éjszakázásra a hágón való átkelés előtt, a két hely egyikén minden túrázó megszáll. Itt is csak az étkezőben van fűtés, kint és a szobában, ha lehet még hidegebb van, mint az előző napokban. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-zXt5yqRyuhM/UMs-uw7g6SI/AAAAAAAARrE/jEykIh0fXVQ/s1600/PB181498.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-zXt5yqRyuhM/UMs-uw7g6SI/AAAAAAAARrE/jEykIh0fXVQ/s640/PB181498.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Csak az utolsó pillanatban vetem le a kabátot</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már este 8-kor aludtunk, holnap ismét egy nehéz nap vár ránk, majdnem 1000 méter emelkedővel és 1700 méter ereszkedéssel az 5416 méteren levő Thorung-La hágón át. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2012.11.19 - 11. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
A reggelit fél 6-ra kértük, addigra egy páron, Janon és rajtunk kívül már mindenki elindult a hágó felé. Ráadásul a reggelinket is összekeverték, így nem tudtunk elindulni időben. Az éjjel nem sikerült kipihennem magam, az étkezőhöz vezető pár lépcsőfokot is nehezen tettem meg a sötétben, ráadásul a fagyos hidegben kezem-lábam is lefagyott, így indultunk neki a 320 méterrel felettünk fekvő High Camp-hez vezető köves cikkcakknak. Nem haladtam gyorsan, próbáltam egyenletesen menni, de így is gyorsan kapkodtam a kevéske levegőből. A High Camp-hez érve legalább kisütött a nap, innen kevésbé meredek kopár ösvényeken folytatódott az út. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-aocpkfgyoIY/UMs-5kByuKI/AAAAAAAARrM/KChhdANaGnQ/s1600/PB191509.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="158" src="http://1.bp.blogspot.com/-aocpkfgyoIY/UMs-5kByuKI/AAAAAAAARrM/KChhdANaGnQ/s640/PB191509.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyre lasabban lassított felvételként haladtam, azt beszéltük meg, ha fél 12-ig felérek, akkor vágunk neki a hosszú lejtőnek. Több túrázót is láttam előttem lassan haladni, egyedül a Balázs haladt könnyedén ebben a magasságban, még unatkozni is volt ideje, miközben rám várt. Jobb láb-bal láb, jobb láb-bal láb és egy kanyar után megláttam a színes imazászlókat, nem akartam elhinni, hogy végre felértünk 5416 méter magasra, a világ legrosszabb vicce lett volna, ha nem a hágót jelölik. A hágóban a zászlók közt egy tábla gratulál az idáig eljutott túrázóknak. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-eVd1DebsIiM/UMs_IoZLs3I/AAAAAAAARrU/yHwEQAuNe94/s1600/PB191516.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-eVd1DebsIiM/UMs_IoZLs3I/AAAAAAAARrU/yHwEQAuNe94/s640/PB191516.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Thorung La hágó, Jannal</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jan megvárt minket, ismét találkoztunk a Pokharából Besisaharba tartó buszúton megismert farmerrel, Toddal, aki az átkelést fogmosással ünnepelte. Négyesben tettük meg az 1700 méteres ereszkedést, ami hosszú volt, de a megkönnyebbüléstől a hágón új erőre kaptam, a harmadik igazán hosszú napon. Persze mehettünk volna kevesebbet is, de éppen úgy jött ki a lépés, hogy kétszer fél napot is a magasban kellett volna töltenünk a hidegben, így inkább mentünk. Az akklimatizációnk remekül sikerült, probléma nélkül átkeltünk a hágón, hiszem többször is aludtunk 4000 méter környékén és jártunk 5000 méteren a Tilicho-tónál, így az összes magashegyi betegség elleni gyógyszerünk érintetlen maradt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A magashegyi betegségnek három fajtája van:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>AMS: (accute mointain sickness) tünetei: fejfájás, étvágytalanság, fáradtság, hányinger, szédülés és nyugtalan alvás. Kezelése: 1-3 napot alacsonyabb magasságban kell eltölteni, a Diamox tabletta enyhíti a tüneteket és segít a lefelé haladásban.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>HAPE: tünetei: nehéz légzés nyugalmi állapotban, száraz köhögés, rózsaszín köpet, erős fáradtság, hőemelkedés, súlyosabb esetben kóma, halál. Ha az egyenes vonalon való járás nem sikerül, akkor azonnal, akár az éjszaka közepén is legalább 1000 méterrel alacsonyabb szintre kell menni, Diamox és Nifedifine tabletták segítségével.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>HACE: tünetei: erős fejfájás, egyensúlyzavar, természetellenes viselkedés, álmosság. Kezelése megegyezik a HAPE-vel, csak a Diamox mellé Dexamethasone-t kell szedni.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem 3500 méter környékén az első napokban volt alig érezhető fejfájásom, ami normálisnak tekinthető, az étvágyam nagyobb, mint valaha, bármikor bármennyit képes vagyok megenni, hiába, kell az energia. Ami igazán új, ilyen magasságban, hogy a megszokottól merőben eltérően minden éjjel álmodok és többé-kevésbé emlékszem is az álmaimra. A High Camp-nél Balázs beszélt egy sráccal, akinek a barátai annyira rosszul lettek, hogy éjjel két órkor kellett elindulniuk a fagyban sötétben betegen meredek ösvényen, túl gyorsan haladtak felfele, nem hagytak időt a szervezetüknek hozzászokni a magashegyi környezethez. </div>
<div style="text-align: justify;">
Még bőven világosban érkeztünk meg Muktinath-ba (3800 m) egy hindu zarándokhelyre. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-LTFr1vHe2vs/UMs_kXqNeMI/AAAAAAAARrc/N9ciBrgFuK0/s1600/PB201553.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-LTFr1vHe2vs/UMs_kXqNeMI/AAAAAAAARrc/N9ciBrgFuK0/s640/PB201553.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Muktinath</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szállás kiválasztásánál az alapszabály, "Sose válaszd az első szállást" mellett a forró zuhany is alapkövetelmény lett, ekkor már három zuhany nélküli napon voltunk túl. Muktinath megközelíthető dzsippel, jobb az infrastruktúra, így könnyen találtuk gázbojleres vendégházat. A faluban a kőutat sok kis bolt szegélyezi, a helyi asszonyok az utcán szőnek és árulják portékájukat. Vacsora után a helyi almabrandyvel ünnepeltünk Jannal, akivel már ötödik napja túráztunk együtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2012.11.20 - 12. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
Laza ébredés és reggeli után nem szaladtunk tovább, hanem megnéztük Muktinath templomait. Valamikor valaki sokat meditált itt, ennek emlékére épült itt több hindu és buddhista templom, sok indiai zarándokol ide. Az eddig látott templomokhoz képest nem bizonyultak különösebben érdekesnek, viszont a 108 felé vezetett forrás alatt elszaladó majd a két jéghideg medencében megmártózó hindu zarándokok kifejezetten szórakoztatóak voltak. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-uu7hfdXcuGs/UMs__rmmZ6I/AAAAAAAARrk/3K5O7udfzWk/s1600/PB201571.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-uu7hfdXcuGs/UMs__rmmZ6I/AAAAAAAARrk/3K5O7udfzWk/s640/PB201571.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Készül az ebéd</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Míg Jan ajándékot vásárolt egy a helyi asszonyok által szőtt sálat mi bepótoltuk az elmaradt összepakolást és újra hárman indultunk tovább. Jan indult elöl egy a völgy túloldalán fekvő település irányába, ahonnan az útikönyv remek kilátást ígért a hágóra. Az ösvényt elvesztettük, Jan eltűnt a folyó irányában a semmiben, mi úgy döntöttünk, maradunk a völgy azonos oldalán és ott közelítjük meg aznapi célunkat, Kagbenit. A tél közeledte miatt learatott szántóföldek közt haladtunk, a földek között kis árkokban vezették mindenfelé a források vizeit. Hamar, a következő faluban megálltunk ebédelni, hisz későn indultunk, krumplipürét ettünk yak sajttal, ez itt főételnek számít. Egy dzsip úton vezetett tovább az utunk, gyönyörű kilátással a völgy másik oldalára, ahol hiába próbáltuk Jant felfedezni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-KPXriKFPXbY/UMtALQQmDmI/AAAAAAAARrs/kttSFT-zIQw/s1600/PB201584.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="156" src="http://2.bp.blogspot.com/-KPXriKFPXbY/UMtALQQmDmI/AAAAAAAARrs/kttSFT-zIQw/s640/PB201584.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Árnyékba kerültünk, felgyorsítottuk lépteinket, hogy az öltözködés helyett mielőbb a gerinc napos oldalára kerüljünk, de nem úsztuk meg a kabátokat, elértük a Khali Gandaki folyó minden délután szeles völgyét. Hosszú lefele cikkcakkozás után érkeztünk meg Kagbeni-be (2800 m), épp akkor, mikor Jan feltűnt a völgy másik oldalán. Kagbeni két völgy találkozásánál fekszik a Khali Gandaki széles medre mentén, a télből az őszbe érkeztünk, sárga levelű fák tették már messziről hangulatosabbá a települést, ami az legtöbb falutól eltérően nem csak az út menti házakból áll, hanem kész labirintus. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-kaBHT0P5XVE/UMtAqAq3NPI/AAAAAAAARr0/7AF1OU3lzYk/s1600/PB201598.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-kaBHT0P5XVE/UMtAqAq3NPI/AAAAAAAARr0/7AF1OU3lzYk/s640/PB201598.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tal</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szállásunkat nehezen tudtuk kiválasztani, így sem találtunk forró zuhanyt, de mivel tegnap zuhanyoztunk ez most nem jelentett akkora problémát. Szintén a Shangri-La Hotelben szállt meg három 70 év körüli hawai férfi meg az egyikük fia kb. 8 fős nepáli személyzettel. Nemcsak guide volt velük és hordár, szamár, még külön szakácsuk is volt. A vacsorához a dél-ausztrál vörös borukat ittuk... egész más szinten túráztak, mint bárki más. Vezetővel általában az egyedül túrázók szoktak, páran hordárral mennek, de a többség maga navigál és cipel. Mike a szállótulajdonos (ígéretet kaptunk a teljes ellátásra, ha eljutunk Hawaira) járt már Magyarországon, a Duna-menti kerékpárútról érdelkődött, de az osztrák szakaszt kellett neki ajánlanunk. A fia, Derek a Burning Man fesztivál VJ-je, megmutatta a programot amivel dolgozik, a nepáli felvételeit a munkájához is felhasználja majd. Az utolsó estéjüket töltötték a hegyekben, másnap dzsippel mennek tovább Jomsonba, ahonnan kisgéppel repülnek Kathmanduba. Az ő ünneplésük után egy helyi, az aratás végét ünneplő ceremóniába csöppentünk. Kaptunk szerencse süti, Balázs és Jan fát találtak benne, ami hosszú életet jelent. Az én sütimben szén volt, kisebb bizonytalanság után mondták, hogy az nagy szerencsét jelent, nem vagyok benne biztos, hogy nem mertek szerencsétlenséget mondani. Ezután csörgőkkel, dobokkal zart verve este 11 körül elszaladtunk mindannyian a falu végébe, ott egy tálból a földre öntötték a gonoszt jelképező zöldségeket és egy férfi sarlóval legyőzte azt. A szállásra való visszaérést követően volt még egy futam a falu másik végébe, amiről lemaradtunk, ugyanis annyira wc-re kellett mennem, a labirintusban meg képtelenség volt utánuk szaladni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2012.11.21 - 13.nap</div>
<div style="text-align: justify;">
Éjszaka nem aludtam jól, többször felébredtem, annyira viszkettek és fájtak a hólyagok a kezemen, nem lett volna szabad tegnap levetnem a kesztyűt. Már több napja folyamatosan hordtam a kesztyűt, de a kezem semmit sem javult, sőt, egyre rosszabb lett. Reggeli után felkerestük a helyi Health Post-ot, de nem találtunk ott senkit, ráadásul a tábláján a masszázs szerepelt az első helyen, így inkább gyorsan a jomsoni kórház felé vettük az irányt. Jan Kagbeniben maradt még fotózni, megbeszéltük, hogy 2-kor találkozunk Jomsonban a bank előtt. A jelenleg kevés vízű Khali Gandaki folyó medrében mentünk egy szamárkaravánnal együtt, ellestük a vezényszavakat: Ccs, Csó, ezekre hallgatnak többé-kevésbé a csacsik. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-0LCsbSb_ECc/UMtBS1w0V5I/AAAAAAAARr8/2KDdbOLUtcY/s1600/PB211623.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-0LCsbSb_ECc/UMtBS1w0V5I/AAAAAAAARr8/2KDdbOLUtcY/s640/PB211623.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Khali Gandaki</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jomson (2720 m) előtt fél órával feltámadt az itt menetrend szerinti délutáni szél. A település a hágó innenső oldalának központja, kórházzal, kis reptérrel, ami egész évben csak délelőtt indít és fogad gépeket az erős szél miatt. A kórházban kaptam a kezemre kétféle krémet és kétféle tablettát, amiből az egyik antibiotikum, úgy döntöttünk azt egyelőre nem szedem be. Ebéd közben ránktalált Jan, majd az ACAP irodában való bejelentkezés után ismét hármasban haladtunk tovább az egyre erősödő szélben. A szélvihar miatt a következő településnél nem volt kedvünk tovább menni, azt hiszem megkaptam a jövő évi por adagomat is. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-kgTaTU7qkJ0/UMtBwaHVCmI/AAAAAAAARsE/WuKa3crDXr8/s1600/PB211664.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-kgTaTU7qkJ0/UMtBwaHVCmI/AAAAAAAARsE/WuKa3crDXr8/s640/PB211664.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szélvihar</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Marpha-ban (2670 m) a Dhaulagiri Lodge-ban szálltunk meg, a konyhája nem csak a tábla szerint volt nagyon jó. A zuhanyban, ha forró víz nem is volt, de legalább a melegebb langyos vízben le tudtunk tusolni. Az étkezőben a fűtést a tegnap estéhez hasonlóan oldották meg, az asztal alá egy lábosban parazsat tettek. Itt találkoztunk a Tilicho-tó után ismét egy francia párral, akikről kiderült miért olyan furcsák, nem beszélnek angolul. A svájci-német pár túl népszerűnek találta az Annapurna kör útvonalát, jövőre a Manaslut tervezik megkerülni. Szerintem Manang-ot és Thorung Pedi-t leszámítva sehol sem volt tömeg, napközben is csak pár túrázóval szoktunk találkozni, mivel a többség mind egy irányba halad. Mikor előkerült a laptop, hogy Balázs átmásolja a képeket kiderült, hogy van wifi a szálláson így még alvás előtt tudtam anyával skypeolni egy órát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2012.11.22 - 14. nap, a balszerencsés nap</div>
<div style="text-align: justify;">
Éjszaka ismét többször felébredtem a kezem miatt, a takaró alatt melege van, viszont ha kiteszem a takaró fölé, akkor meg fázom. Annyira fájt és viszketett, hogy mégis bevettem egyet az antibiotikumból, majd a reggeli után még egyet. Már indulásra készen összepakolva mentünk le az előtérbe, ahol Jan felpolcolt lábbal várt minket, rosszul lépett és leesett a lépcsőről, kiment a bokája, így nem tud tovább menni. Szerencsére innen már busszal is tovább lehet menni. Hosszas búcsúzkodás után már Balázson volt a hátizsák ismét indulásra készen, mikor beütött a reggeli után bevett antibiotikum, annyira elgyengültem, hogy nemhogy elindulni, de a szobáig is alig bírtam felmászni. Visszabújtam az ágyba, ezalatt Balázs bejárta Marpha-t és utánaolvasott a neten a napkiütésnek. Pár óra alvás után már jobban éreztem magam, így újra elbúcsúztunk Jantól és elindultunk legalább a következő faluba. Marpha végén úgy döntöttünk, hogy nem a dzsip úton, hanem a folyó túloldalán az ösvényen megyünk tovább. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-ot_JZdQkz4Q/UMtCLNs1gLI/AAAAAAAARsM/NJd-2Y-cm8U/s1600/PB221693.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-ot_JZdQkz4Q/UMtCLNs1gLI/AAAAAAAARsM/NJd-2Y-cm8U/s640/PB221693.