2013.01.22-27 Khao Sok Nemzeti Park

Gumifa

Kényelmesen keltünk, megreggeliztünk, majd felvett minket egy kisbusz a szállásunk előtt. A szállásunkon vettük a jegyet és házhoz jöttek értünk, megvan az előnye is, ha sok a turista valahol. Pár km után aztán kiderült, ez a busz csak a turistaelosztóig vitt minket, ahonnan csak egy órás várakozás után indultunk tovább a Khao Sok Nemzeti Parkba. Jutalékért cserébe most is megállt a sofőr egy útmenti pont e célból működő étteremnél - itt kapni a legrosszabb ár-érték anyagú táplálékot -, majd kora délután érkeztünk meg és foglaltuk el a bungalónkat a Jungle Huts nevű szálláson. Ez nem is egy település, hanem csak a nemzeti parkhoz tartozó szállások és az ezeket kiszolgáló éttermek, üzletek egy zsákutcában, kaucsuk erdőkkel tarkítva. A kaucsukfák törzsét átlósan bevágják és egy kis tálkába gyűjtik a ragacsos latextartalmú tejnedvet. Még Ko Phanganon, lehetséges úticélokat keresve látta Balázs, hogy a tengerikajak.hu-s csapat ekkor épp erre jár, Ádámot, az egyik túravezetőt ismertük és mivel emailben nem sikerült kapcsolatba lépnünk, a keresésükre indultunk. Tudtuk, hogy aznap a nemzeti parkban kirándulnak, és hogy van a szállásukon medence. Egy medencés szálláson érdeklődtünk utánuk, de a recepción nem tudtak róluk, a regisztrációs könyvben sem szerepeltek. Elsétáltunk a nemzeti park bejáratához, ahol a regisztrációkönyvben megtaláltuk őket és a szállás nevét, pont azt, ahol kérdezősködtünk. Szerencsénk volt, mert oda nem valószínű, hogy visszamentünk volna, sőt. Így már könnyen megtaláltuk őket, volt meglepetés, szerettünk volna csatlakozni hozzájuk pár napra, így az esti sörözés közben abban maradtuk, hogy megpróbálnak nekünk egy kajakot szerezni és ha sikerül utánuk megyünk. Ádámék másnap reggel indultak a tóra evezni, mi pedig túrára indultunk a nemzeti parkba. 

Bambuszerdő

Megvettük a belépőt (200 batka, 1.400 Ft), beírtuk az adatainkat abba a bizonyos regisztrációs könyvbe és egy 7km-es ösvényen először egy bambuszerdőben sétáltunk egy földúton, majd a folyó mentén egy trópusi ösvényen, amiről sok-sok leágazás vezetett a vízesésekhez. Közben majmok ugráltak a fákon, másfélék, mint amiket Indiában és Nepálban láttunk, ezek szürkék és nagyobb testűek voltak. Fülledt meleg volt, ez a környék Thaiföld legcsapadékosabb területe. Szerencsére itt viszonylag kevés a turista, a vízesésnél, ahol megálltunk visszafelé csak egy német párral találkoztunk. A visszafelé úton utunk során először kapott el minket az eső, de itt még az eső is meleg, így kicsit sem bántuk, hogy az esőkabátok nem voltak velünk. Este már épp azon tanakodtunk, hogy melyik szervezett túrát válasszuk, mikor jött az üzenet, van kajak, mehetünk. Reggel 6-ra kettéválogattuk a cuccunk, a felét a Jungle Hutsban hagytuk, a másikkal pedig egy kisbuszra szálltunk, 60 km-t utaztunk, két stoppal értünk a kikötőbe, ahonnan egy longtail boat-tal tudtuk megközelíteni azt a helyet, ahol Ádámék az éjszakát töltötték. 

Cheaw Lan tó

Korán reggel nem tudtunk utastársakat találni a csónakba, így ki kellett fizetnünk a teljes árat, 1500 batkát, viszont időben odaértünk, a tervezett 10 órás indulásra már be is pakoltunk a kajakunkba. Épphogycsak elindultunk, egy gibbon ugrált elő az erdőből a partra,  nagyon helyes volt a mozgása és ahogy elvette a lányoktól a neki kínált kekszet. A víztől félt, így amint megszerezte a kekszet, mindig azonnal visszaugrott a partra.  

Gibbon

A Cheaw Lan nevű, 160 km²-es tó nem természetes, felduzzasztották a vizet, de ez semmit sem von le a szépségéből, csak a megfulladt fák utalnak arra, hogy itt beavatkoztak a természetbe. Először hatalmas sziklák közt eveztünk, majd kizöldült a táj, hihetetlennek tűnt, hogy néhol akár 100 méter mély a víz, ami alatt több (volt) falu is fekszik. Kora délután foglaltuk el a szállásunk egy bambuszbázison, a tó partján pár helyen úszó bungalókban lehet megszállni. 

Szállás

Ebéd után felkerestünk egy közeli barlangot, a benne folyó patakban sétálva, olykor benne úszva néztük meg azt. Másnap reggel eveztünk tovább, tikkasztó hőség volt, lassabban haladtunk a többieknél a Bágyadt Delfinnel, ezt a nevet kapta közben a műanyag kajakunk. A Bágyadt Delfinnel lehetetlen egyenesen haladni, és egy hatalmas hullámot tol maga előtt, ugyanis tervezői nem ügyeltek az áramvonalasságra. Emiatt sokkal jobban kellett húzni az evezővel, mint a többieknek, ennek nagyon örültünk, mert így jelentősen többet erősödött a karunk mint a társainknak. Ugyan egy darabig a tegnap megtett úton haladtunk, de a másik irányban egy másik, szintén gyönyörű panoráma tárult a szemünk elé,  hullámzó hegyvonulatok magasodtak a tó partján a távolban. 

Csapat

Az ebéd utáni pihenő alatt leszakadt az ég, de csak fél órát esett, igy az esti evezést szerencsére nem mosta el.  Naplemente előtt indultunk egy kisebb körre, ekkor kipróbálhattuk a szétszerelhető túrakajakokat, amik természetesen könnyen suhantak a vízen ellentétben a bágyadt delfinnel. Sötétedéskor értünk egy dzsungellel körbevett öbölbe, hallottuk, ahogy az éjjeli állatok elkezdtek élénkülni, majmok, madarak hangja hallatszott. Harmadik nap visszaeveztünk arra a szállásra, ahonnan két napja indultunk, este búcsúzásként a vízről néztük meg a naplementét. 

Reggel elbúcsúztunk a többiektől - köszönjünk szépen még egyszer a lehetőséget a csatlakozásra, csodaszép napokat töltöttünk együtt -, ők eveztek tovább, mi pedig egy motoros csónakkal visszatértünk a kikötőbe. Szerencsénk volt,  a thai család, akikkel együtt utaztunk a csónakkal  - mivel ők már kifizették a hajót, így most 200 batkánkba került az út - szintén a Khao Sok Nemzeti Parkba tartott és a pickupjuk platóján minket is elvittek.

Ha egy igazán jól szervezett, profi vizitúrára vágytok, akkor keresétek Ádámot és Ákost a www.tengerikajak.hu-n! És köszi a vacsorát! Ákos meg egy igazán intelligens ember, még kínaiul is tud, roppant szimpatikus. Ádám is szimpatikus, csak most nem volt nála a gitárja.