A Himalájáról néhány fontos tudnivaló

• Egy héten keresztül folyamatosan lehet felfelé menetelni napi 6-7 órát, és még mindig csak a közepépnél tart az ember.
• A szobát 200-ról le lehet alkudni 50-re, néha nullára is.
• A parasztok így hajtják a jószágot, legfőképp a szamarakat fel a lépcsőn: CCS! CSSÖ! CSS! CSSÁ!
• 3 napot úgy kell egyfolytában lépcsőzni, hogy 2 nap felfele lépcsőzés, 1 nap lefele lépcsőzés. És létezik egyvégtében több mint 3000 lépcsőből álló lépcső. 
• 4000m felett, ha lemegy a nap, a következő öltözék javasolt, és még úgyis szétfagysz: aláöltöző, póló, hosszú újjú póló, ing, polár pulcsi, vastag polár pulcsi, dzseki, sapka, sál. Alváshoz a dzsekit le lehet venni + hálózsák + minimum 2db blanketta. Nappal egy pulcsi elég, ha nem fúj a szél. Ha fúj a szél, akkor letépi a fejedet úgyis.
• Reggel soha nem felhős az ég. Délután gyakran felhős az ég.
• Az emberek tömött sorokban nyomulnak százasával felfelé a kilátóponthoz sötétben, feljlámpával, hogy onnan nézhessék a napfelkeltét.
• Mindenki tudja, hogy a busz tetejét utazásra találták ki. Azt is tudja mindenki, hogy ezt a rendőrök nem szeretik, ezért a tetőre a "kanyar után" egy másik "megállóban" kell felszállni. Amúgy hagyomános megálló nem létezik (a lábtérhez és a lengéscsillapítóhoz hasonlóan), csak buszvégállomás van. Amúgy a busz az kb. 2x gyorsabb mint az ember.
• A Tilicho Lake az utolsó buszmegállótól kb. 6-7 nap menetelés. http://en.wikipedia.org/wiki/Tilicho_Lake
• Helyesírás nem létezik. Még a saját helyiségneveiket is mindig máshogy írják.
• Tűzhelybojler létezik.
• Számlát mindig ellenőrizni kell, hogy jól van-e összeadva, de legjobb összeadni helyettük. A számolás kb annyira megy, hogy a néni számológéppel vonja ki az ezerből a 970-et, hogy megtudja, hogy 30-at kell visszaadnia.
• Imádkozni nagyon könnyű, csak meg kell forgatni egy hengert.
• A "24hrs non-stop hot shower" felirat semmit sem jelent.

2012.11.05-08 Pokhara

Hajnali kelés majd nyolc és fél óra buszozás után érkeztünk meg Pokharába. A busz kényelmetlen volt, viszont a síkságot felváltották a hegyek. Kár, hogy jobb oldalt ültünk, balról jobb lett volna a kilátás. Pokhara, Nepál második legnagyobb városa egy völgyben fekszik 800 méteren, a Phewa-tó partján, körülötte hegyek, háttérben havas hegycsúcsok. Az összes túrázó innen indul az Annapurna Nemzeti Parkba, a város siklóernyős-paradicsom. Mint mindenki, mi is a tóparton szálltunk meg, ami lehetne akár Európában is, leszámítva a rendszeres áramszüneteket, amikre a helyiek fel vannak készülve akksikkal, generátorokkal. Nyugati típusú éttermek, minden második bolt túrabolt. Nincs zaj, nincs tömeg, nincs tukmálás, nincsenek riksák. A forgalom is megfelelő volt arra, hogy ismét bringát béreljünk és azzal közlekedjünk a városban. A bal oldali közlekedéssel sem okoz prolémát, csak az indulásra kell nagyon odafigyelni.

Első nap eltekertünk egy közeli vízeséshez, majd az óvároson - ahol a helyiek élnek - keresztül egy kilátóhoz megnézni a naplementét, ami gyönyörű aranyszínűre festette a havas hegycsúcsokat. 

Másnap ügyintéző napot tartottunk, kiváltottuk az engedélyeket a Nemzeti Parkba, amihez elkészült az eddigi legborzalmasabb igazolványképem, megvásároltuk a térképet és könyvet az Annapurna körről, tablettákat a magashegyi betegség ellen, a víztisztító tablettákat 100 liter vízhez. Egy hamis northface lecsatolhatós túranadrág 2.250 forintnyi nepáli rupiba kerül, a minőségéről majd beszámolok. Az eddigi túrák során párszor kipróbáltam a túrabotot, igaz negyed óránál tovább sosem és felesleges koloncnak tartottam, csak zavart a haladásban, most mégis úgy döntöttem, hogy a nagy hátizsákkal való felfele menetelés és a hosszú ereszkedés közben mégiscsak jó lesz támaszkodni rá. Ha mégsem, biztosan találkozunk valakivel, akinek egy pár túrabotra lesz szüksége. 