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eleinte egy fenyőerdőben, újra a zöldben vezetett az út, majd több jelenleg száraz folyómeder köves torkolatán át keltünk át. Továbbra is gyenge voltam, így mikor találtunk egy a Khali Gandaki-n átvezetető téli ösvény táblát, a folyó túlpartján fekvő Tukuche települést céloztunk meg. Kiderült, hogy még nincs tél, ugyanis nem sikerült sem átjutnunk a széles mederben sok kis patakra ágazó folyón, de száraz lábbal sem úsztam meg a kalandot, egy kövön megcsúszott a bal lábam és máris megtelt a cipőm a Khali Gandaki vizével. A délutáni szél végre hasznunkra volt és egy zoknicsere után maradtunk a folyó bal oldalán. A következő pihenőnél vettem észre, hogy elhagytam az övtáskám a szütyővel (köszi Medve még egyszer, nagyon praktikus volt) együtt, benne az összes krémmel, gyógyszerrel. Fáradtan mentem tovább, a reggeli rosszullét sok energiámat felemésztette, alig vártam, hogy megtaláljuk a szállásunkat. Az ösvény néha 30 métert emelkedett, innen messziről látszott, hogy a következő településhez vezető híd leomlott. A híd mellett a helyiek ideiglenes "hidat" a sok-sok patakra, a fadeszkákon könnedén átkeltünk a Khali Gandakin és megérkeztünk Kobang-ba (2640 m). </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-1coFmnP0iII/UMtCnep_FSI/AAAAAAAARsU/qToablBwh9k/s1600/PB231705.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-1coFmnP0iII/UMtCnep_FSI/AAAAAAAARsU/qToablBwh9k/s640/PB231705.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A vacsorára nagyon sokat kellett várnunk, a desszertet előbb kaptuk meg, mint a főételt, annak tálalásakor nem értette a néni, nem ízlik, miért nem fogyott még el?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2012.11.23 - 15. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
8 órakor már úton voltunk, ismét jól éreztem magam, sokáig a dzip úton mentünk, itt figyeltük a mellettünk elhaladó buszokat, mert tudtuk, hogy Jan aznap utazik. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-a_qYRDcVtnc/UMtCx4jqnHI/AAAAAAAARsc/ULPpgyf75Kg/s1600/PB231730.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="168" src="http://3.bp.blogspot.com/-a_qYRDcVtnc/UMtCx4jqnHI/AAAAAAAARsc/ULPpgyf75Kg/s640/PB231730.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Három óra kényelmes séta után értünk Lete-be (2535 m), itt be tudtuk szerezni az elhagyott krémet, ebédeltünk és mentünk tovább a poros úton Ghasa felé. Az első nap, mikor a hegycsúcsok körül felhők gyülekeztek, pont mikor megpillanthattuk volna végre az Annapurna I (8091 m) magas csúcsát, később szerencsére feloszlottak a felhők. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-905e-ruQLGg/UMtDMFqXRPI/AAAAAAAARsk/fl2RMbMfJ_Y/s1600/PB231772.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-905e-ruQLGg/UMtDMFqXRPI/AAAAAAAARsk/fl2RMbMfJ_Y/s640/PB231772.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Annapurna I</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ghasa-ban (2010 m) egy óra várakozás után buszra szálltunk, csábított minket Tatopani meleg vizes fürdője, ahová aznap gyalog már nem értünk volna oda. A buszon a mellettem ülő néni folyton azt kérte, hogy nyissam nagyobbra az ablakot, szerintem neki én voltam büdös és fordítva. Közelről van valami furcsa szaga a helyieknek. A Balázs mellett ülő lány oktatni jött a helyieket az egészséges táplálkozásra, hogy ne csak rizst és lencsét egyenek. Ő a legutóbb 3 és fél órát utazott ezen a szakaszon, már majdnem megbántuk, hogy a rossz utakon még rosszabb buszra szálltunk, de másfél óra múlva megérkeztünk a nyárba, Tatopani-ba (1200 m). A szállásunk egy narancskertben volt, az ablakunk alatt banánfű állt, sajnos éretlen banánokkal. Mandarinból itt a zöld a finom. A buszon újra találkoztunk Nicos-szal, a görög sráccal, akivel már többször is összefutottunk az elmúlt héten, együtt vacsoráztunk, majd megkerestük a meleg vízű forrás által táplált fürdőt, mintha a felújítás előtti Egerszalókra kerültünk volna. