A mai napon Keoladeo Nemzeti Parkban, a költözőmadarak otthonában jártunk.
A bejáratnál tudtunk biciklit bérelni, az egyik jobbra tartott és csörgött-zörgött a törött sárhányója, de szerencsére az állatok nem voltak annyira közel, hogy ez elriassza őket. Balázsnak pedig kb. fél méter hiányzott a nyerge magasságából, indiakra szabva, állítani természetesen nem lehet. A park egy mocsaras tavas terület, a töltéseken - amik többnyire aszfaltozottak, de már "beépültek" a természetbe - lehet közlekedni. Látványban a Tisza-tóhoz, illetve a montenegroi Shkodra tóhoz tudom hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy itt aztán tényleg rengeteg féle állatot lehet megfigyelni. Hétvége lévén sok látogató volt, de ez csak a bevezető úton volt érezhető, beljebb már zavartalanul tudtunk kóborolni.
Láttunk gólyákat vagy gólyaszerű darvakat, kisebb és nagyobb, lépő, ugráló, repülő madarakat, kék és zöld papagájt, őzet, bikát, lovat, csíkos mókust, gyíkot, szitakötőt egy fél méteres hüllőt, ami nem tudom mi lehet, majmokat, harcsákat, amik nagyon érdekes módon mind egyszerre jöttek fel a víz felszínére és dugták ki a "bajszukat".
Az egyik úton pár száz méteren keresztül majmok ültek az úton, majd pár száz méteren helyi munkások, akik épp az ebédidejüket töltötték. A nők látva, hogy közeledünk majdnem mind eltakarták az arcukat, de a kendő mögül integetve köszöntek.
Megismerkedtünk egy tíz év körüli sráccal, a nevét sajnos elfelejtettem, azt nem tudta, merre van Magyarország, de kérte, hogy mutassunk neki vmit, amit az országunkban gyártottak. Ő is, mint errefelé sokan, külföldi érméket gyűjt, de mi az utolsó apróinkat Ferihegyen hagytuk. Még a Nokia telefonját is megnéztük, de Indiában gyártották. Csak egy üres füzetünk volt, ami magyar, neki is adtuk. Pár perc múlva visszaszaladt, kaptunk tőle egy 2 rupis érmét ajándékba. Később a park bejáratánál találkoztunk vele újra, kezében a füzettel. :)
Balázs már reggel a gyomrára panaszkodott, estére hőemelkedése is lett, remélem holnapra rendbejön. Emiatt is jó, hogy a várólistás vonatjegyünket reggel lemondtuk, látva hogy még mindig csak 21.-ek vagyunk a listán, így nem kellett összepakolnunk, ami mondjuk nem nagy mutatvány ennyi cuccal és kijelentkeznünk a szállásról. A csomagunk kicsit több, mint ideális lenne, sajnos nem férünk be a két nagy hátizsákba, van nálunk egy kis hátizsák is a napi túrákhoz. Egyelőre ez nem akkora nagy probléma, de Nepálban a túrázáshoz mindenképp meg kell ezt oldanunk valahogy. Ha magunkra húzzuk az összes meleg ruhánkat, máris nyerünk valamennyi helyet. Itt nagyon kellemes az időjárás, 20 és 30 fok között mozog, se nem hideg, se nem meleg.
Holnap, ha Balázs jöbban lesz Bharatpurt fedezzük fel, ha nem, akkor pihenünk a szálláson, este pedig indul a vonatunk Varanasiba. Az első indiai vonatutam, ráadásul éjszaka, 15 órán át!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése