2012.10.29-30 Bharatpur - Varanasi

Balázs reggelre kialudta minden baját, reggeli és pakolás után gyalog bejártuk Bharatpurt, ami egy 20 ezer fős kisváros különösebb látnivaló nélkül, habár egy indiai város már önmagában látnivaló. A piac egy utca, akkora tömeggel, hogy még nézelődni is kényelmesen lehetett, a helyiek közül szinte mind mosolyogva köszönt, sokukat le is "kellett" fényképeznünk.

Fodrász az utcán

Gandalf

Délután 5-re értünk vissza a szállásra a hátizsákjainkért, fél 6-ra már a vasútállomáson voltunk, a vonatunk 19:06-kor indult. Volna. Az állomáson hatalmas tömeg volt, rajtunk kívül mindenki indiai. Az állomás előtt 2 perc alatt vagy harmincan álltak körbe minket, sokan fotóztak, sokan csak bámultak, majd az egyikük szólt, hogy jön a vonat. Persze nem a mienk, ekkor már láttuk a kijelzőn, hogy 3 órát késik a vonatunk, amiből végül 4 óra lett. Este 11 lévén a vonaton már mindenki aludt, a mi helyükön is, de a kalauz segítségével negyed óra múlva már mi is szunyókálhattunk.

A vonatok nagyon ügyesen vannak kialakítva, egymással szemben van két ülés, amin hárman-hárman ülnek, mellette a folyosó és a másik ablak mellett két egyfős ülés egymással szemben. Ez a nappali verzió. Éjszaka a hármas ülések háttámláját felhajtják, ez a második ágy és felette is van egy ágy, ami nappal a csomagtartó szerepét tölti be. Az egyes ülésből pedig a menetiránnyal párhuzamosan lesz ágy, felette a másik.

Ahhoz képest, hogy a vonaton aludtunk a csomagjaink mellett, mert nem mertük az ágy alá tenni, egész jól kialudtam magam. :) Csak érnénk már Varanasiba!

Végül ugyan 4+16 óra alatt, de megérkeztünk. A vonatútnál sokkal durvább a városi közlekedés és vele járó dudálás.

2012.10.28 Keoladeo National Park

A mai napon Keoladeo Nemzeti Parkban, a költözőmadarak otthonában jártunk. 

A bejáratnál tudtunk biciklit bérelni, az egyik jobbra tartott és csörgött-zörgött a törött sárhányója, de szerencsére az állatok nem voltak annyira közel, hogy ez elriassza őket. Balázsnak pedig kb. fél méter hiányzott a nyerge magasságából, indiakra szabva, állítani természetesen nem lehet. A park egy mocsaras tavas terület, a töltéseken - amik többnyire aszfaltozottak, de már "beépültek" a természetbe - lehet közlekedni. Látványban a Tisza-tóhoz, illetve a montenegroi Shkodra tóhoz tudom hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy itt aztán tényleg rengeteg féle állatot lehet megfigyelni. Hétvége lévén sok látogató volt, de ez csak a bevezető úton volt érezhető, beljebb már zavartalanul tudtunk kóborolni. 

Láttunk gólyákat vagy gólyaszerű darvakat, kisebb és nagyobb, lépő, ugráló, repülő madarakat, kék és zöld papagájt, őzet, bikát, lovat, csíkos mókust, gyíkot, szitakötőt egy fél méteres hüllőt, ami nem tudom mi lehet, majmokat, harcsákat, amik nagyon érdekes módon mind egyszerre jöttek fel a víz felszínére és dugták ki a "bajszukat".

Az egyik úton pár száz méteren keresztül majmok ültek az úton, majd pár száz méteren helyi munkások, akik épp az ebédidejüket töltötték. A nők látva, hogy közeledünk majdnem mind eltakarták az arcukat, de a kendő mögül integetve köszöntek.

Megismerkedtünk egy tíz év körüli sráccal, a nevét sajnos elfelejtettem, azt nem tudta, merre van Magyarország, de kérte, hogy mutassunk neki vmit, amit az országunkban gyártottak.  Ő is, mint errefelé sokan, külföldi érméket gyűjt, de mi az utolsó apróinkat Ferihegyen hagytuk. Még a Nokia telefonját is megnéztük, de Indiában gyártották. Csak egy üres füzetünk volt, ami magyar, neki is adtuk. Pár perc múlva visszaszaladt, kaptunk tőle egy 2 rupis érmét ajándékba. Később a park bejáratánál találkoztunk vele újra, kezében a füzettel. :)

Balázs már reggel a gyomrára panaszkodott, estére hőemelkedése is lett, remélem holnapra rendbejön. Emiatt is jó, hogy a várólistás vonatjegyünket reggel lemondtuk, látva hogy még mindig csak 21.-ek vagyunk a listán, így nem kellett összepakolnunk, ami mondjuk nem nagy mutatvány ennyi cuccal és kijelentkeznünk a szállásról. A csomagunk kicsit több, mint ideális lenne, sajnos nem férünk be a két nagy hátizsákba, van nálunk egy kis hátizsák is a napi túrákhoz. Egyelőre ez nem akkora nagy probléma, de Nepálban a túrázáshoz mindenképp meg kell ezt oldanunk valahogy. Ha magunkra húzzuk az összes meleg ruhánkat, máris nyerünk valamennyi helyet. Itt nagyon kellemes az időjárás, 20 és 30 fok között mozog, se nem hideg, se nem meleg.  

Holnap, ha Balázs jöbban lesz Bharatpurt fedezzük fel, ha nem, akkor pihenünk a szálláson, este pedig indul a vonatunk Varanasiba. Az első indiai vonatutam, ráadásul éjszaka, 15 órán át!  

Katalin szarba lépett!

Óriási tehénszar kellős közepébe! Ez valami nagy szerencsét jelez előre, ebben biztos vagyok, nem lehet másként. Szerencsére már lemosta a szandálját, és a lába csak egy kicsit lett olyan (szaros).

Felkerültek a videók

A képek között vannak.

2012.10.27 Hello Money!

Ma reggel korán keltünk, hogy végre közelről is lássuk a Taj Mahalt, miután tegnap messziről már minden oldalról láttuk. Odafele vettünk pár banánt és megtámadott egy majom, hátulról ráugrott a lábamra! Szerencsére épp az utolsó falatot vettem a számba, ezt mondjuk nem hiszem, hogy látta, de elszaladt, így a hirtelen ijedségen kívül más bajom nem esett. A mai ünnep szerencsét hozott, ingyen bemehettük, nem kellett a 750 rupis belépőt kifizetnünk. Viszonyításképp a mai nap 1.990 rupit költöttünk, néggyel kell szorozni. Az indiaiak szerint "Today is a festival", bár nekem inkább úgy tűnik, itt minden nap ünnepnap.

A Taj Mahal gyönyörű

Reggeli  és pakolás után fogtunk egy riksát, ami elvitt minket a buszpályaudvarra, ahonnan épp 10 percen belül indult is a busz Fatehpur Sikri felé, ami egy középkori szellemváros. A buszútról (is) készítettünk videót, talán valamikor sikerül feltölteni. Amint leszálltunk a buszról már meg is jelent valaki, hogy hova tehetjük a zsákjainkat, míg megnézzük a várost. Sajnos ez, hogy szinte minden házhoz jön, semmit sem kell keresni nem  annyira jó, mint ahogy hangzik. Az elmúlt pár napban azt ejtettük ki legtöbbször a szánkon, hogy "No, thanks" és sokszor nem érik be ennyivel. Miközben a romokhoz menet egy pillanatra elbizonytalanodtunk, hogy merre is kell menni, egy srác nemcsak, hogy útbaigazított minket, de azonnal az élre állt, hogy kövessük. Először kedvesen érdeklődött, Magyarországra azonnal rávágta, hogy Budapest, de egy kis idő után kezdett terhessé válni a társasága, kértük, hogy menjen el, nincs szükségünk vezetőre és fizetni sem fogunk neki. Egyből hangnemet váltott, azzal fenyegetőzött, hogy kihívja a rendőrséget, amin persze csak nevettünk, de negyed óra múlva, mikor még mindig újból és újból feltűnt és veszekedett velünk, azt kívántam bárcsak kihívná magára a zsarukat. Végül eltűnt. :) Közben a gyerekek "Hello Money!"-val köszöntek, még nevettek is mellé, nem tudom így ki ad nekik. Amúgy különösen nehéz a szomorú szemű gyerekeket elzavarni, de nyilván nem véletlenül tanítják arra őket a szüleik, hogyha fehér embert látnak, azonnal vágjanak szomorú arcot. 