Harmadik itteni napunkon pedig lecseréltük a montikat egy kis vitorlásra, körbevitorláztuk a tavat, megnéztük a kis szigeten lévő templomot. Pont, mint Bled, tó körül hegyek, rajta kis sziget templommal, csak vidámabb és színesebb formában.

Holnap reggel indul a buszunk a túránk kezdőpontjához, este 7 óra van, még hátravan a pakolás. A kis hátizsákot megpakolva mindazzal, amire nem lesz szükségünk a túrán, itt hagyjuk a szálláson. Kilépünk a civilizációból kb. három hétre, nem lesz se térerő, se motoros jármű, csak gyönyörű hegyek és remélem nem túl hideg.          

Leszólítási taktikák országok szerint

India 

30 másodpercenként:
Excuse me sir/madam, where are you going?
Excuse me sir/madam, do you need a guide?
Excuse me sir/madam, rickshaw? (500 rupees to any hotel!) *normál ár: 50 rupees*
Excuse me sir/madam, need room? Very cheap!
Excuse me sir/madam, do you need a binocular?
Excuse me sir/madam, do you need a bicycle?
Excuse me sir/madam, *anything what they wanna sell*, have a look, very cheap!
Excuse me sir/madam, which country?

Nepál

2 percenként:
Namasté!
Namasté!

A sorozat folytatódik.

2012.11.3-4 Lumbini, Nepál - Buddha születési helye

Varanasiból a vonatunk másfél órás késéssel indult, hajnali 2 órakor. Hat óra alvás után érkeztünk Gorakhpurba, majd átszálltunk egy buszra, ami 2 óra alatt elvitt minket az India-Nepál határra. 

Excuse me Madam, where are you going?

A határon nem mennek át a buszok, át kell sétálni. Az indiai oldalon a Kivándolási Iroda adminisztrátorai egy főutcára nyitott házban ülnek, egy nyomtatvány kitöltése után megkaptuk a pecsétet, hogy kiléptünk az országból. A nepáli Bevándorlási Iroda egy szépen karbantartott épület kis kerttel, nyilvános tiszta wc-vel. Innen 23 km-t tettünk meg busszal másfél óra alatt. Csak időben érdemes mérni a távolságot.

Lumbini egy kicsi, csendes, rendezett falu (gyűjtik a szemetet), buddhisták és hinduk lakják. A szállásadónk mesélte, hogy mivel a buddhistákat sok helyen nem szeretik, többször elüldözték őket, 30 éve ideköltöztek. Szinte csak egy utcából áll, az egyik végén apró kunyhók, egyszerű berendezéssel. Este könnyen be lehet lesni, mivel függönyt nem használnak és az ajtót is nyitva tartják. Kint és bent csendben tesznek-vesznek, a ház előtt nők mosogatnak gyertyafénynél. Olyan érzés itt sétálni, mintha egy mesében járnék. 

Az utcán haladva egyre szebbek a házak, a főút kereszteződése a központ, itt vannak a vendégházak is, 4 bankautomatával, ezek közül szerencsére egy működik. Itt nem csak elfogadják az indiai rupit, de sokszor kérték, hogy inkább azzal fizessünk.  

Buddha Lumbiniben született és élt 29 éves koráig. Eredetileg a 4 Buddhához köthető hely közül (Bodgaya - itt világosodott meg, Kushinagar - itt halt meg, Lumbini - itt született, Sarnath - itt tanított) Bodgayat terveztük felkeresni, de a miatta való sok utazás és Varanasiban maradás miatt elvetettük. Lumbini sokkal érdekesebb hely, mint Sarnath. Láttuk a pontos helyét Buddha születésének. Honnan tudják? Ezt a helyet hatalmas kolostori terület határolja, amelyen kizárólag kolostorokat szabad építeni. Mi biciklit béreltünk és azzal közlekedtünk sok ország sok szép kolostora közt.

2012.10.30-11.02 Varanasi, a Ganga-parton mindig történik valami

Varanasi, a hinduk szent városa nagyon érdekes hely. A Gangesz partján fekszik, maga a part a ghat-okból, vagyis a lépcsőkből áll, amiket az esős évszak áradása több méter hordalékkal lepett el. A meredek lépcsők tetején a házak között kis utcácskákban lehet bejutni a labirintusba. Ez a terület szűk sikátorokból áll, kb. másfél méteres szélesek, így szerencsére a riksák nem férnek be és nem itt dudálnak. A Gangeszhez közelebb eső részén nagy a nyüzsgés, mindenki árul valamit, nagy a tömeg. Kicsit beljebb már se tömeg, se riksák, csak a helyiek és a szent tehenek jönnek szembe, de hogy fordulnak meg? Majd következik a "normál" felépítésű város az őrülettel. A szállásunk a labirintusban volt - a tetőről kilátással a városra és a Gangeszre - csak második este találtunk haza segítség nélkül, ugyanis az a terület fehér folt a google maps-en, a szálláson kapott rajzolt térképről meg ne is beszéljünk.

A labirintus hazafelé tartó bejárata

Ebben a városban rengeteg indiai is turista, kis műanyag kannákban viszik haza a Ganga vizét. A Ganga-parton reggel és este zajlik az élet. Esténként az egyik ghatnál hét órakor hindu ünnepséget tartanak, egy másiknál koncertet adnak, van, amelyik mécsesekkel van kirakva, közben a Gangán úsznak a csónakok és rengeteg mécses. A lépcsőkön ücsörögni ilyenkor az egyik legjobb mulatság. Jönnek-mennek az emberek, más utazók, akikkel tapasztalatot lehet cserélni, a csónakosok, akik mindenáron el akarnak vinni csónakázni, érdeklő helyiek és helyes 6-8 éves forma gyerekek, akik mécseseket, képeslapokat árulnak. Főleg a kislányok borzasztóan édesek és olyan dumájuk van, keményen alkudoznak, hogy a végén meg is vettük tőle a mécsest. A reggel fél 6-kor, napfelkeltekor indul az élet a parton, ilyenkor a legjobb az idő csónakázni, a nap pont a szemközti part közepén kel fel, szépen megvilágítva a lépcsőket.Közben a helyiek fürdenek a vízben, a szájukat is kiöblítik, jógáznak a parton.

A Manikarnika ghatnál egész nap égetik a halottakat, minden kasztot külön szinten, szakállas embereket, akiket megmart a kobra, terhes nőket, nőket (így hallottuk) nem égetnek el, délebbre egy másik lépcsőnél a szegényeket égetik. 

Jártunk a hindu egyetemnél, hatalmas félkör alakú parkos területen fekszik, sok-sok tanszékkel, kolesszel, hatalmas sportpályákkal, templommal. Sarnath kb. 10 km-re van északra Varanasitól, ez a hely arról nevezetes, hogy Buddha itt tartotta első beszédét. Ennek emlékére láttunk itt hatalmas intő Buddha szobrot, sztúpát, templomokat. Utolsó este az International Music Ashramban voltunk koncerten.

Varanasiban a várakozásokkal ellentétben nincs büdös. Agra jellegzetes szagát viszont éjszaka félálomban a vonaton is felismertem, mikor az áthaladt ott. Szemét viszont ugyanúgy van, mint mindenhol máshol Indiában. Nincsenek szemetesek az utcán, eddig csak a Taj Mahal és a nemzeti park büféje mellett láttam. Reggelre azért valamennyire összeszedik és elégetik a szemetet, különben már rég ellepte volna őket. Az utcán szétszórva  sok helyen franciakártya lapok hevernek, szerintem  egy hét alatt össze lehetne szedni egy dupla paklit. 

Csak azt tudnám, hogy hol mikor és miért fáztam meg. Este sincs hideg. Semmi komoly, csak nátha, de akkor is. Viszont a zsepim vészesen fogy és tegnap szinte kiröhögtek a helyiek, amikor a "boltban" zsepit kerestünk. UPDATE Azóta simán, az első helyen kaptam zsepit.

Women in Nepal

The traditional practice of sati, where a woman was expected to throw herself on her husband’s funeral pyre, was outlawed in the 1920s. Nepal legalised abortion in 2002. In 2005 landmark rulings gave women under the age of 35 the right for the first time to apply for a passport without their husband’s or parent’s permission, and safeguarded their right to inherited property. The rural custom of exiling women to cowsheds for four days during their period was made illegal in 2005. On the death of her husband, a widow is often expected to marry the brother of the deceased and property is turned over to her sons, on whom she is then financially dependant. In the far western hills the traditional system of polyandry (one woman married to two brothers) emerged over centuries in response to limited amounts of land and the annual trading trips that required husbands to leave their families for months at a time. The practice kept population levels down and stopped family land being broken up between brothers. All children born into the family are considered the elder brother’s. In recent years the system has started to break down.

Lonely Planet Publications. Kindle Edition. 

Itt nem tudnak számolni

Tegnap a Baba Guesthouse-ban 3 éjszaka helyett csak kettőt kellett fizetni, ma meg a kajáldában nem tudta átváltani rendesen az indiai rupit nepálira a csávó, és átverte magát vagy 200 rupival. Ez csak a szarba lépés következménye lehet.