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-AqoBP9TgIiE/UMtDqaxswfI/AAAAAAAARss/ahOEe-o0s0E/s1600/PB241796.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-AqoBP9TgIiE/UMtDqaxswfI/AAAAAAAARss/ahOEe-o0s0E/s640/PB241796.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tatopani</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A két kis medence egyikébe csak a lábunkat bírtuk belelógatni, és még a hűvösebb vízű medence vize is forró volt. Végre forró víz! :) Itt egy helyi bácsival beszélgettünk a magyar fürdőkről, a túráról, az épülő útról, Nepálról. A helyiek mind nagyon várják, hogy elkészüljön végig az út, mégha ezzel sok-sok túrázót el is vesztetenek, a turisták talán többen lesznek. Nicos mesélt a görög helyzetről, a válság miatt fel kellett hagyjon lakberendezői foglalkozásával, most egy kis trafik üzemeltetése mellett egy görög túraútvonalakkal foglalkozó weblapot üzemeltet. Egy éve rákot diagnosztizáltak nála, akkor elhatározta, hogy ha meggyógyul, akkor végigjárja az Annapurna kört. Este még a szállás kertjében, a szabadban ücsörögtünk, megettünk rengeteg narancsot, élveztük a nyarat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2012.11.24 - 16. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
A mai délelőtt végre meleg volt és a zuhanyból is forró víz folyt, így 17 nap után végre megmostam a hajam. Ugyan tegnap este kacérkodtunk a maradás gondolatával, délben ismét elindultunk felfelé a Poon Hill irányába. A nyári melegben nem esett jól a felfele való lépcsőzés, hosszú idő után megint izzadtam és melegem volt, ráadásul a kezem miatt kesztyűt is kell hordanom. Egy hosszú lépcsősor (akkor még azt hittem) tetején ebédeltünk, a veg. fried rice-tól (zöldséges sült rizs) erőre kaptam és lépcsőztünk tovább felfelé. Ismét egy új tájra érkeztünk, itt biztosan sokkal több eső esik, mint a hegy másik oldalán azonos magasságon. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-PVHBZ5zofkY/UMtESZaFq6I/AAAAAAAARs0/S7EnsOh_wtk/s1600/PB241915.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-PVHBZ5zofkY/UMtESZaFq6I/AAAAAAAARs0/S7EnsOh_wtk/s640/PB241915.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Két napig lépcsőztünk felfele</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A rizsteraszokat trópusi erdő határolta, ami tele volt élettel éles kontrasztban az elmúlt hét vidékeivel. 700 méter lépcsőzés után Sikha-ban (1935 m) szálltunk meg egy ukrán párral együtt, akik aznap kezdtek túrázni az Annapurna Base Camp felé. Elláttuk őket sok tanáccsal, nem értették miért nem üzemel a kályha, mondtuk nekik, készüljenek fel, még nincs hideg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2012.11.25 - 17. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel tovább lépcsőztünk felfelé a kövekből össze-vissza kirakott lépcsőkön, továbbra sem szeretem a lépcsőket. Szerencsére fél nap alatt elértük Ghorepani-t (2870 m), ahol ebéd után kerestük meg a szállásunkat. Jóllaktunk, volt időnk, sok-sok vendégházat végigjártunk, de igazán egyik sem tetszett, mindenhol sokan voltak. Rengetegen a csak három napos Poon Hill túrát választják és mindenki megszáll Ghorepani-ban, mivel a 300 méterrel feljebb fekvő Poon Hill kilátó innen egy óra járásra található és oda napfelkeltére érdemes érkezni, mert később minden nap befelhősödik az ég.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2012.11.26 - 18. nap</div>
<div style="text-align: justify;">
5-kor csörgött a telefon ébresztője, de már előtte felébredtünk, ugyanis mindenki hajnalban kel a falak pedig papírból vannak. Szinte minden szálláson, ha lefekvés és elalvás közt ért haza a szomszéd, mindig úgy tűnt, mintha a mi szobánkba jönne be. A tömeg libasorban fejlámpákkal vonult felfelé egy órán keresztül a Poon Hillre. A nepáliak szerint a hegy 6000 méteren kezdődik, így nem furcsa, hogy a 3200 méter magas Poon Hillt dombnak nevezik, bár kétségtelen, hogy a környező 8 ezres csúcsok mellett tényleg dombként hatott. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-PRjvJAUnUfo/UMtFGodiCmI/AAAAAAAARtE/A6WxBU7Gi9g/s1600/PB261966.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-PRjvJAUnUfo/UMtFGodiCmI/AAAAAAAARtE/A6WxBU7Gi9g/s640/PB261966.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A dombtetőn egy kilátó is állt, habár semmi szükség nem volt rá, mellőle is ugyanolyan kilátás nyílt a környező hegycsúcsokra, amiket a felkelő nap ismét aranyszínűre festett. </div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-O7JCgCGM-D4/UMtEu8xKBDI/AAAAAAAARs8/7lyEok243SE/s1600/PB261947.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-O7JCgCGM-D4/UMtEu8xKBDI/AAAAAAAARs8/7lyEok243SE/s640/PB261947.JPG" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Poon Hill</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az elmúlt 17 napon annyi gyönyörű helyen jártunk, hogy az itteni panoráma a tömeg miatt nem nyújtott akkora élményt, mint vártam. A Tilicho tónál kb. tizen voltunk, a hágóban négyen. Itt ittuk meg a reggeli kávénkat, majd visszaereszkedtünk a szállásra reggelizni, majd elindultunk lefelé a hegyről, bocsánat dombról. Indulás után rögtön a lépcsőkön Balázs rosszul lépett, de szerencsére nem lett nagyobb baja a bokájának, kis pihenő után lépcsőztünk tovább lefelé. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-afS4BVoIVCM/UMtFdx-y_8I/AAAAAAAARtM/XFE1aRJ8Wjw/s1600/PB262008.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-afS4BVoIVCM/UMtFdx-y_8I/AAAAAAAARtM/XFE1aRJ8Wjw/s640/PB262008.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Trópusi moha erdőben vezettek a lépcsők, rengeteg turista jött szembe. A turistát könnyű megkülönböztetni a túrázótól, nem köszönnek, sminkben, a nap elől esernyőt tartva a fejük felé követik a vezetőjüket sokszor teljesen elállva az utat. Délután 3-ig lépcsőztünk lefelé, először a túra folyamán megremegtek a combjaim. Tikhedhunga-ban (1500 m) fejeztük be a túrát, innen először dzsippel, majd busszal utaztuk vissza Pokharába. A Karma Guest House aznap tele volt, de felvettük az otthagyott hátizsákot és hamar találtunk másik, olcsóbb szállást. Sokadik próbálkozásra sikerült eladnunk a télikabátot, kesztyűt és a túrabotokat, a kabát minőségével nem voltak megelégedve, talán mert nem hamis TheNorthFace márkájú volt, hanem Basecamp. Halat vacsoráztunk és közben eldöntöttük, hogy másnap reggel Kathmanduba utazunk tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-uc8gDoEXbE4/UMtbftOuTaI/AAAAAAAARto/6gMfV8soL-M/s1600/Untitled.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="204" src="http://4.bp.blogspot.com/-uc8gDoEXbE4/UMtbftOuTaI/AAAAAAAARto/6gMfV8soL-M/s640/Untitled.png" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Metszet</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/15475552169202707297noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1760841937719926698.post-27250173641747513602012-12-07T14:15:00.002+01:002012-12-07T14:15:40.305+01:00Maszala csáj elkészítésének adekvát menete<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Vizezett tehéntej van egy ócska mocskos lábosban, azt megfűszerezik
mittoménmivel, meg lehet hogy tea is van benne, de egy csomó fűszer az fix,
aztán főzik egy kicsit, megcukrozzák alaposan, majd egy roppant gusztustalan szűrőel átszűrik a piszkos
bögrédbe (vagy műanygaba adják) úgy, hogy fele kilocsog. Aztán a szűrő tartalmát visszacsapkodják a lábasba (fröcsög mindenfelé), és mehet a következő adag.<br />
<br />
Nepálban és Indiában is így készül, a maszala tea, csak Indiában még nagyobb mennyiségben, mert több az user.</div>
Balazshttp://www.blogger.com/profile/16056159764072613965noreply@blogger.com4