A szellemvárosról meséljenek a képek:

Like an indian man

Jelenleg Bharatpurban, egy csendes kisvárosban vagyunk, a Jungle Lodge-ban. Holnap bringát bérlünk és madárnézőbe indulunk a Keoladeo Nemzeti Parkba. Estére 23.-ak vagyunk a várólistán a Varanasi felé tartó vonatra, ha nem férünk fel, másnap estére visszaigazolt  jegyünk van.

2012.10.25-26 "Everything is possible, this is India!"

Ígérem igyekszem minél kevesebbszer leírni, hogy Taj Mahal! :)
Miután leszállt a gépünk Delhiben, egyből megváltoztak a terveink, ugyanis egy ünnep miatt Delhi megtelt. A D.T.T.D.C. irodában (állami turisztikai hivatal) kiderült hajnali 6 órakor, hogy se szállásra, se vonat- vagy buszjegyre sincs semmi esélyünk, így taxival azonnal továbbindultunk Agrába. Három órán át tartott az út, mire megérkeztünk már alig bírtuk nyitva tartani a szemünk, így gyors szálláskeresés és ebéd után végre aludtunk.

A mai nap későn keltünk, csípős omlettet reggeliztünk, majd a városban kóboroltunk egész nap. A Taj Nature Walk egy zárt park sok mókussal és kilátással a Taj Mahalra. Riksával közlekedünk, a riksásokkal nagyon nehéz a fuvardíjban megállapodni, mindig 3-szor annyit kérnek,  mint amennyit végül kifizetünk. Az utcákon őrület van, mindenki megy mindenfelé, gyalog, riksával, autóval, busszal és ezek közül csak a gyalogosok nem dudálnak. "Horn please!" A dudálásra negyed óra ittlét után immunissá válik az ember, ha kell, ha nem dudálnak. Szerencsére a konstans büdöset sem érzem már. :) Szent tehenek, kecskék, kutyák, majmok mind szabadon közlekednek az utcán, lehetőleg az utca közepén.

Az emberek mind kedvesek, rengetegen ránk mosolyognak, folyton hozzánk szólnak, elvinnének riksával, eladnának valamit, vagy csak a nevünkre kiváncsiak és hogy honnan jöttünk. Magyarországról a Nokia, made in Hungary ugrik be nekik. A gyerekek az összes csokinkat megennék, ha lenne. Egy srác behívott minket a márvány asztallap boltba, ahol dolgozik, hogy adjunk neki magyar nyelvleckét. A füzete már tele volt rengeteg utazótól tanult szóval. Megmutatta a könyvelését is, egy füzetben számolta a mutatókat, iskolai jegyzetnek tűnt, nem könyvelésnek.

Hogy tudom elfodítani?

 A Kinari Bazaar egy piac városrész még nagyobb tömeggel és hangzavarral, mint máshol. Az utcán árulnak, kb. mindent. Ugyan gyalog is nehéz közlekedni, rengeteg riksa és motor jár és dudál itt is. Egy motorra felfér az egész család és mindaz, amit mi csak a kocsi csomagtartójában tudunk elszállítani.

Kedves Olvasóink!

Jelenleg Agrában tartózkodunk, ahol a Taj Mahal is van. Holnap reggel fogjuk megnézni a Taj Mahalt. Ehhez célszerű 5-kor kelni, mert a Taj Mahal 6-kor nyit, és még fel is kell ébredni, meg oda is kell érni. Kb. 10 perc séta a Taj Mahal a szállásunktól. Amúgy már ma is láttuk a Taj Mahalt, több oldalról is, de be még nem mentünk. A Taj Mahal pénteken zárva van.

Vigyázat, a képek nyomokban Taj Mahalt tartalmaznak!

Leltár

Katalin tömege: 56.3 kg
Balázs tömege: 86.7 kg
Az akváriumban 5db hal van
Projektorban 1654 óra

Ma van a második búcsúbulink.