Balázs reggelre kialudta minden baját, reggeli és pakolás után gyalog bejártuk Bharatpurt, ami egy 20 ezer fős kisváros különösebb látnivaló nélkül, habár egy indiai város már önmagában látnivaló. A piac egy utca, akkora tömeggel, hogy még nézelődni is kényelmesen lehetett, a helyiek közül szinte mind mosolyogva köszönt, sokukat le is "kellett" fényképeznünk.
 |
| Fodrász az utcán |
 |
| Gandalf |
Délután 5-re értünk vissza a szállásra a hátizsákjainkért, fél 6-ra már a vasútállomáson voltunk, a vonatunk 19:06-kor indult. Volna. Az állomáson hatalmas tömeg volt, rajtunk kívül mindenki indiai. Az állomás előtt 2 perc alatt vagy harmincan álltak körbe minket, sokan fotóztak, sokan csak bámultak, majd az egyikük szólt, hogy jön a vonat. Persze nem a mienk, ekkor már láttuk a kijelzőn, hogy 3 órát késik a vonatunk, amiből végül 4 óra lett. Este 11 lévén a vonaton már mindenki aludt, a mi helyükön is, de a kalauz segítségével negyed óra múlva már mi is szunyókálhattunk.
A vonatok nagyon ügyesen vannak kialakítva, egymással szemben van két ülés, amin hárman-hárman ülnek, mellette a folyosó és a másik ablak mellett két egyfős ülés egymással szemben. Ez a nappali verzió. Éjszaka a hármas ülések háttámláját felhajtják, ez a második ágy és felette is van egy ágy, ami nappal a csomagtartó szerepét tölti be. Az egyes ülésből pedig a menetiránnyal párhuzamosan lesz ágy, felette a másik.
Ahhoz képest, hogy a vonaton aludtunk a csomagjaink mellett, mert nem mertük az ágy alá tenni, egész jól kialudtam magam. :) Csak érnénk már Varanasiba!
Végül ugyan 4+16 óra alatt, de megérkeztünk. A vonatútnál sokkal durvább a városi közlekedés és vele járó dudálás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése