2012.10.30-11.02 Varanasi, a Ganga-parton mindig történik valami

Varanasi, a hinduk szent városa nagyon érdekes hely. A Gangesz partján fekszik, maga a part a ghat-okból, vagyis a lépcsőkből áll, amiket az esős évszak áradása több méter hordalékkal lepett el. A meredek lépcsők tetején a házak között kis utcácskákban lehet bejutni a labirintusba. Ez a terület szűk sikátorokból áll, kb. másfél méteres szélesek, így szerencsére a riksák nem férnek be és nem itt dudálnak. A Gangeszhez közelebb eső részén nagy a nyüzsgés, mindenki árul valamit, nagy a tömeg. Kicsit beljebb már se tömeg, se riksák, csak a helyiek és a szent tehenek jönnek szembe, de hogy fordulnak meg? Majd következik a "normál" felépítésű város az őrülettel. A szállásunk a labirintusban volt - a tetőről kilátással a városra és a Gangeszre - csak második este találtunk haza segítség nélkül, ugyanis az a terület fehér folt a google maps-en, a szálláson kapott rajzolt térképről meg ne is beszéljünk.

A labirintus hazafelé tartó bejárata

Ebben a városban rengeteg indiai is turista, kis műanyag kannákban viszik haza a Ganga vizét. A Ganga-parton reggel és este zajlik az élet. Esténként az egyik ghatnál hét órakor hindu ünnepséget tartanak, egy másiknál koncertet adnak, van, amelyik mécsesekkel van kirakva, közben a Gangán úsznak a csónakok és rengeteg mécses. A lépcsőkön ücsörögni ilyenkor az egyik legjobb mulatság. Jönnek-mennek az emberek, más utazók, akikkel tapasztalatot lehet cserélni, a csónakosok, akik mindenáron el akarnak vinni csónakázni, érdeklő helyiek és helyes 6-8 éves forma gyerekek, akik mécseseket, képeslapokat árulnak. Főleg a kislányok borzasztóan édesek és olyan dumájuk van, keményen alkudoznak, hogy a végén meg is vettük tőle a mécsest. A reggel fél 6-kor, napfelkeltekor indul az élet a parton, ilyenkor a legjobb az idő csónakázni, a nap pont a szemközti part közepén kel fel, szépen megvilágítva a lépcsőket.Közben a helyiek fürdenek a vízben, a szájukat is kiöblítik, jógáznak a parton.

A Manikarnika ghatnál egész nap égetik a halottakat, minden kasztot külön szinten, szakállas embereket, akiket megmart a kobra, terhes nőket, nőket (így hallottuk) nem égetnek el, délebbre egy másik lépcsőnél a szegényeket égetik. 

Jártunk a hindu egyetemnél, hatalmas félkör alakú parkos területen fekszik, sok-sok tanszékkel, kolesszel, hatalmas sportpályákkal, templommal. Sarnath kb. 10 km-re van északra Varanasitól, ez a hely arról nevezetes, hogy Buddha itt tartotta első beszédét. Ennek emlékére láttunk itt hatalmas intő Buddha szobrot, sztúpát, templomokat. Utolsó este az International Music Ashramban voltunk koncerten.

Varanasiban a várakozásokkal ellentétben nincs büdös. Agra jellegzetes szagát viszont éjszaka félálomban a vonaton is felismertem, mikor az áthaladt ott. Szemét viszont ugyanúgy van, mint mindenhol máshol Indiában. Nincsenek szemetesek az utcán, eddig csak a Taj Mahal és a nemzeti park büféje mellett láttam. Reggelre azért valamennyire összeszedik és elégetik a szemetet, különben már rég ellepte volna őket. Az utcán szétszórva  sok helyen franciakártya lapok hevernek, szerintem  egy hét alatt össze lehetne szedni egy dupla paklit. 

Csak azt tudnám, hogy hol mikor és miért fáztam meg. Este sincs hideg. Semmi komoly, csak nátha, de akkor is. Viszont a zsepim vészesen fogy és tegnap szinte kiröhögtek a helyiek, amikor a "boltban" zsepit kerestünk. UPDATE Azóta simán, az első helyen kaptam zsepit.